Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 2. szám - Revizió és antirevizió

MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 vetélte Benes 1916-ban azt, hogy „Pusztítsátok el Ausztria-Magyarországot" és miért dicsekedett Berthelot Fülóp, a francia külügyminisztérium fő­titkára, 1927-iki prágai látogatásakor azzal, hogy a monarchia elpusztítását békeajánlatának elutasítá­sával ő maga eszközölte. Kevesen tudják azt, hogy miután a kettős mo­narchia Wilson amerikai elnöknek összes békefel­tételeit elfogadta, voltaképen olyan alap jött létre, amelyen megegyezéses békének kellett volna lét­rejönnie. Habsburg Károly a kikötött feltételt vég­re is hajtotta, mikor 1918. október 16-án az oszt­rák császárság valamennyi népének önkormányza­tot adott. Vannak, akik azt mondják, hogy ezen az alapon kétségessé vált az, hogy az önkormányzat birtokába jutott cseh királyság élén az ellenség tá­borába szegődött Masaryk és Benes vegyék át a hatalmat, és hogy ennek folytán fordult Masaryk Wilsonhoz, Benes pedig Berthelothoz, hogy közöt­tük és Habsburg Károly között válasszanak. így történt, hogy október 18-án Wilson elnök arról ér­tesítete Ausztria-Magyarország külügyi kormá­nyát, miszerint nem tarthatja meg azt az alapot, amelyen a monarchiának békét ígért és ez a fel­tételeket elfogadta; Berthelot viszont arról bizto­sította, miszerint Ausztria-Magyarország halálra van ítélve és nincs olyan hatalom, amely megment­hetné. Az entente hatalmai tehát Habsburg Károly csehországi szuverénitásával szemben Masaryk és Benes szuverén rendelkezése alá bocsátották a cseh királyságot és így lett abból köztársaság, en­nek elnökeivé pedig Masaryk Tamás és Benes Ed­várd. Magyarországot az elmondottak pusztán any­nyiban érintették, hogy a kettős monarchia egyik felét a magyar állam alkotta és magyar ember volt a monarchiának az a külügyminisztere, aki Wil­son elnökkel együtt elfogadható béke alapjait te­remtette meg. Magyarország olyan fegyverszüneti szerződést kapott, mely a magyar állam területét sehol sem érintette. A háború véget ért és magyar lobogó lengett a Kárpátoktól az Adriáig. Ha jog­alapot képezhet a német gyarmatok szempontjá­ból az, hogy Német-Keletafrikában a német lobo­gót csak a német fegyverszünet megkötése után vonták be, akkor kétségtelenül az is kérdés tár­gyát kell, hogy képezze, mit jelent az a tény, hogy a magyar lobogó a fegyverszünet után helyén ma­radt, sőt azután sem vonta be senki sem, mert a háború befejezése után betört külső ellenség sza­kította le azt, amit a nemzet a háború alatt meg­védelmezett. Mindenesetre hiányzik annak kimu­tatása, miszerint a magyar lobogó eltűnése nem az önmagát megvédelmező nemzet önelhatározá­sából, hanem olyan idegen államok beavatkozása folytán történt meg, amelyeknek Benes 1933-diki beszéde alapján a fegyveres beavatkozáshoz sem­mi joguk nem volt. Wilson a békekonferencián tiltakozott ugyan az ellen, hogy a fegyveres meg­szállásokból és annexiókból merítsenek jogcímet a birtokláshoz, de Wilson hitelét veszítette amiatt, hogy a titkos felosztási szerződésekről tudomással birt, azok hatálytalanítását nem követelte, sőt a rájok épített békeszerződést ő maga is aláírta. Vele bukott el az önrendelkezési jog, amelyet békefeltételül állított fel és amelyet Ausztria-Ma­gyarország keretében a magyar kormány magáévá tett. Annak egyoldalú feladása után általános meg­lepetésként hatott az, hogy amikor a magyar bé­kedelegáció 1920. januárban Párizsban megjelent, annak elnöke, Apponyi Albert gróf, a vállalt bé­kefeltételekhez híven módot kívánt nyújtani ah­hoz, hogy Magyarország népei szabadon megnyi­latkozzanak. Népszavazást kínált fel, hogy bárki tetszése szerint a Magyarországhoz való tartozás vagy a tőle való elszakadás mellett adja le szava­zatát. Senki sem kételkedhetik abban, hogy a fegy­veres beavatkozások, a katonai megszállások és a megszállt vidékek gyors bekebelezése után Ma­gyarország volt az, amely a szabadságot és az ön­íendelkezési jogot képviselte. Annál világosabb ez, mert az annexiós kormányok Apponyi javas­latát elutasították, tehát nem engedték meg, hoí*v az elszakított területek lakossága szabadon nyi­latkozzék. Valamennyien egy akarattal foglaltak állást amellett, hogy az 1815-diki státuszkvónak általok a fenti módon végrehajtott egyoldalú revízióját a hatalmak mint bevégzett tényt elismerjék, jó­váhagyják, a népektől szabad elhatározásuk nyil­vánítását megtagadják. Miután a párisi békekonferencia formájában az 1815-diki státuszkvó megváltoztatását olyan értekezlet mondotta ki, melyen pusztán a felosz­tást követő fél volt képviselve, az angol és ame­rikai jogászoknak az volt a felfogásuk, hogy a pá­risi békekonferencia, mint pusztán az egyik érde­kelt fél értekezlete, vagy csak követelési jegyzé­ket állíthat össze, vagy csak olyan előértekezlet­nek tekinthető, amelyet végleges békekonferen­ciának kell követnie. Mivel pedig a békekonferen­cia statútumának első cikkelyében kimondotta, hogy azon pusztán az egyik érdekelt fél lehet kép­viselve, valóban szabad tere nyilik annak a vitá­nak, hogy minek tekinthető az egvik érdekelt fél határozata, ha nem ugyanazon érdekelt fél köve­telési jegyzékének. Hozzáteszik ugyan a másik oldalról azt, hogy a magyar kormány 1920. június 4-dikén ezt a kö­vetelési jegyzéket aláírta, de hogyan találjuk meg ebben az aláírásban azt a megnyugvást, melynek alapját a lakosság megnyugvása képezhette, ha tőle a népszavazást megtagadták? Miután a nem­zetközi jog mai felfogása szerint a kényszerből aláírt szerződés is érvényes és kötelező, amint hogy a magyar kormány a trianoni szerződést a magyar állam törvényei közé iktatva nemcsak ér­vényességét ismerte el, de azt megtartotta és má­sokkal is megtartatta, azokat az okokat, melyek a békeszerződés aláírására bírták, a kényszerből magából le nem vezethetjük. Ha Magyarország a békeszerződés aláírása mellett határozott, akkor vagy olyan kényszer alatt járt el, amelynek hatása elől kitérni nem volt mód­jában, vagy pedig olyan biztatásokat kapott, me­lyek az átnyújtott feltételek alapján megalkotandó szerződés megváltoztatását helyezték kilátásba. Nem elég tehát feltennünk azt a kérdést, hogy miért írta alá a szerződést, melyről előre tudhatta, hogy azt meg kell tartania, mert a szerződést még akkor is megtartotta, mikor nem következett el

Next

/
Thumbnails
Contents