Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - A béke hálózata

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Franciaország hiába törte össze a királyságot, hiába vonaglotta végig az emberi jogokért forra­dalmit: továbbra is az adószedésben és a pénz tiszteletében kulmináló összpontosítás királysága volt és maradt. A bölcs római és finom olasz politika hagyo­mányaival a francia szövetségi erőszak soha nem versenyezhetik. Római politika jelentette ki, hogy „a békeszerződések nem lehetnek sírboltok" és e kijelentéssel Olaszország nyíltan elszakadt volt háborús szövetségeseitől és politikájuktól. Rómából indult ki az európai négyhatalmi egyezmény gondolata, melyhez az európai politika újra, meg újra viszatérni kénytelen. Róma fedezte fel a békeszerződésben legyő­zött nemzetekben a testvéreket, Róma találta fel — a katonai jellegű szövetségekkel ellentétben — a baráti szerződések politikáját. A római politika legszellemesebb és a jövendő politika erőivel legteljesebb alkotása a „római jegy­zőkönyvek", a béke ama hálózata, mely egyre ki­terjedtebbé teszi kötéseit és kapcsolatait. A jegyzőkönyv, mely — szinte — a barátok és a barátok barátainak egyre szélesbülő társaságát teremtette meg, lett az a nemzetközi szerv, amivé a Népszövetség minden előzetes elmélet ellenére sem válhatott. A Népszövetség alakulásakor sokan azt hit­ték, fegyveres erő híján a Népszövetségnek valódi hatalma nem lehet. Nem is lett, de nem a fegyverek, hanem az er­kölcsi és szellemi erő hiánya miatt. A római jegyzőkönyv a világ legegyszerűbb nemzetközi politikai eszköze, mégis van hatása, amit nyugodtan mondhatunk hatalomnak is. Elve: barátom barátja az én barátom is. E jegyzőkönyv nyomán támadt a berlin-római ten­gely. Ehhez a tengelyhez tapad Ausztria és Ma­gyarország. E jegyzőkönyvektől nincs elzárva egyetlen ország sem. A római jegyzőkönyvvel Róma vette át az európai politika jövendő vezetését, az eddig szám­ba sem vett Ausztria, Magyarország csoportosítá­sával. Bár az a békepolitika Rómának adta a ve­zetés egész felelősségét, erkölcsi súlyát, vezérlő sze­repét, — talán mégsem Rómának, hanem a csatla­kozott államoknak adta legtöbb előnyét. íme, a politika eddigi játéklabdája, Ausztria, ma az európai államközi élet egyik szilárd pillére, mely már nem külföldi alamizsnából tengeti életét, hanem önálló állameszméje juttatja vissza önérze­téhez, melyet múltja és kultúrája és jelen szerepe révén oly méltán megérdemel. Magyarország e jegyzőkönyv révén nyeri majd vissza teljes állami felségjogát: a fegyverke­zési egyenjogúságot tényleg és elvben. E római jegyzőkönyvek aláírása óta elhallgatott az a sok leckéztető hang, mely Magyarországot balsorsára emlékeztette és jelenét, jövőjét fenyegette. A ró­mai jegyzőkönyvek óta Magyarország léte nem függ a francia szövetségi politika kényétől-kedvé­től. És így voltaképp elmondhatjuk, hogy a béke­szerződések jövőre ható dinamikus erejét a római jegyzőkönyvek paralizálták és megsemmisítették. A római jegyzőkönyvek egyre elevenebbé tet­ték az európai békére való törekvést és ennek a bekének megvalósítását egyre közelebb hozták és hozzák. A francia álló és mesterséges politikával szem ben a római az igazi, dinamikus, élettel teljes, bő sarjadzású politika. A római jegyzőkönyvekhez való csatlakozás­sal Jugoszlávia is derűsebbé tette a szemhatárt. A jó szomszédi viszony már nem tartozik az európai államközi élet tilalmai és lehetetlenségei közé. Románia új politikai irányzatának, mely a kez­det napjaiban — különösen az erdélyi magyarság sorsa révén — oly nyugtalanítónak látszott, Róma barátságának keresésével egyidejűleg meg kell ta­lálnia a saját és szomszédjai népének megbecsülé­sét is. A római politika nagy sikere megingatta a francia szövetségi rendszer egyik legmerészebb művének, a kisantantnak belső egységét is. A szövetségek elértéktelenedése idején jól tudjuk, mit jelent, ha egy szövetség már csak pa­píroson és formailag áll fönn és érezzük, hogy a francia szövetségi politika eddig legsikeresebb al­kotása, a kisantant, ma már csak formaság és leghűségesebb tagja, Csehország, most elszigetel­tebben áll, mint valaha, a római-német politika roppant vonzóerejének kellő közepében. Amily mértékben a római jegyzőkönyvek ha­tása kiterjedt, abban a mértékben csökkent Euró­pában a háború veszedelme. Az a hálózat, amit a római politika kötöget, a béke hálózata. Olyan népeknek, melyeknek útja közös, meg­mutatja ezt az utat. És Európa minden országának közös az útja, feladata, küldetése, Európa szellemé­nek, kultúrájának, erkölcsének megvédelmezésé­ben. Nem azért küldettek ide, hogy ezt rombol­ják, hanem, hogy ezt védelmezzék, fenntartsák és fejlesszék. Nincs igazság a szövetségi politika mélyén, mely Európa országait két ellenséges táborra akar­ja osztani. Annak a politikának van igaza, mely Európát egységben látja, s ennek az egységnek hű szolgá­lója. Az igazi európai politika, tehát, igazi világpo­litika: a római. Csak ez képviseli igazán Európa szellemét. Mikor a római jegyzőkönyv aláíró hatalmainak képviselői Budapesten találkoznak, senki sem ret­teg, senki sem halványodik el, senki sem gondol háborús veszélyre. Mikor ezek az államférfiak, mint országunk és fővárosunk vendégei, a jegyzőkönyvekben előre elhatározott tanácskozásra gyűlnek össze, a termé keny és teremtő békét hozzák magukkal. Nem a háború, hanem a béke parancsoló, de áldásos erejét éreztetik. Európa új politikáját, mely — kinőve a bosszú és hatalom korbácsának érezte­téséből, — megadja minden nemzet igazát és mél­tóságát, hogy biztosítsa az emberiség legmagasabb kincsét: — kultúráját. m—s.

Next

/
Thumbnails
Contents