Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 2. szám - Revizió és antirevizió

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA a mértéket, amelyet saját állama részére igényel, más államra is alkalmazná. Ma már általánosan tudott dolog, miszerint az a revízió, melyet a hatalmak a világháborút bclejező szerződések útján végeztek, az európai kontinensnek 1815-ben megalkotott státuszkvóját változtatta meg akként, hogy e változást külső erőszakkal hajtották végre. Bár valamennyien tudjuk, hogy a történelmi magyar állam területe a honfoglalás óta ezer éven át nagyjában ugyanaz volt, mert sem a Kárpátokon át befelé nem terjedt valamely idegen állam rendelkezési joga, sem pedig azokon kívül nem ter jedt a magyar anyaország, azért mégsem szükségtelen megemlítenünk azt, aminek a megemlítésé: általában fölöslegesnek szoktuk tartani, hogy az 1815-ben megállapított és garantált státuszkvóban annak a magyar királyságnak az az egész terüle e benne volt, amit az 1918. november 3-án megkötött fegyverszüneti szerződés változatlanul mégha gyott. Meghagyott pedig annak figyelembevételé vei, hogy a magyar nemzet ugyanezeket a határo kat a világháborúban megvédelmezte és megtar totta és hogy azoknak birtokában fejezte be a világháborút. Ha tehát a háború ekként ért véget és a hadműveletek akként fejeződtek be, hogy a magyar állam egész területének osztatlan birtokában maradt, akkor új hadműveleteknek kellett kezdődniök, amelyek Magyarország területi státuszkvóját a nemzetközi jog félretolásával megváltoztatták; aminthogy ez az a támadás, amelyre Benes parlamenti beszédének szintén ki kellett volna terjeszkednie, mert ez az a revízió, melyet külső államok a magyar állam rovására kezdeményeztek és a nemzetközi jog megsértésével Magyarország kárára erőszakos úton végrehajtottak. Ha már most Benes annak a revíziónak adta kritikáját, melynek erőszakos végrehajtásától az az 1815-iki státuszkvó a nemzetközi jog megsértésével szenvedett, akkor méltán mondhatjuk, hogy annak az erőszakos rendelkezésnek a visszacsinálása nem ellentétes a nemzetközi joggal, mert erőszakos úton felforgatott biztonságának békés úton való helyreállítását célozza. Alig hihetjük, hogy olyan okos emberek, mint amilyenek a párisi békekonferencia szakértői voltak, maguk nem gondoltak arra, hogy az a rosszakarat, mellyel okosságukat kiáltó módon párosították, önmagát árulja el, ha nem öltöztetik olyan megfelelő formába követeléseiket, amilyen formában azokat a nyugati hatalmak felelős kormányai magukévá tehetik. Ezért öltöztették azt az erőszakot, amely ellen Benes 1933-ban tiltakozott, olyan alakba, hoöv azt mindenki mint az önrendelkezés jogának mefnyil vánulását helyeselte és abban a feltevésben volt, hogy amit a Magyarország felosztásán dolgozó szakértők akartak, az a lakosság kívánsága volt és annak megnyugvását jelentette. Amíg a cári Oroszországtól képviselt orosz hatalom virágjában volt, addig a fegyveres erő volt az, amire a magyar állam határainak revízióját építették. Abban az emlékiratban, amelyet Masaryk G. Tamás menekült osztrák állampolgár, aki tehát mint idegen, a magyar államhoz semmiféle viszonylatban nem állott,. 1915-ben a londoni külügyi hivatalban átadott, még azt mondotta, hogy az orosz csapatok Magyarország északkeleti részeit birtokba veszik, Felsőmagyarországot az oroszoktól megszállandó cseh királysághoz fogják csatolni, élére pedig orosz nagyherceget állítanak. Ugyanakkor a balkáni román állam Magyarország keleti, a balkáni szerb állam Magyarország déli részét szállja meg. Benes 1916-ban még azt mondotta, hogyan lehet egy államnak nemzetközileg elismert és biztosított területét elvenni és megtartani, hanem arról adott ki röpiratot, hogy fel kell osztani Ausztria-Magyarországot, melyet a magyar királyság az osztrák császársággal együtt alkotott. Készséggel elismerjük, hogy akkor háború volt, de hozzá kell tennünk, hogy ennek a háborúnak az 1918iki fegyverszünet véget vetett és hogy Magyarországot nem a háborúban osztották fel, hanem a háború befejezése után, a fegyverszüneti szerződés megsértésével, a fegyvertelen polgári lakosság ellen indultak meg azok a hadműveletek, melyeknek a magyar állam területi épsége áldozatul esett. Ennek a támadásnak az igazolását a demokratikus Amerikának a háborúba való beavatkozása és az önrendelkezési jognak Amerika békefeltételként való kijelentése után abban keresték, hogy az önrendelkezési jog megnyilvánulását bizonyító végzéseket alkottak és azokat a vonatkozó területi követelések alapjaként terjesztették a békekonferencia hatalmai elé. így szerződött Masaryk 1918ban a szlovákokkal és ruthénekkel, Pasics szerb miniszterelnök 1917-ben a horvátokkal, az entente hatalmai még 1916-ban Romániával. Ezekkel a szerződésekkel kapcsolatban jöttek létre különböző határozatok 1918 őszén Turócszentmártonban, Újvidéken, Gyulafehérvárott és Munkácson. Az önrendelkezési jognak ezekre a különböző megnyilvánulásaira mindössze annyit jegyzünk meg, hogy azok nem a vonatkozó területek lakosságának határozatai voltak, ennek folytán tehát az önrendelkezési jognak sem lehettek bizonyítékai. A pittsburgi szerződésről ugyanis maga Masaryk mondotta, hogy érvénytelen és ezzel ránk nézve is elesik az a legfőbb érv, hogy azt figyelembe vegyük; a korfui szerződésben Pasics csak Szerbiát képviselhette, amelynek miniszterelnöke volt; a horvátoktól függ az, hogy maguk képviselőjéül elfogadják-e Trumbicsot, aki osztrák állampolgár volt. A magyar anyaországtól elszakított területek lakosságát azonban sem Szerbia miniszterelnöke, sem egy menekült osztrák állampolgár nem képviselhették, tehát a szerződés a magyar állam területére nem is vonatkozhatott. A bukaresti szerződést az entente hatalmai Románia miniszterelnökével kötötték, akit Magyarország fegyveres megcsonkítására biztattak fel, mi az önrendelkezési joggal nyilvánvalóan ellenkezik. Ugyanígy az 1918iki népgyűléseket sem a vonatkozó terület lakossága tartotta, tehát azok határozatai sem a lakosságtól, hanem legjobb esetben annak egyes részeitől származván, olyan követelések voltak, melyeknek létrehozatalában a források szerint a külső befolyásnak több része volt, mint az önrendelkezésnek. Ha ezek alapján azt olvassuk, hogy Magyarországot vagy a monarchiát nem osztották fel, hanem az magától hullott darabokra, úgy miért kö-