Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 12. szám - Uj népvándorlás

MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 litikai alakzatra és átformálja művelődésünk egész politikai rendszerét. A régi Európa váza ma még fennáll. Aki e hatalmas építményben otthon érezte magát, aki meg érezte benne évezredek érzelmi és gondolati munkáját, titáni erőfeszítését, égignyúlni-akarását: vethet rá egy utolsó pillantást, hogy megőrizze képét legdrágább emlékei közötí. Az emberiséget valami csodálatos végzet vezette új politikai utakra. A jövő történelmi gondolkozója talán megállapíthatja, hogy a világháború nem volt más, mint az első fegyveres ostromhullám a régi Európa ellen, melynek sikerült összetörnie azt az alakzatot, melyben legtovább élt a régi római világbirodalom hagyománya: az osztrák-magyar monarchiát. épp_úgy. mint azt a birodalmat, mely legkevesebbet és legkésőbben vett át a római birodalom elemeiből: Oroszországot. Megállapíthatja azt is, hogy a háborúszülte filozófia, az önrendelkezési jog, egy új népvándor1 ási hullámot indított meg, a legalkalmasabbat arra, hogv a régi művelődés rétegeit eltemesse és holt rétegekké tegve. minő az egyiptomi vagy mezopotámiai művelődés régi és kiásottságában is múzeumi kövekké és emlékekké száradt rétegzete. Mert mi más Európa új államrendeződése, mint új népvándorlás. Népvándorlás volt Oroszország teljes megváltozása, ha újonnan uralkodó néne nem kívülről, hanem alulról került is be az uralkodás legfelsőbb szintjére. Mi más volt az Osztrák-Magvar Monarchia felbontása, mint újkori népvándorlás, mikor az itt lappangó népcsoportok eljutottak az állami főhatalomhoz? Aki a népvándorlást nemcsak a költözködésben látja, hanem az állami főhatalom elnyerésében, az nem kételkedhetik ebben. A kunok Magyarországon való felbukkanása nem volt népvándorlás, hanem település, mert nem állami hatalom elnyerése volt célja, sem eredménye. Az elmúlt században az Amerika felé való nénözönlés, bár számarányaiban sokszorta hatalmasabb az egykor Európába vonult magyarokénál, nem volt népvándorlás, hanem csak település. Ellenben a magyarok bejövetele tényleges népvándorlás volt. mert az állami főhatalom elnyerésének szándékával járt. Épp azért mondhatjuk, hogy századunk, a világháborúval kezdődően, a klasszikus népvándorlás kora. Éppen úgy új fejezete a történelemnek, mint a Rómát megdöntő hatodik század. Az új népvándorlás szelleme a régi Európa kapuit döngeti. A régi népvándorlás, bármily remegtető volt is, nem irányult Európa belső, lelki struktúrája ellen. A barbárok tisztelték Rómát, melynek falai alól Attila visszafordult. A hatodik és későbbi századok „horizontális'' népvándorlása valóban honfoglalás volt, de mintegy arra szánva, hogy a római szellemet hordozza tovább. Ma nem látunk új népelemeket Európában. Ha népvándorlásról beszélünk, akkor az eddig hatalom nélkül való alsó rétegek felfelé való ellenállhatatlan törését értjük ezen. Ezt a népvándorlást, melynek valódi célja a főhatalom elérése, vertikális népvándorlásnak nevezhetjük. E dagály kezdetét kereshetnők a francia forradalomban, még inkább a nemzetközi kapitalizmus fejlődésében és a marxi tanítás térfoglalásában, mely — bizonyos tekintetben — mozgósította, tömörítette s végre tömegöntudattal fegyverezte fel a munkások millióit. Az a filozófia és az az államhatalom, mely e tömegben találta meg híveit és erejének alapjait, már lényegileg ellentmondott mindannak, amit Európáról hittünk és tudtunk: Oroszország elvetette a kereszténységet Marxért és Leninért és ezzel megtagadta Európát. Európa új nacionalizmusa nem a marxista tömegekre és anyagias elvekre, hanem a vi'ágháborúban hadba-parancsolt, fegyvertisztelő, a parancsszónak engedelmeskedni tanult és az egy ütemre való cselekvés roppant erejét érző, öntudatosított tömegökre támaszkodik. A világháború hadbaparancsolt tömegeiből kisugárzó energia nem szóródott céltalanul széjjel a háború után, hanem sokféle alakban kezdett hatni. Kezdte összetörni a történelmi előjogokat és természetes, hogy első jelszava „a népek önrendelkezési joga" és első következménye történelmi birodalmak összeomlása, dinasztiák pusztulása, bukása és elhalványodása volt. Ez az önrendelkezési jog — alapjában véve — a történelmi jogcím tagadása. Az önrendelkezés szuverén: nem ismeri a történelmet. Az önrendelkezési jog. éppen szuverénitása és a történelem megvetése miatt, nem tisztelheti az előiogokat. Nem csoda, hogy a történe'mi birodalmak vesztét, a német törzsi államok elsimulását, csaknem mindenütt a földbirtok nagyaránvú elosztása vagy köztulajdonba vétele és a címek, rangok eltörlése követte. Az önrendelkezési jog, mielőtt legfőbb és legjobban kidolgozott alakja: a fasizmus és a nemzeti nacionalizmus létrejött, már éreztette mindenekfölött való szuverenitását. Nem véletlen, hogy sem az olasz, sem a német nép vezére nem vett fel sem címet, sem rangot. Az új alakulásban egyetlen méltóság és fenség van: maga a nép. Az új politikai elv megszünteti az osztálykülönbségeket és kiváltságokat. A multat nem ismeri cl olyan hatalomnak, mely mindent összezsugorgathat, hogy aztán elvonja a jelenben élők elől. E filozófia megfeledkezik a történelemről, hogv mindig szeme előtt tarthassa a ma élő embert. Philips Rádió Villamossági Rt. Budapest, Szent lstván-körút 18. TELEFON: 118-798 és 111190