Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 12. szám - Gróf Csáky István

MAGYAR KÜLPOLITIKA A ÍIAGIAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 12. S Z. BUDAPEST 1 9 3 8 Gróf Csáky István Magyarország kormányzója az eltávozott Kánya Kálmán helyébe gróf Csáky Istvánt ne­vezte ki külügyminiszterré. Gróf Csáky István, aki fényes diplomáciai pályafutása után mostani kinevezéséig, mint a kül­ügyminisztérium kabinetfőnöke, mint Kánya Kál­mán legbensőbb bizalmasa és munkatársa, igen jelentős pozíciót töltött be, az ifjú diplomata­generáció legtehetségesebb tagja. Kinevezése nemcsak itthon, a külföldön is ál­talános megelégedést keltett. A vezető angol lap, a Times, mint a legragyogóbb képességű fiatal diplomatát üdvözli. A német sajtó az ifjabb kül­politikai iskola egyik legtehetségesebb diplomatá­ját látja benne, aki azt tekinti feladatának, hogy a magyar revíziós küzdelemben is bevált Róma— Berlin-tengellyel szoros együttműködésben dol­gozzék. Az olasz sajtó hangoztatja, hogy Csáky István gróf személye nagy rokonszenvnek örvend Olaszországban, ahol — a cseh-magyar válság ide­jén — döntő fontosságú tárgyalást folytatott Mus­solini miniszterelnökkel. A lengyel sajtó örömmel állapítja meg, hogy a fiatal és energikus Csáky István gróf ereiben Báthory István lengyel király vére folyik. Valóban úgy tűnik fel, mintha gróf Csáky István külügyminiszterségében azoknak a ragyogó magyar diplomatáknak sora folytatódnék, akik valamikor Bécsben, Párizsban és Londonban a ké­pesség és romantika varázslatát egyaránt ragyog­tatták. Az egyéni szeretetreméltóság és származás romantikája vonzó, ellenállhatatlan hátteret és a siker igéretét adja annak a komoly és kemény munkának, melyet gróf Csáky István eddig is folytatott s ami eztán még nagyobb feladatként vár rá. Mi, magyarok, osztatlan örömmel fogadjuk a külföld rokonszenvét és elismerését gróf Csákv István egyénisége és képességei iránt, annál is in kább, mert e rokonszenves fogadtatásban a ma­gyar külpolitika kívánságainak méltányos megér­tését látjuk. Ha a külföld közvéleménye örvend azon, hogy a magyar külpolitikát tehetséges és rokon­szenves külügyminiszter képviseli, akkor örven­denie kell e rokonszenves és tehetséges diplomata sikereinek is. Ez a siker pedig nem lehet más, mint a müncheni értekezlet szellemének, a bécsi döntő bíróság szellemének értelmében a magyar külpolitika, a magyar revízió igazságos követelé­seinek érvényesülése. Gróf Csáky István, miután részt vett a vára­kozás magyar külpolitikájában, mely megtermet­té méltó gyümölcseit, most hivatott hordozója a cselekvő magyar külpolitikának, mely — a Gondviselés akaratából — szintén meghozza mél­tó gyümölcseit. Az új külügyminiszter magas elvi szintről te­kinti át a külpolitika egész területét. Jól tudja, hogy ma nemcsak a régi értelemben vett állam­közi külpolitika, hanem belső vonatkozású nem­zetközi politika is van. A Róma-Berlin erővonal szívó erejét, mint Kö­zépeurópa politikusa, tisztán látja, de, mint ma­gyar külpolitikus, minden idegszálában érzi a ma­gyar függetlenség mindenek fölött valóságát. A régi idők magyar külpolitikusai, külső, vagy belső tragédia árán tudták a magyar függetlenség legyőzhetetlen vágyát a reális politika követelmé­nyei mellé állítani, vagy attól elszakítani. Középeurópa hatalmas erővonulatának kiala­kulása megkíméli e tragikus dilemmától a magyar politikusokat. A régi Középeurópának a Habsburgház által képviselt politikája kicsinyes birtok- és hatalmi politika volt a mai népi politikához képest, mely nem a szinte telekkönyvileg bejegyzett tulajdon jogban látja törekvései érvényesülését. Az uralom, mely népét megbecsüli, melynek kizárólagos elvi jogcíme a nép felemelése és szol­gálata, nem homályosíthatja el ezt az elvet más népek leigázásával. Németország vezére és Olaszország vezére csak e népi elv mellett tettek hitet, mikor Csáky István gróf előtt kijelentették, hogy szükségük van erős és független Magyarországra. Gróf Csáky István, mint külügyminiszter, mi­kor Magyarország külügyi vezetésében Európa gerincéhez simul, egyúttal az ország függetlensé­gét is védelmezi. A magyar külpolitikusok és egyúttal a ma­gyar nemzet felől a lelki meghasonlás veszedelme múlt el örökre. Magyarország reális politikát követhet, anél­kül, hogy függetlensége, biztonsága és magyarsága veszélyben forogna. Másik határozott álláspontja gróf Csáky Ist­vánnak a belső, nemzetközi vonatkozású politiká­ban a kisebbséggel való bánásmód kérdése. — Azt kívánjuk, — mondta — hogy a ma­gyarországi kisebbségek otthon érezzék magukat nálunk... A kisebbség ne legyen kisebbség ebben az országban és ne érezze, hogy ő kisebbség. Azonban el kell dönteniök saját lelkükben, váj­jon tényleg arra törekszenek-e, hogy a vendéglá­tó testvéri magyar gondolaton belül népi sajátsá­gaik megóvására és ápolására törekszenek-e, vagy pedig a magyarság ellen fordulva, irredenta poli­tikát akarnak-e követni. Amint az első esetben azért az erkölcsi és anyagi tőkéért, melyet ők en­nek az országnak jelentenek, teljes viszonzásra számíthatnak, addig a második esetben a magyar államhatalom szigorú kezét nem tudják elkerülni. E szavakban bennfoglaltatik a magyarországi

Next

/
Thumbnails
Contents