Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - A revizió múltja és jövője. A Magyar Reviziós Liga munkássága

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 A magyar revíziós mozgalom fejlődésének ér­tékmérője az a tény, hogy évről-évre mind több és több külföldi politikus, író és tudós keresi fel C§pnka-Magyarországot és itt helvszinen tanul­mányozzák a magyar kérdést. 1933-tól kezdve 6 angol képviselői csoport és 5 francia képviselői csoport járt Magyarországon, de emellett eme két államból külön-külön is igen sok képviselő jött e! Magyarországba a trianoni kérdés tanulmányo­zása céljából. A csoportos külföldi újságírói láto­gatást 1928-ban az olasz újságírók kezdték meg, majd 1933 május havában 20 neves holland újság­író jött Magyarországba és hét napon keresztül Budapesten és a környéken tanulmányozták a ma­gyar kérdést, négy napot pedig a határok tanulmá­nyozásának szenteltek. 1935. évi október havában a Magyar Újságíró Egyesület meghívására 14 elő­kelő lengyel újságíró járt Magyarországon. 1938 június havában több előkelő német lap szerkesz­tője és munkatársa kereste fel Magyarországot, hogy a magyar problémát közelebbről megismer­jék. Itt csak a fontosabb államokról é's a csopor­tos utazásokról tettünk említést, de nincs nap, hogy a világ legkülönfélébb részéről ne keresnék fel Magyarországot a dunavölgyi kérdés tanulmá­nyozása céljából. A revíziós mozgalom történeté­ben legjelentőségteljesebb esemény volt Benito Mussolini revíziós állásfoglalása. Benito Mussolini olasz miniszterelnök 1928 március 27-én, a trianoni békediktátum revíziója mellett foglalt állást és ki­jelentette, hogy „egy békeszerződés nem lehet sír­bolt", majd ugyancsak Mussolini 1928 június 5-én, a szenátus ülésében kijelentette, hogy „a béke­szerződések nem örökké valók". Mussolini azóta számtalan beszédben és cikkben foglalt állást a magyar revízió mellett. Mussolini megnyilatkozá­sának átütő hatása volt az egész világon és egy­másután szólaltak meg a magyar igazság mellett a legelőkelőbb angol, amerikai, holland, német, stb. politikusok. Nagy szolgálatot tett a magyar revíziós moz­galomnak Borah amerikai szenátor nyilatkozata, amelyet 1931-ben Laval francia miniszterelnök lá­togatása alkalmával adott az amerikai újságírók­nak. Ekkor tette meg Borah szenátor híres nyilat­kozatát: „A békeszerződések revíziója nélkül nem lehet leszerelés, a leszerelés nélkül nem lehet bíkc és béke nélkül nincs kivezető út a gazdasági világ­krízisből. Egymásután következtek a Vatikán ál­lásfoglalása, Motta svájci köztársasági elnöknek 1932 február havában a leszerelési konferencián el­mondott nagy beszéde, amelyben nyíltan állást foglalt a békeszerződések revíziója mellett. Majd nagy lökést adott a reviziós mozgalom fejlődésé­nek Mac Donald angol miniszterelnöknek a laus­sannei konferencia megnyitó ülésén 1932 június hó 16-án elmondott beszéde, amelyben kijelentette, hogy az olyan kötelezettségeket, amelyek teljesít­hetetleneknek bizonvultak, kölcsönös megállapo­dás útján revidiálni kell A reviziós mozgalom fejlődésének legfonto­sabb fokmérője azonban az a tény, hogy az utód­államok politikai köreiben nagy idegességet oko­zott a reviziós mozgalom előretörése és 1931-ben egymásután megalakították az úgynevezett anti­rcviziós ligákat. A jugoszláv antireviziós liga 1931 április 8-án alakult meg. A román antireviziós liga 1931 január 10-én alakult meg Brankován herceg elnöklete alatt. A cseh antreviziós ligát 1931 már­cius 13-án alakították meg. Elnöke: Adolf Proku­pek képviselő, alelnöke: Baxa prágai polgármester lett. Az 1933. év volt a legjelentőségteljesebb a re­viziós mozgalom történetében; ugyanis 1933 május havában Mac Donald angol miniszterelnök Musso­lini olasz miniszterelnökkel egyetértésben a négy­hatalmi paktumba belefoglalta a reviziós kérdést is. Egy másik fontos eseménye is volt 1933-ban a reviziós mozgalom történetének, nevezetesen az, hogy ebben az évben alakult meg Sir Róbert Go­wer angol képviselő vezetésével a magyarbarát an­gol képviselők csoportja, amelynek rövid időn be­lül 260 tagja lett. A harmadik fontos eseménye volt 1933-ban a reviziós mozgalomnak gróf Beth­len István és Eckhardt Tibor angliai előadásainak sorozata. Gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor a legelőkelőbb angol egyesületekben és egyetemeken tartották meg előadásaikat és részben ezzel, rész­ben személyes tárgyalásaikkal a magyar revízió ügyének igen nagy szolgálatot tettek. Az 1934., 1935. és 1936. évi világesemények: Németország felfegyverkezése, a Rajnavidék meg­szállása, az olasz-abeszin háború, a bolsevizmus előretörése és e'sősorban a gazdasági világkrízis mind siettették az európai válság megoldását, a dunavölgyi kérdés rendezését és ennek keretében a magyar revízió megvalósítását. A Népszövetség teljesen csődöt mondott, mivel eddigi működését a jelenlegi európai status quo megmerevítése érde­kében rejtette ki. A Magyar Reviziós Liga egy év­tizedes munkája során a külföldi közvéleményt meggyőzte arról, hogy az európai kibontakozás csak akkor vihető keresztül, ha az új rendezésben alkalmazzák az etnikai elvet és az önrendelkezési jog elvét. Ez az elv mind jobban és jobban hódí­tott és a nagy államok politikusai magukévá tet­ték. Ennek a felfogásnak adott kifejezést Sir Sá­muel Hoare volt angol külügyminiszter, a Lordok Házának 1935. évi július hó 11-i ülésén, továbbá a Népszövetség 1935 szeptember 19-i ülésén. Beszé­deiben Hoare volt angol külügvminiszter a stati­kus elvekkel szemben a dinamikus elvek érvénye­sítését követelte. Igen nagyjelentőségű a reviziós mozgalomra Lloyd George volt angol miniszterel­nök beszéde, amelyet 1936 július 27-én az angol alsóházban mondott el. Eme beszédében Lloyd George többek között a következeket mondotta: „Sajnálattal kell megállapítanom, hogy döntéseink .sok esetben nem voltak indokoltak. Magyarország­nak voltak egyes részei, amelyek Cseh-Szlovákiá­hoz kerültek megtámadhatatlan statisztikai adatok alapján, ez mutatja, hogy milyen veszedelmes do­log a statisztika, amit az is bizonyít, hogy e terü­letek jelenleg magyar képviselőket küldenek a cseh-szlovák parlamentbe." Lloyd George állásfoglalását követte Eden volt angol külügyminiszter beszéde, amelyet 1936 szeptember 25-én mondott el Genfben. E beszédé­ben Eden volt angol külügyminiszter nyíltan ás határozottan követelte a népszövetségi paktum 19. §-ának járhatóvá tételét és ezzel világosan síkra­szállt a revízió mtíllett. További nagy lökést adott a reviziós mozgalomnak Benito Mussolini olasz mi­niszterelnök hatalmas beszéde, amelyet 1936 no­vember 1-én a milanói Dóm-téren mondott el. Eb­ben a beszédében Mussolini kifejtette, hogy a Dunamedence helyzetét Magyarország nélkül ren­dezni nem lehet és hogy négy millió magyar nem é'het sokáig rabigában. Az 1937. évben tovább folytatott reviziós küz-

Next

/
Thumbnails
Contents