Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - A revizió múltja és jövője. A Magyar Reviziós Liga munkássága

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Bármilyen volt Itália sorsa, mindig a jövendő nagyság osírái éltek benne. Ami az Itáliát könnyedén vevő politikusokat megtévesztette, az az olasz kedvesség volt, az a latin báj, mellyel a hozzá özönlő idegeneket fogadta, az a csaknem bölcseséggé nemesült mosoly, mellyel szegénységét viselte. Itáliának a sors valóban nem ércben, nem nyersanyagban, hanem hivatásban mérte ki gazdagságát. Ezt az angol politikusoknak és publicistáknak is, akik csak Anglia jelen páratlan hatalmi helyzetét látták maguk előtt, szintén tudniok kellett volna. Volt már idő, mikor Itália összeköttetésben volt a brit szigetek lakóival és nem Itáliáé volt a kisebbik szerep. Róma katonái mint hódítók jelentek meg a brit szigeteken. Nagy Szent Gergely pápa küldte el térítőit az angolokhoz. A nyugati műveltség állami és vallási elvét Róma mutatta be Britanniának. Anglia egyik legnagyobb prímása, Szent Ambrus, olasz volt. És Anglia nagy szentje és tanítója, tiszteletreméltó Béda mondotta: — Ha a Colosseum megdől, Róma is megdől, ha Róma megdől, az egész világ megdől. Itália még szilánkokra szakadva is nagy tudott lenni. Régi századokból Anglia még ma is milliókkal adósa Genova bankárainak és Velence, oly város létére, melynek földje sincs, világhatalom volt. Itália és Anglia mindig szoros lelki kötelékben élt. A mult században katholikus újjászületés kezdődött Angliában, melynek olyan alakjai voltak, Mint Newman kardinális és Manning bíboros. Itália adott vigaszt, nyugalmat és ihletet lord Byronnak és ott halt meg legforróbb lírai költője, Shelley. Nagy esztétikusa, Ruskin, Velence minden kövét ismerte, szerette és szinte ódai lelkesedéssel magasztalta. Nemcsak az angol, más nép példája is mutatja, hogy a nyugati művelődés szerkezeti középpontja Róma és nagyon is igaz az a közmondás, hogy minden út Rómába vezet. Az angol párhuzam megtalálható a magyar történelemben is, II. Szilveszter pápában, Szent Gellértben, Cesariniban, Kapisztrán Jánosban, a nagy törökellenes pápákban épp úgy, mint Garibaldiban és végre — utoljára, de nem legkevésbbé — Mussoliniban. A nagy német birodalom is Mussolininak köszönheti most elért teljességét. Lengyelország is katholikus voltának köszönheti, hogy nem olvadt fel az orosz néptengerben és elnyomásban és tulajdon nemzeti princípiumát megtarthatta. Egy elv, Róma elve, hadseregeknél is többet ér. Mikor az angol világbirodalom, fölhagyva az Eden-i politikával, Olaszországgal megegyezett, bizonyára ezt világbirodalmi erővel egyenlő római elvet respektálta. Ez a megegyezés a római elveket KözépEurópán túl is elismeri és hatékonnyá teszi, a virágzás és gyümölcsözés áldásaiban az egész világot részesíti. Nemcsak Európában, nemcsak a népek igazi országútján, a Földközi-tengeren lesz béke, ez a politika nemcsak Franciaországot kényszeríti hasonló békés együttműködésre, hanem megmutatkozik a világpolitikában is. Nagybritannia, nem lévén lekötve a Földközi tengeren, más erővel és tekintéllyel léphet fel Távol- és Közelkeleten egyaránt. El kell símulniok az angol-olasz-arab politikai ellentétnek. Végre pedig a lelki hatás is észrevehető lesz. Az angol és olasz elveknek közeledniök kell egymáshoz és a távoljövő horizontján meg kell szűnnie annak az éles különbségnek, mely ma a nyugati művelődésban a lelkeket elválasztja. Meg kell szűnnie annak, hogy Európában kétféle lélek: a nyugati és középeurópai lélek, szinte polgárháborúban él egymással. Az angol-olasz megegyezés az európai igazi béke, a lelkek békéjének örvendetes és dús termést ígérő csírázása. Marius. A revízió múltja és jövője. A Magyar Reviziós Liga munkássága. A békeszerződések revíziója a valódi magyar külső és belső politikát jelenti és jelentette. A kormányok, melyek az ország ügyvitelével vannak megbízva, nem helyezkedhetnek mindig a legmagasabb elvi síkokra. Köti őket a jelen hatalmi állapota. Csak hivatalos politikát csinálhatnak és kénytelenek kompromisszumokkal dolgozni. És néha bizony úgylátszik, mintha nem vennének tudomást arról, hogy a hivatalos kormánypolitikán túl és fölötte van egy másik, kérlelhetetlen, elvi politika is. A kormányoknak ez a szem-behunyása, a jelen tényeinek alázatos elfogadása: az ország érdekében történik. Van idő, melyet ki kell várni, melyet a jelen apró-cseprő politikájával kell kitölteni és várni az idők teljességének eljövetelét. Minden nemzet életében volt ilyen kettősség, akár a magyar, akár — mondjuk — az olasz, ír vagy német nemzetre gondolunk. Az olasz hivatalos politika szövetségben élt az osztrákkal s közben kiirthatatlanul élt az egész olaszságban az irredenta eszme: az osztrák kézben lévő olasz területek parancsoló hazavárása. Ennek a nemhivatalos, jövendő politikának volt letéteményese — s az ma is — a Reviziós Liga. A reviziós-mozgalom Magyarországon jóformán a trianoni békediktátum létrejöttével egyidejűleg megszületett. Megnyilvánulásának első" társadalmi alakulatai a Területvédő Liga és a Védőligák Szövetsége voltak. E szervezeteken keresztül a magyar társadalom állandó tiltakozása jutott kifejezésre az igazságtalan békeszerződéssel szemben. A kisantant erőszakos fellépésére azonban, amely a legjogtalanabb beavatkozás volt a magyar belső ügyekbe, a Területvédő Liga és a Védőíigák Szövetsége 1921-ben működésüket megszüntették. A feloszlatott Ligák helyett új egvesüíetck alakultak: a Magyar Nemzeti Szövetség, a Délvidéki Otthon, az Erdélyi Férfiak Egvesülete, a Felvidéki Egyesületek Szövetsége, majd a Társadalmi Egvesületek Szövetsége. A Délvidéki Otthon közgyűlésén, 1925 május 24-én, Pest vármegye közgyűlési termében hang-