Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - Olasz-angol megegyezés

1 MAGYAR KÜLPOLITIKA leges megvalósulása is új elemet vitt a nemzetközi jogba. A magyarság revíziós kívánsága tehát Európát magasabb nemzetközi szabályokra, a területi viszályok békés elintézésére tanította. A páriskörnyéki békék barbár törvényhozását a magyar revíziós akarat térítette vissza a keresztény erkölcs magaslataira. A magyar revíziós akarat mutatta az utat a nemzetközi jog fejlődése felé és mentette meg Európát attól, hogy a barbár gondolkodás nyers erőszakának hódoljon. A magyar revíziós szellem mindig a legmagasabb erkölcsi elvekre utalt, ebben látta a legnagyobb erőt és nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy ezzel megmentette az európai lelket a puszta anyagiasság posványaiba való sülyedéstől. Ezért, és nem a fegyveres elégtétel miatt való húzódozásból, mondhatta külügyminiszterünk, hogy a magyar nemzetnek nincs olyan kívánsága, mely békés úton ne volna elérhető és kielégíthető. Igenis, kielégíthető mindez, mihelyt Európa felrezzen barbár dermedtségéből. Mindig hirdettük és hirdetjük, hogy Magyarország gyógyulása Európa gyógyulása is. Míg Európa egész jog- és hatalmi rendszere arra volt felépítve, hogy Magyarországot csonkaságban tartsa, addig a válságok és rengések egész sora rázta és nagy birodalmai, vagy kis országai egyaránt komor bizonytalanságban éltek. Azt mondják, a Holdon nincs élet, mert a Holdnak nincs levegője. Európa is kapkodott lélegzet után, mert levegője méreggel volt telítve. Nemzetközi feszültség, fenyítő nemzetközi eljárások, nemzetközi jármok indulatos letépése, a nemzetközi formák üressé válása, a legkülönbözőbb módszerekkel való polgárháborúk mutatták Európa vonaglását. Minderre alig volt orvosság található, mikor az utolsó pilanatban — Európa, szörnyű szükségtől kényszerítve, rálépett a magyarok hirdette revízió útjára. A revízió az egész világ előtt egyértelmű lett — aminthogy az is — Európa és a nyugati művelődés megmentésével. Minél jobban közeledik Magyarország teljessége, annál közelebb van Európa békéje és megváltása, mert Magyarország épülése az igazság és méltányosság elveinek ragyogását és eddig csillapíthatatlannak látszó viszályok békés megoldását is jelenti. Magyarországnak pedig, miután ekként Európa tanítómesterévé válhatott, meg kell maradnia ebben a szerepében. A revizió jövője az, ami a múltja is volt: a legmagasabb elvekhez való törhetetlen ragaszkodás, a puszta nyers erővel és materiális hatalommal szemben való hősies és szent ellenállás. A magyar nemzet hálát ad Istennek, amiért a gondolkodás e viharaiban, az országlás módszereinek zivatarában, Európa vergődésében, ezt a szerepet szánta neki. A revizió folytatása annak a védelmi harcnak, melynek Hunyadi Jánosai, Kapisztránjai, Cesarini-jei és Orbán pápái voltak. Folytatása Kossuth és Deák politikájának, melyben Magyarország mindig a legmagasabb elveket képviselte és a leghősiesebb feladatokat teljesítette, nemcsak a maga javára, hanem Európa megmentésére és épülésére is. Olasz-angol megegyezés A müncheni értekezlet, Európának e valódi négyhatalmi értekezlete egy hatalmas ívű, régi politika, a Közép-Kurópa-ellenes Richelieu-i politika befejezése és egy új, épp oly hatalmas, — de termékenyebb — középeurópai politika győzelmes kiemelkedése volt és ez a müncheni értekezletnek valóságos külpolitikai vízválasztó jelleget adott. A müncheni értekezletből, kézzel fogható eredményéről nem is beszélve, a béke és békés jövő napsütése áradt egész Kurópára, mintha ezen az értekezleten a népek testvéreknek érezték volna magukat és, szinte, eltemették volna a háborút. Ez a derű azóta ugyan elhalványodott, a fegyverkezések egyre növekvő erővel folynak. Európa nem mer hinni tulajdon békés szándékaiban. De a müncheni értekezlet szelleme mégis hat és még Franciaország is, melyben, természetszerűen legerősebb a régi politikai irányzat lüktetése, keresi a megbékülést Olaszországgal, melytől eddig anynyi érdekellentét választotta el. Francois Poncét római nagyköveti megbízása komoly békepolitika megkezdését jelenti. A müncheni szellem valóban elhatározó eredménye azonban az angol-olasz megegyezés, az olasz impériumnak, a Földközi-tengeri angol-olasz paritásnak elismerése. Az angol-olasz viszony kiéleződött már az abesszin háború előtti időkben és még sokkal inkább az abesszin hódító politika megfojtására hozott népszövetségi szankciókban. Annak a harcnak, mely az angol és olasz politikusok és publicisták oly elszántan folytattak, egész Európa károsultja és sebesültje volt. Európa nem tudta elintézni „belügyeit" és nem tudta ítélőbírói szerepét megtartani egyéb világrészekben. A Közeikelet áldatlan forrongásai és az, hogy Kurópa a Távolkeleten kezdett elhanyagolható mennyiséggé válni, nagyrészben az olasz-angol villongás következménye. Az angol-olasz ellentétben különben is volt valami, az egész nyugati művelődésre bántó és természetellenes. Van föld, méhnek a sors különleges szerepet szánt. Ilyen választott föld Itália félszigete. Nincs nép és nincs állam Flurópában, mely nem áll, vagy állott volna Róma parancsoló vonzása alatt. Azok a politikusok, akik csak a közeimultra gondolnak, megfeledkezhetnek Rómának erről a titokzatos erejéről, de nem feledkezhetik meg a történelmi gondolkozó. Olaszország a kapitalisztikus fejlődés utolsó évtizedeiben valóban nem tudott versenyt futni a világ nagy hatalmaival. De tekintetbe kell vennünk, hogy Olaszország ebben az időben vált egységessé és ebben az időben is szerzett gyarmatokat, vívott gyarmati háborúkat és telepítette be a francia védnökség alatt álló Tuniszt, harcolt a világháborúban és végre a fasizmusban, külső egysége után belső egységét is megteremtette. Tévedtek, akik örök szegénységre kárhoztatott államot láttak benne. A történelem egyúttal a jövő mérőzsinórja is.