Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - A magyar jövendő

MAGYAR KÜLPOLITIKA A OiáGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM. 11. S Z. BUDAPEST 19 3 8 A magyar jövendő. A Felvidék visszatérésével a honfoglalás hőskölteményének egyik fejezete végetért. A magyarság húsz éven át nem tágító akarata aratott diadalt északi határainkon. A magyarság vezére ebben a kitartásban és küzdelemben Magyarország főméltóságú kormányzója, Horthy Miklós volt. Benne testesül meg a magyarság soha ki nem alvó csodatevő hite: a háború nélkül való, békés területi revízió. A teljesülés boldog pillanatában két államférfiú állt Magyarország kormányzója mellett: Imrédy Béla miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter, akik megvívták nemzetközi fórumok előtt a revízió eszmei harcát s hadsereget állítottak az eszmei törekvés mögé. Most, amikor az ország akarata és értelme teljes megfeszítésével készül megnövekedett területe kérdéseinek megoldására, Imrédy Béla vállára kettős feladat nehezedik. Kánya Kálmán, miután nagy, a nemzet örök háláját érdemlő munkáját elvégezte, nyugalomba megy. Teheti ezt azzal az elégtétellel, hogy a magyar külügyminiszterek közül, Andrássyval együtt ő volt az, akinek működése nagy hatással volt nemcsak hazája, hanem Európa politikájára is. Kánya Kálmán helyett a külügyminiszterséget ideiglenesen Imrédy Béla vette át, akinek kipróbált képességeit és áldozatkész odaadását az egész ország elismeri. Valóban, szükségünk van kemény, elszánt és áldozatkész férfiakra az eljövendő honfoglalásban is. A revíziós politika volt és marad a nemzet mindenkori politikája, hiszen nemcsak a területi nagyobbodás, a területi megmaradás, hanem a nemzet és ország megtartása is revíziós, vagyis honfoglaló politika. A nemzet élete minden pillanatban: honfoglalás. Minden napunk: küzdelem az eljövendő napokért. Az a mozgalom, melyet az utolsó évtizedekben revíziós mozgalomnak neveztünk, csak kiáltóbb, harsányabb foka annak az örökké tartó mozgalomnak, a jövőért való küzdelemnek, mely a nemzet örök életéért a nemzeti élet minden pillanatában folyik. Ne hitessük el magunkkal, hogy a revíziós küzdelem ekkor és ekkor kezdődött, ekkor és ekkor tehát befejeződhetik. Nem. A magyar határokért küzdöttek a honfoglalók, a magyar határokért küzdött minden hősünk és a magyar határokért küzd minden magyar mind e mai napig. Ne higgyük, hogy a magyar Felvidék visszatértével a revíziós akarat immár ellanyhulhat. Hol van még a teljes magyar határt betöltő teljes magyar princípium? A borzasztó területi csonkultságnak egy nagy dolgot köszönhetünk: a magyar teljesség akaratának öntudatossá válását. Ebben bennfoglaltatik annak a hite és reménysége, hogy a magyarságot ért csapás nem származhatott Isten akaratából és így nem is állhat fenn örökké. A magyarság hivatásának tudata, választottságának és küldetésének tudata lett sziklatalaja a revízióba vetett hit szilárdságának. Isten küldetést bízott ránk: azt, hogy itt magyarok, az igazság és méltányosság, hősiesség és lovagság képviselői, a keresztény kultúra védelmezői legyünk. Ez a hivatás világos volt előttünk a múltban és világos volt akkor is, mikor Európa, melyet ezer éven át védelmeztünk a keleti betörések hullámai ellen, tépetten és csonkultan állított bennünket az Európa-ellenes orosz és bolsevista veszedelem elé. Mi tépetten és csonkultan is álltuk a harcot és gátat építettünk, eleven testünkből, a bolsevizmus elé. Mi, magyarok, Csaba vezér hőseitől tanultuk, hogy halva is lehet küzdeni a nemzet életéért és hivatásáért. A revízió teljes és tökéletes párhuzama volt a Tejút harcosainak égi küzdelmével. Élni akartunk, tagjaink teljes birtokában, nemzetünkért és nemzetünk feladataiért. Életünk sohsem volt pusztán materiális lét. A nemzet, mely csak szaporodni és táplálkozni akar, nem tud feltámadni. A feltámadáshoz lélek és a hivatás szent akarata kell. A revíziós mozgalom lobogása, az egész nemzet egysége a revízió akaratában, a feltámadásnak ezt a reményét csillantotta meg előttünk. A revízió: a magyar feltámadás és teljesség akarata. Fel akar támadni, nem azért, hogy csak éljen, egyék, igyék, hanem azért, hogy hivatását teljesíthesse, Európa elveit védelmezhesse és a keresztény kultúrát hordozhassa. Alikor a magyarság tulajdon épségéért harcolt, Európáért és a nyugati művelődésért harcolt. Épp ezért harci eszközeiben is oly nemesség volt, mely páratlanul áll a világon. Igazságának jelszava a revízió volt. Nem akarta az amúgy is vergődő Európát lángba borítani. A revízió nem a fegyverek, hanem az elvek háborúja volt. A revízió mint elv is a legmagasabb rendű. Mit jelent? Jelenti a lelkiismeret vizsgálatát, a bűntudat felkeltését, a bűn megtalálását és megváltását, a töredelmet és a jóvátételt. Végeredményben tehát nem más, mint a keresztény gyónásnak, töredelemnek és jóvátételnek nemzetközi jogi térre való átvitele. A revízió puszta kívánalma a nemzetközi erkölcsöt a legmagasabb szintre emelte és már rész-