Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 9. szám - A lengyel revizió

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA mázza. Ennek első része történelmi visszapillantást ad, mely szerint a csehek nemcsak Csehországban, hanem Szlovákiában is, már a VI. század vége felé megtelepedtek és független nemzeti államot alkottak. Majd megállapítja, hogy „Csehország, Morvaország, Szilézia, Szlovákia és Lauschitz alkották az első csehszlovák állam alapjait." Benes részéről mindenesetre nagy merészsúg, a békekonferencia uraitól pedig nagy tudatlanság kellett ahhoz, hogy ilyen gyermekmese egy nemzetközi konferenciához benyújtott irat tárgyát képezhette. Hasonló természetű a memorandumnak az a megállapítása is, hogy „Szlovákia összefüggő földrajzi egyseget alkot". Ez abszurd megállapítást Benes csak azért kockáztathatta meg. mert úgyis tudta, hogy a békekonferencián fogalma sincs senkinek e terület földrajzi viszonyairól: arról az öszszefüggő egységről, mely az egész Kárpát-medencét jellemzi. Különös élességgel támadja Benes a magyar népszámlálást, melynek eredményeihez szerinte azt a 700.000 szlovákot is hozzá kell adni, „kik a magyarok kegyetlenkedései miatt vándoroltak ki, főleg Amerikába." Erre a hazug állításra a szlovákok nemrég elhunyt nagy vezérének, Hlinka Andrásnak a szavaival válaszolunk, aki 1932. nov. 25én a prágai Karolinumban tartott előadása során a következőket mondotta: ..Rátérek a kivándorlásra. Volt idő, amikor a szlovákokat a dollár csalogatta és izgatta. Népünk egy harmadát sikerült is átcsalnia. De a dollár akkor vissza is folyt. Szép uccák, faluk és házsorok keletkeztek Szlovenszkoban. Mindez amerikai pénzből. Ma nem a dollár csalogatja a szlovákot, hanem a nyomor hajtja Kanadába és Argentínába. ... A Szepességben és a Magurán ma háromszor főzik ugyanabban a vízben a burgonyát, mert nincs pénz sóra. A nyomár a falvak elhagyására kénvszeríti a lakosságot." Azt hisszük, jellemzőbb képet nem is lehet festeni arról a „felszabadításról", amit a cseh uralom a szlovákok számára jelentett. A magyar nyelvterületnek a cseh államba való bekebelezését a memorandum azzal indokolja, hogy Szlovákiában a magyarság „szétszórva" él és hogy „ugyanolyan számú szlovák" kerül magyar, mint amennyi magyar cseh uralom alá. Később — az 5. sz. memorandumban — erre nézve számot is ad, mondván, hogy 630.000 szlovák fog magvar uralom alatt maradni. Ezzel szemben az 1920-ban megtartott magyar népszámlálás összesen 141.000 szlovákot talált a csonka ország területén. Rendkívül jellemző az a zsonglőrködés, ami a cseh uralom alá kerülő magyarok száma körül folyt. Itt is többféle adatot sorolt fel, melyek mindegyike természetesen messze alatta maradt a magyarság tényleges — 1,070.000 — számának. Merészségében odáig ment, hogy egy csallóközi magyar küldöttségről beszélt, mely egvenesen kérte Masaryktól e területnek a cseh államhoz való csatolását. Vájjon életképes volt-e az az állam, melynek megalkotásához ilyen eszközökhöz kellett nyúlni? Aki mindezeket ismeri, az természetesnek találja a végzetet, amely most lesújtott Csehországra. Dr. Schmidt-Papp Ernő. A lengyel revízió Irta: Dr. Kertész János. Ma már közismert tény a cseh-lengyel kérdésnek az elintézése. Mindazok az okok, melyek a két szláv nép éles szembenállását előidézték, megszűntek. A történelem nagyon gyakran .adott okot cseh és lengyel ellentétre, ha azonban visszatekintünk az elmúlt húsz esztendőre, amikor Lengyelország az elnyomatás után elkezdte önálló életét, kivívta a maga függetlenségét és hatalmas állam lett, akkor különösképpen kiéleződött a helyzet a csehek és lengyelek között. A lengyelek 1920-ban a népszövetség tanácsára Szepes és Arv.a megyének egy kicsiny részén népszavazást kértek. Azonban 1920 júniusában a döntőbíróság Szepes vármegyének vitás területét, melyre ia csehek is igényt emeltek. Lengyelországnak ítélte. így fokozódott az egymás elleni gyűlölet. A késmárki járásban fekvő Javorina kérdése robbantotta ki ismét az ellentéteket, mely azután úgy intéződött el, hogy Javorina kisebbik részét Lengyelország nyerte, a nagyobbikat pedig — azaz magát a községet — Csehszlovákiának juttatták. Ekkor már a tescheni kérdésben is éles volt az ellentét. A karvini szénbányák a lengyel ál'am tulajdonába kerültek, melyet a csehek ugyancsak nem tudtak megbocsátani. Az 1920-as esztendőben Benes Varsóba utazott egy cseh-lengyel megegyezés érdekében. Ez azonban eredményre nem vezetett. 1926-ban cseh-lengyel kisebbségi szerződést írtak alá, melvet mint az eseményekből látni fogjuk, cseh részről egyáltalában nem tartottak be. Közben külpolitikailag is változott a helvzet. Csehország szövetkezett a lengvelek legnagyobb ellenségével a szovjettel. Ez azután betetőzte a lengyelek cseh-gyfilöletét. A c?eh kormányzat jellegzetes eszközei a terror és elnyomatás érvényesült Csehország lengyel kisebbségei ellen is, a több mint egvnegyed millió lengyel kisebbség jogok né'kül élt a Csehszlovák államban. A lenövel iskolákat megszüntették és így a lengyelség is a többi kisebbség sorsára jutott. Ismeretes volt a cseb nacionalizmusnak azon törekvése, hogy a magyar felvidék megszerzésével és Kelet-Galicia meghódításával közös határt szerezzen az oroszokkal. Ezért támoűatta Csehország a lengyelek ellen fellázadt rutén csoportokat is. Azóta nagyot fordult n világpolitika. Németország a maga hatalmas1 erejével és tagadhatatlanul <a német faji eszme értelmében megszerezte a csehszlovákiai német területet. így a szudéta-földnek Csehszlovákiától való elszakítása mentesítette ,a cseh államot a német kisebbségtől, viszont erősítette a szomszédos német birodalmat. Amikor a lengyelség átlátta a helyzetet, tudatára ébredt annak, hogy tulajdonképpen neki is erősödnie kell, akkor régi jogaihoz fordult. A békeszerződés 1918-ban az Osztroviczát jelölte ki határfolyónak a lengyelek és csehek között. A prágai kormány <a keletsziléziai tartományt annak idején át is engedte a lengyeleknek. Közben azonban a vörös hadsereg szorongatta Lengyelországot, ia haderejét lekötötte a vörösökkel szembeni védekezés és így ez a keletszüéziai rész védtelen maradt. A csehek felhasználva ezen alkalmat újból megszállották ezt a területet, majd későbben kényszer helyzetben kénytelen volt beleegyezni Lengyelország ezen ősi területének a felosztásába és- így történt, hogy Teschen városa a lengyelek birtokában maradt, de a vasúti állomás és az Olse folyón túl elterülő rész a cse-