Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 8. szám - A lengyel-litván béke

MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 A lengyel-litván béke Irta: Dr Kertész János. Az állandóan zajló és megbékélni nem tudó európai kérdések között nem kevés érdeklődésre tartott számot a közelmúltban elsimult lengyel-litván kérdés. A két szomszédos országnak ellentétei messzire nyúlnak vissza. Közvetlen oka azonban 1920-tól ered, amikor a lengyel állam Vilno városát Lengyelország számára megszerezte, a litvánok nem nyugodtak bele ebbe a hódításba és továbbra is fővárosuknak tartották Vilnót. A cári hatalom a litván területen mindig éreztette különüsképen a lengyelek elleni gyűlöletét. Vilno kormányzója az orosz időkben Murawiew gróf volt, ki a legnagyobb ellensége volt az ott élő lengyelségnek. Hogy Vilnót megfosszák lengyel jellegétől, összes lengyel vonatkozású műkincseiket Moszkvába szállították, eltiltották a lengyel feliratokat, elkobozták a lengyelnyelvű könyveket, megvonták a lengyelek jogait és mindenhol éreztették hatalmas elnyomásukat. Ha a történelmet olvassuk, rájövünk arra, hogy ez a város mindig lengyel volt. Lengyel többségű lakossága a legjobb biztosíték volt arra, hogy ez a terület jogosan a lengyeleké. A litvánok a legrégibb szláv törzshöz tartoznak. Valamikor nem létezett litván nemzet, hanem a fehér-oroszoknak egyik jelentős állama volt. A Balti tengertől egészen Kiew-ig terjedt a területe. De ezen a részen is csak igen kis terület volt az, mely valójában litvánok által volt lakott. Ezen a részen az állam hivatalos nyelve a fehér-orosz és a történelmi folyamatokon át a litván nép eljutott odáig, hogy van terület, hol az állam hivatalos nyelve a litván. 1386os esztendő az, amelyben először lép szorosabb kapcsolatba Litvánia Lengyelországgal, mégpedig Jagelló Wladiszlawnak házassága révén a lengyel királynővel, Hedwig magyar királylánnyal. Ez időben történt a pogány litvánoknak a katolikus vallásra való térítése. Vilno vidéke már akkor lengyel volt, mert még az 1351-es hadjáratban a litvánok által foglyul ejtett lengyeleket ezen a vidéken telepítették le. Amidőn Lengyelországot felosztották, akkor az oroszok iparkodtak a litvánokat elvonni a lengyelségtől. A történelem ezt az önálló litván örületet Zsmudzs-tartomány néven könyvelte el. Meg kell még emlékeznünk Lajos magyar királyról, kit a lengyelek is királyukká választoltak csupán azért, mert segítette őket harcaikban a pogány litvánok ellen. A lengyelek nagy uralkodója, Ulászló, alapította meg a Jagelló dinasztiát, mely fajilag litván volt. Báthory idejében is együt': /olt Lengyelország és Litvánia. A világháborúban Németország félve egy esetleges lengyel nagyhatalom kialakulásától, arra törekedett, hogy független Litvániát teremtsen. A litvánok ezen elgondoláson felbuzdulva, hajlandók voltak egy német herceget litván fejedelemmé megválasztani. Ez azonban a németség kivonulásakor elmenekült. 1918 karácsonyán kimondották a litván független köztársaságot. A lengyelek mint jogos néprajzi területet és egységes nyelvterületet birtokukba vetté Vilnót és környékét. Ezt a birtoklást az orosz bolsevista haderő előretörése veszélyeztette. A lengyel haderő visszavonulását a litvánok arra használták fel, hogy megszállották Lengyelország egy részét, reményük azonban nem sokáig állott fenn, Pilsudszki marsall utasítására a bolsevisták megveretése után, 15.000 főnyi lengyel hadsereggel megszállották ismét Vilno városát. Annak ellenére, hogy a litvánok nem mondtak le erről a városról, a Népszövetség 1923-ban végleg a lengyeleknek ítélte. A litvánok, hogy magukat kárpótolják, a békeszerződés által semleges területnek nyilvánított Memel vidékét szerezték meg maguknak. Ez a terület nagy részben német lakossággal bírt. A lengyelek terjeszkedése ezen a téren jogos volt. Hiszen ha a statisztikákat nézzük, ezen a vidéken mindenhol abszolút többségben lengyelek vannak. így tehát a litván aspiráció teljesen jogtalan. A litvánok, hogy bosszújuknak és elégedetlenségüknek kifejezést adjanak, megszakították a diplomáciai összeköttetést a lengyelekkel, az új litván fővárosban, Kaunaszban nem voh lengyel követ, viszont Varsóba sem küldtek litván kö vetet. A Lengyelország felé menő vasútvonalakat a litvánok elvágták, az országutakat drótsövénnyel és vasráccsal lezárták, a Lengyelországgal határos részeket pedig széles területen lakatlan és terméketlen pusztasággá változtatták. így tehát a két ország egymástól teljesen elszigetelve élt. A lengyeleknek szükségük volt arra, hogy ne bénuljanak meg az ország északi részén a kereskedelmet és gazdaságot mozgató erek, az utak és közlekedési eszközök. Szüksége volt arra is, hogy kiutat találjon a Keleti tengerre Litvánián keresztül, de fontossággal bírt az is, hogy kellő diplomáciai képviselet útján biztosítsa a még litván területen élő lengyel kisebbség jogait. A közelmúltban lezajlott határincidens, mely ugyan sajnos, tizenegy lengyel életét követelte, sorsdöntő volt mind a két ország viszonyára. A lengyel-litván ellentéteknek békés úton való elrendeződése, amidőn Litvánia, bár az erős, de nem lealázó lengyel nyomásra, helyreállította a diplomáciai összeköttetést, megnyitotta az immár 18 év óta lezárt utakat, bizonyságul szolgálhat egész Európának arra nézve, hogy a nemzetek problémáikat megfelelő és békés módon is eltudják intézni. Bár kétségen kívül az 17905 tiszt és 37.000 altiszt, továbbá 266.000 főnyi békelétszámú legénységgel rendelkező lengyel haderő, melynek tartaléka 3.600.000 ember, a vele szemben álló litván haderőre, mely 1.567 tiszt és 18.668 főnyi legénységgel rendelkezik, tartaléka pedig 200.000 ember, nem vehette volna fel a versenyt, továbbá Lengyelországnak más hatalmi eszközei olyan súllyal "nehezedtek Litvániára, hogy be kellett hódolnia. De a lengyel állam sohasem éreztette velük hatalmi túlsúlyát és nem fordult az erőszak eszközéhez, hanem a megértés, a nemzeti érzés tiszteletben tartása és a mult szenvedései irányították Litvániával való megegyezésre. A külpolitika szempontjából pedig mindenképen előnyös volt ennek a kérdésnek az ily rendezése, mert az amúgy is veszélyes Memel vidék, továbbá az oroszok litván aspirációi következtében ez a békés elintézési mód elejét vette súlyos következményeknek. A lengyellitván béke biztosíték Európa számára, hogy vannak megoldási lehetőségek fegyverek nélkül, de szükséges a megegyezni kívánó két félnek a feltétlen akarása.