Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - Az angol-magyar kapcsolatok története

MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 tak. Igaz, hogy ebben különbség volt a két államférfi között, akik mindketten angol példák után indultak, de a különbség leginkább abban nyilvánult meg, hogy Széchenyi kulturális, Kossuth pe dig politikai reformokkal foglalkozott. Széchenyi még nem látta elérkezettnek az időt arra nézve, hogy a nemzet gazdasági megerősödését politikai kérdések felvetésével késleltesse, Kossuth viszont már elég erősnek hitte a nemzetet arra, hogy a maga jogait követelje. Az, amit követelt, nem volt olyan, amit a későbbi korok Magyarországnak meg nem adtak, de amint Széchenyi és Kossuth egyek voltak abban, hogy a történelmi magyar államot megtartják, úgy a későbbi korok államférfiai sem változtattak azon, hogy a magyar állam megtartásáért és nem annak gyengítéseért küzdenek. Mi több, a magyarországi nemzetiségek még az 1848-diki forradalom idején sem kívántak elszakadni Magyarországtól, csak idegen befolyás és be nem váltható igéret bírta őket arra, hogy fegyvert fogjanak. Azt ugyanis alig képzelte valaki, hogy a magyarság ellen harcba lépő bécsi kormány azért alkotott a magyarországi szerbek részére külön kiváltságos területet, hogy azzal a balkáni szerb fejedelemséget növelje meg, amely akkor még Törökországnak volt a tartománva. Magyarország akkor is magyar állam volt, amikor a közügyeket még latinul intézték és alig lehet komoly ellenvetést tenni az ellen, hogy ami kor a magyar állam a maga részére a latin nyelv helyett hivatalos n> elvet választott, akkor a magyar nyelvet választotta. Éppen úgy, mint ahogyan a brit királyság is az angollal cserélte meg a latin nyelvet. A magyarság és a magyarországi nemzetiségek mozgalmai mindaddig, amíg az idegen befolyás őket egymással szembe nem állította, párhuzamosan haladtak egymás mellett. Jelentékenyen megkönnyítette azt, hogy a magyar állam terű lete a lakosság háromszorosának is megélhetést nyújthatott. Még akkor sem származhatott volna bonyodalom, ha a magyarság nem áldozott volna annyi vért a nyugati civilizáció érdekében és a tatárjárás óta minden akadály nélkül szaporodott volna. Mint egy a XV-ik század végéről reánk maradt adójegyzékből kimutatható, Magyarország akkor még túlnyomó nagy részben magyar lakosságának békés viszonyok között a XX-ik század elején már 30 millióra kellett volna rúgnia. Ha ez megtörténhetett volna, úgy kétségtelen, hogy kevesebb hely jutott volna mindazok nak, akik a török üldözések elől a Balkán félszigetről Magyarországba menekültek, de még inkább azoknak, akiket a bécsi kormány Németországból betelepített és gazdagon ellátott minden jóval. Ebben az esetben a magyar lakosság a Dunamedencét egészen megtöltötte volna és kétségtelenül magyarabbá tehette azt a magyar államot, melyet a beköltözött idegenek tömege magyarabbá tenni nem engedett. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a békés együttélésnek óriási hatása érvényesült abban az irányban, hogy érzelmileg magyarok és nemmagyarok ehhez a békés közösséghez egyformán ragaszkodtak. Amint hogy mindig kívülről jelentkeztek azok a törekvések is, melyek a magyar nemzet és a magyar állam erejének gyengítése végett a magyar és nem-magyar állampolgároknak egymás ellen való fordításával kívántak zavart és polgárháborút kezdeni. Mindezt el kellett mondanunk, hogy megérthessük az 1848-diki forradalmat, melyről azt tartják, hogy az Kossuth izgatásaiból keletkezett. Kossuth mindenesetre szokatlan eréllyel igyekezett pártját kormányra és a hatalom birtokába segíteni, ellenfélnek azonban nem az országot, nem is annak nemzetiségeit, hanem a bécsi kormányt tekintette. Nem gondolt azonban azzal — és ez okozta voltaképen az ő tragédiáját — hogy amikor a bécsi befolyás a nemzetiségeket a magyarság ellen fordította, váratlanul hatalmas szövetségesre talált Oroszországban, amely Ausztria és Magyarország háborújától a maga terveinek megvalósítását remélte. Mindezeket el kellett mondanunk azért, hogy megérthessük az 1848-diki magyar kormánynak azt a lépését, hogy az orosz támadás ellenében, amelyről számtalan jelentés futott be hozzá, a brit kormány védelméhez folyamodott. Palmerston lord nem látta komolynak a helyzetet, Miklós cár pedig 200.UOG katonából álló haderőt küldött Magyarországba, hogy azt leigázza és fegyvertelenül adhassa át a bécsi kormánynak, amely Ausztriába kebelezte be. Palmerston lord ugyanis nem tudta, mert nyugaton általában nem tudták azt, hogy a magyar állam soha nem alkotta részét idegen államnak, amint azt neki 1848 végén a Londonba küldött Szalay László beadványában elmondotta. Ezért nem volt sikere az orosz beavatkozás elhárítására vonatkozó akciónak sem, mert a brit külügyi államtitkár abban a felfogásban élt, hogy a magyar nemzeti mozgalom leverése Ausztriát fogja erősíteni, az erősebb Ausztria pedig könnyebben áll ellent az orosz hatalomnak. Az orosz beavatkozás elhárításának nehéz feladatát a magyar kormány fiatal ügynöke, Andrássy Gyula gróf vállalta magára, ki 1849 tavaszán Konstantinápolyba lovagolt és Sir Stratford Canning brit nagykövettel együtt fáradozott azon, hogy Oroszország középeurópai térfoglalásáHudapesli Kávésok Hvutcvgalmi H^T. Szállít: KÜLÖNLEGES KÁVÉ és TEA Budapest, Vili., József-körut 38. MINŐSÉGEKET. ^gBCHHB0^flflBHHEBEQ2gl^RStariH9^BREB3E9 saját kávépörkölde, mindennap friss pörköltkávé keverékek TELEFONSZÁM: 1-392-77. A legelőkelőbb fővárosi " kávéházak és hotelek szállítója.