Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - Angol külpolitika

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA kellő eréllyel és nem eléggé elszánt következetességgel vitte keresztül és mert Itália új erői is gyorsabban fejlődtek ki, mintsem azt a háború utáni gazdasági és szociális válságokban vonagló Kurópa helyzetét szem előtt tartó angol politika teltétc lezte, ezen erőlködése nem érhette el célját és éppen ellenkezőleg, azon éles ellentétet eredményezte, mely Olaszországot nyíltan szembeállítva Anglia val, fokozott mértékben idézte fel azon veszélyt, melyet az angol politika olaszellenes akoiójávai ep pen megelőzni akart. Ezen körülmények között nem maradt tehát egyéb választása az angol politikának, mint ugyanarra az útra lépni Olaszországgal szemben is, melyre a francia-angol viszonylatban már 50 év előtt rátért, tudniillik: barátság útján érni el azt, amit erővel elérnie nem adatott A Chamberlain-kormány ezen felismerésének következménye azon angol-olasz megegyezés, melynek életbelépése ma már csak a spanyol bonyodalom megoldásának időpontjától függ. Fentiekből kiviláglik, hogy az angol politikának európai ket alappillére a trancia szövetség egyrészt, az olasz barátság másrészt. Ám ebben a kettős érdekben rejlenek egyúttal azon nehézségek okai is, melyek Anglia Külpolitikáját az utóbbi időkben gyakran tétovázónak tüntetik fel: az angol-francia és az angol-olasz barátság összeegyeztetése ugyanis a jelenlegi világpolitikai helyzetben csaknem lehetetlen feladat elé állítja az angol diplomáciát, tekintettel azon éles francia-olasz ellentétre, melynek okai világszemléleti különbsége'-: felszínes látszata alatt ennél sokkal mélyebben fekvő és nagyon is kézzelfogható hatalmi kérdésekben rejlenek. Kétségtelen ugyanis, hogy Délfranciaországnak egyes, olaszok által sűrűn lakott területei felé sóvárogva tekint az új fejlődését élő, jelenlegi határain belül csak nehezen elhelyezkedő túlnépes olaszság, csakúgy, mint ahogyan az olasz imperializmus nem mondhat le sohasem a főleg olaszok által gyarmatosított, azonban francia uralom alatt álló Tunisz megszerzésének álmáról, melynek megvalósulásával valóra válna az anynyira óhajtott régi Római Birodalom földközitengeri egyeduralmának feltámadása is. Érthető tehát, hogy az angol külpolitika látszólagosan tétovázóvá, lassúvá és rendkívül meggondolttá kénytelen válni, mihelyt olyan kérdések merülnek fel, melyekben úgy Francia-, mint Olaszország érdekelve vannak, még pedig ellentétes irányban. Súlyosbítja még a nehézséget, mihelyt ilyen kérdésben Anglia saját különleges, bár csak másodrangú érdekei is érintve vannak. Vegyük elő például a spanyol kérdést: ebben áll ugyanis legélesebben szemben a valenciai-barcelonai kormányokat támogató hivatalos francia szocialista radikális világszemlélet a Franco Spanyolországának győzelmében saját felfogásának diadalát látó olasz fasizmussal. Viszont Angolországnak szorosan vett sajátos érdeke csak azt kívánná, hogv jó viszonyban álljon a két spanyol ellenfél közül azzal, mely az Anglia fegyverkezési szükségletei szempontjából jóformán nélkülözhetetlen gazdag spa nyolországi bányatermékek többsége felett rendelkezik, valamint, hogy kereskedelmének a sok haszonnal járó spanyolországi szállítások lehetőségét a megengedhető fokig biztosíthassa. Ezen ellentétes érdekek kereszteződésében találhatjuk meg közelfekvő okát azon látszólag ingadozó és erélytelen politikának, melyet az angol kormány a spanyol kérdésében elejétől fogva egészen a legutóbbi időkig tanúsított. Ugyancsak fentebb megjelölt alapvető európai erdekeinek ellentétes körülményeiben gyökerezik Anglia magatartása a másik jelenlegi európai horderejű kérdésben is, mely Európa kancelláriáit izgalomban tartja, t. i. a csehszlovák kérdésben. Ez utóbbi az angol politikát annyiban érinti, amenynyiben a Franciaországgal fennálló szoros kapcsolatai elkerülhetetlenné teszik számára a francia álláspontnak a lehetőség határáig menő támogatását, csakúgy, mint Olaszországnak jelenlegi viszonya a Német Birodalomhoz előbbit szükségsze íücn arra készteti, hogy utóbbi állásfoglalását erősítse ezen kérdésben. Angliának egyéni érdeke a csehszlovák kérdésben viszont tisztán arra szorítkozik, hogy azt ne hagyja egy fegyveres európai összetűzéssé fajulni, melybe a Brit Birodalom is könnyen belesodródhatnék. Nehezíti az angol kormány helyzetét ezen kérdésben még azon körülmény, hogy az angol közvéleménynek nagy része, sőt minden jel szerint többsége, erősen rokonszenvezik a csehszlovákiai kisebbségeknek a berlinrómai tengely által támogatott követeléseivel, melyek a jog, igazság és szabadság jegyében támasztatnak. Viszont ezen követelések nyilt és erélyes támogatását Franciaország magára nézve sérelmesnek tartaná, mivel csehszlovák szövetségesének minden gyöngítését nem ok nélkül magára nézve károsnak tekinti. Ezek tekintetbevételével az angol politika ezen kérdésben is csak a fennálló ellentétek kiegyenlítésére irányíthatja igyekvését, ami, mint minden közvetítő politika, szükségszerűen a tétovázás színezetét adja cselekvéseinek. Nem kevésbé sokoldalú és bonyolult az angol politika helyzete Ázsiában is tagadhatatlan egyrészt, hogy igen nagy érdekei vannak Kínában, melyeket a japánok térhódítása ezen területen érzékenyen veszélyeztetne. Viszont az is bizonyos, hogy Ázsiában ma már Japán az egyedüli imperialista államalakulat, mely az uralkodó rendszer tekintélyére van elsősorban felépítve. Japánnak nyíltan való gyengítése, a tekintélyben való hit aláásása következtében kétségtelenül kártékony hatást gyakorolna azonban Anglia indiai uralmára is, mely elsősorban ugyancsak inkább az angol világbirodalmi eszme tekintélyére, mint tényleges erejére támaszkodik. Ez a meggondolás t^hát arra kell, hogy késztesse az angol politikát, hogy Japánnal szemben bizonyos tekintettel járjon el. Már ezen néhány felsorolt példából következtethetünk azon nehézségekre, melyek az angol politikának, éppen érdekeinek sokoldalúságánál, és a birodalomnak az egész földgömböt átölelő terjedelménél fogva, lépten-nyomon útjába áll. Ha még meggondoljuk, hogy a birodalom egyes tagjainak érdekei is mily gyakran eltérőek egymás között, továbbá, hogy az anyaország s az összbirodalom érdekeitől is gyakran távol állanak, és hogy mindezen ellentétes érdekek összeegyeztetése, lehető figyelembevétele, és azokból egy, az összbirodalom közös érdekeit legjobban képviselő szintézisnek leszűrése az angol kormányzatnak szinte mindennapi feladata, csak akkor tudjuk kellő értékére becsülni azon szinte emberfeletti munkát, melyet az angol diplomácia ellátni kénytelen. Ez megfelelő világításba helyezve, a legnagyobb elismerést és csodálatot kell, hogy kiváltsa minden részrehajlatlan szemlélőből.