Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 6. szám - Csehország végzete

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 tudta tartani a Dunavidék gazdasági helyzetét. Az iparra predesztinált Ausztria szerencsés párosulást talált az inkább agrár szerkezetű Magyarországban. A két állam közös vámterületén az árucsere könnyen bonyolódott le, a termelésben a munkamegosztás példaszerűen érvényesülhetett. A monarchián beiül pedig az önálló Magyarország önmagában is egészséges gazdasági egység volt, amely jó megélhetést tudott biztosítani valamennyi népének. Természetes határainak, egységes, koncentrikus vízrendszerének mintaszeruségevel függött össze, hogy vízi és szárazföldi útjai egyúttal kitűnü forgalmi vonalak voltak. Az ezeréves Magyarország gazdaságilag is önkiegészítő területet képezett. A gabonatermő Alföldet ideálisan egészítették ki az ásványi kincset és fát bőven adó hegyvidékek. Ipari nyersanyagokban való bősége kiemelte egyoldalú agrármivoltából és lehetővé tette, hogy a perifériákon nagyszabású iparfejlesztési politika indulhasson meg. A nemzetiségek elnyomásának célzatosan terjesztett meséjét pedig fényesen megcáfolja, hogy a régi Magyarországon a nemzetiségek számban, vagyonban és kultúrában folyton gyarapodtak. A monarchia szétrombolásával nemcsak évszázados politikai, de bevált, egészséges gazdasági alakulat is semmisült meg. Helyébe a békeszerződések a gazdasági célszerűséggel, a területek egymásrautaltságával nem törődve, olyan mesterséges kisebb gazdasági egységeket alkottak, amelyeken a nagy gazdasági területen való gazdálkodás előnyei nem érvényesülhetnek s amelyek vagy magukban életképtelenek, vagy a gazdasági boldogulást akadályozó eredendő bajokban szenvednek. A maradványállamokat, Ausztriát és Magyarországot, egyoldalú gazdasági szerkezetük lehetetlen helyzet elé állította. Az ipari Ausztriának nem volt élelmiszere, agráranyaga, az agrár Csonkamagyarországon hiányoztak az ipari előfeltételek, a nyersanyagok és a bányatermékek, valamint a kihasználható vízierő. A területben rendkívül megnövekedett utódállamokban viszont az összekényszerített részeknek egymástól való elütő volta, összeműködésük zavara, a fogyasztópiacnak, a tőkének, a szakértelemnek hiánya rakásra halmozták a bajokat, így lett a Dunamedence főfészke az inflációs értékrombolásnak, a világgazdasági válságnak, innen indult el pusztító útjára az egészségtelen, elzárkózó gazdaságpolitika és a példátlanul éles vámharc is. A monarchia helyén támadt kis államok nem tudták megállani helyüket a világpiacokon. Egyoldalú készleteik felgyűltek, feleslegeiket nem voltak képesek elhelyezni külföldi piacokon s így nem juthattak olyan ellenértékhez, mellyel behozatalukat meg tudták volna fizetni. Ez vezetett a mindenáron való önellátás különféle, raffinált rendszabályaira. Az ipari államok sovány területükön drágán erőszakolják az agrártermelést, az agrárállamok pedig nagy áldozatok árán ipari termelésre rendezkedtek be. A drága termelést az állam protekcionista intézkedésekkel, magas vámokkal védi. A külkereskedelem, küzdve a pénzügyi válsággal kapcsolatos valutáris nehézségekkel is, a kontingensek, kompenzációk, clearingek bonyolult bürokratikus labirintusaiban, kínosan bonyolódik le. Ezt a gazdasági zűrzavart az utódállamoknak türelmetlen és féktelen nacionalizmusa az elviselhetetlenségig fokozza. Az utódállamok az erőszakkal bekebelezett idegen nemzetiségeket elképesztő módon kiuzsorázzák, valósággal élősködnek rajtuk. A földreformot mind a három utódállamban politikai céloknak szolgálatába állították, eszközül használtak tel arra, liogy a földet az uralkodó népfaj kezeibe játsszák at. Hasonlóképp az ipari es kereskedelmi társaságok részvénytobbségét ingyen vagy csak névleges ellenszolgáltatásért az uralkodó taj kezére juttatták. Állami engedélytol luggó üzleti megbízatásokat, közszállításokat a kisebbségek nem kapnak, a válság által tönkretett hitelintézetek közül az állam vagy a szanálási alapok csak az uralkodó faj intézményeinek sietnek segítségére, az adótener a kisebbségeknél sokszoros magasságú, közútak, vasutak a kisebbségi vidékeken el vannak hanyagolva, a közlekedési és tarifapolitika erősen kisebbségellenes, a kisebbségeket kivándorlásra kényszerítik, a kisebbségektől lakott területeket, különösen a határmenti övezeteket az államvédelmi törvények kultúrpolitikai és gazdaságpolitikai szempontból teljesen kiszolgáltatják az államhatalom önkényének azzal a világos célzattal, hogy ezeknek a területeknek asszimilálásával a békerevizió egyik főelve meggyengítessék. Az utódállamok — ellentétes érdekeik dacára — Magyarország megrontására szövetségre léptek egymással. Az utódállamoknak ezt a Magyarország bekerítésére és megsemmisítésére törekedő politikáját állandóan Csehország irányította, mely nem elégedett meg a béketárgyalások alkalmával furfanggal, félrevezetéssel kierőszakolt óriási előnyökkel, hanem azóta is állandóan folytatja végzetes politikáját. Amikor Magyarország 1922-ben a Népszövetségbe való felvételét kérte, a kisantant, elsősorban Cseh-Szlovákia azonnal állást foglalt ellene, sőt Osuczky párisi cseh követ deklarációt is olvasott fel a Népszövetség ülésén, melyben a három utódállam megütközésének ad kifejezést Magyarország felvétele felett. Amikor IV. Károly király megkísérelte Magyarországba való visszatérését, Csehország azonnal mozgósított és a főhatalmak útján Magyarországot a dinasztia detronizálására kényszerítette, magát Károly királyt pedig száműzetésbe küldette. Hasonlólag Magyarország ellen foglaltak állást a kisantant államok, amikor Magyarország a katonai ellenőrzés alól való felmentését kérte, valamint akkor is, amikor népszövetségi kölcsönt kért, amely kölcsön megadásának lényeges kikötése és előfeltétele volt, hogy Magyarország a Romániával szemben fennálló hét milliárdos kártérítési igényéről mondjon le. 1928-ban és 1933-ban a szentgotthárdi és hirtenbergi állítólagos fegyverszállításból kifolyólag egész rágalomhadjáratot indítottak meg Magyarország ellen. Ugyancsak cseh kezdeményezésre a kisantant titkos katonai szerződése kimondja, hogy Magyarországot esetleges középeurópai konfliktus esetén akkor is megszállják, ha Magyarország semleges marad. Amíg a Kárpátok magyar fennhatóság alatt állottak, Európa védve volt a pánszláv terjeszkedés veszedelmétől. Ma az oroszok a Kárpátok völgyében vannak, amire a cseh-orosz szerződés nyújtott lehetőséget, az orosz repülőtámpontoknak kiépítése által Szlovákia területén. Csehország lett tehát az a korridor, melyen keresztül a bolsevizmus fenyegeti egész Európa biztonságát.