Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 6. szám - Csehország végzete

MAGYAR KÜLPOLITIKA Ezek felismerése után macától adódnak az egyes hatalmak pozíciói is: ezért látjuk az egyik oldalon Franciaországot és Oroszországot, többékevésbé -nyíltan, de minden tőlük telhető módon támogatni a cseh egyeduralmi törekvéseket, míg a másik oldalon csoportosul ia Német Birodalom. Lengyelország és Itália, melyek — eltekintve az előbbi kettőnél a nemzeti és faji kapcsolatok által indokolt rokonszenvtől — azon túlmenőleg a rend és konszolidáció küzdelmét is látják a keleti felforgató törekvések ellen a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek harcában egyenjogúsításukért. üzen két csoport között foglal állást, — viszszatérve ez alkalommal regi politikai hagyományaihoz —, Angolorszag, mely egyrészt ugyan kony nyen érthető okokból kötelezve érzi magát, irancia szövetségesének politikáját bizonyos tokig támogatni, meiy azonban másreszt már csak az angol közvéleménynek hagyományos szabadsagszcietetére szükségszerű tekintettel sem egyeztetlieti oszsze elveivel civilizált nemzetek akaratának szabad érvényesülését erőszakkal megakadályozni, mindenekelőtt pedig főcélként minden háborús ok kiküszöbölését tartja szem előtt. Ilyen körülmények között a helyzet kulcsa Anglia kezében van, mely ezen körülményt felismerve, elszántsággal vállalta a közvetítő szerepét. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a csehszlovák kérdés rendezésének mikéntje és evvel kapcsolatban, — mint már oly gyakran a világtörténelem folyamán, — egyszersmind Európa békéjének sorsa is elsősorban Anglia magatartásán múlik. Hogy milyen irányba fogja tudni terelni az eseményeket, azt ma előre megmondani nem lehet. Remélnünk kell, hogy ez alkalommal is fog sikerülnie a békés megoldás útját megtalálni, mérsékletre és belátásra bírni az egymással szemben állókat, de azokra szükség esetében a rendelkezésére álló eszközökkel erősebb nyomást is gyakorolva, ily módon elhárítva egy újabb európai háború veszélyét és megmentve az emberiséget az abból következő újabb szörnyű szenvedésektől. Bármiként fejlődjenek azonban az események, mi, magyarok, nyugalommal tekinthetünk a jövő elé, mely mindenképpen nekünk dolgozik: mert vagy sikerül ugyanis a cseh politika felelős tényezőit rávenni arra, hogy a köztársaságban élő minden nemzetnek megadják azon jogok teljességét, melyet eddig egyedül saját fajuknak tartottak fenn, miáltal a csehszlovákiai magyarság helyzete és ebből kifolyólag politikai befolyása is megfelelően erősbödnék, ami viszont nem maradna viszszahatás nélkül a mai Magyarország nemzetközi súlyára sem, vagy pedig győz még ez egyszer Csehszlovákiában a Moszkva és Páris által különböző okokból, de egyforma elszántsággal védett soviniszta cseh álláspont, mikor is viszont akár lassú, fokozatos fejlődés útján, akár azonban erőszakos küzdelem eredményeképen, de előbb-utóbb mindenképpen elemeire bomlik fel Csehszlovákia, mely esetben pedig szintén nem a magyarság volna a vesztes. Mert arra nem ismer példát az újabb kor történelme, hogy politikailag érett, kifejlődött sajátos kultúrával bíró civilizált népek harca az őket megillető nemzeti és politikai jogokért nem az elnyomók legyőzésével végződött volna. Csehország végzete Irta: Lukács György Két évtizednek az igazság megismertetésére irányuló kitartó propagandamunkája immár gyakorlatilag kezd megmutatkozni: megváltozott a világ kozteltogasa, mind teljesebbé válik a kiábrándulás a status quo elmélet béklyóiból és mind egyetemesebbé lesz annak belátása, hogy a revízió az egyetlen móelja annak, hogy állandó béke, rend és biztonság honoljon ismét a Dunavolgyeben, melyet az esztelen békeszerződések másodiK balkanna tormaitak at es r,uiopa ujabb veszedelmévé avattak. A kisantant szövetség, mely állandóan fenyegeti huropa be^éjet, meglazult, tagjai szerteszét húznak es egyik kisantant államban, a cseh-szlovák köztársaságban, megindult a belső telbomlas folyamata is. Keeseg-ropog ez a mesterségesen összetákolt állam, hinyomott kisebbségei, melyek együttesen a többséget alkotják, nem hajlanuok tovább tűrni az etfektív kisebbségnek, a cseheknek, két évtizedes zsarnokságát, és telailították az aut-autoi: vagy átalakul a csehszlovák imperialista állani, melyet csak az erőszak tart össze, államszövetséggé a keretébe zsúfolt népek teljes egyenjogúsága alapján, vagy pedig végleg szétrepesztik a mesterséges abroncsokat. A megváltozott közszellemnek döntő bizonyítéka, hogy a cseh-szlovák államhatalom az öntudatra ébredt nemzetiségekkel szemben nem mer erőszakosan fellépni, hanem rálépett az alkudozások terére. További döntő bizonyítéka a közszellem gyökeres megváltozásának az, hogy a csehszlovák álam megteremtői és állandó protektorai, a nyugati nagyhatalmak, nem fegyveresen állanak a létében fenyegetett Csehország mellé, hanem jótanácsot adnak neki: váltsa valóra azt a jelszót, mellyel félrevezette protektorait akkor, amikor azok a hétmilliós cseh népnek tizenöt milliós államterületet ajándékoztak, t. i. teremtse meg a keleti Svájcot. Hogyan jutottunk el idáig? Hogyan következett be, hogy a békeszerződéseknek és a Nemzetek Szövetsége egyezségokmányának 10. cikkében kodifikált status quo elve felett, melyet aranyborjú gyanánt makacsul és kitartóan imádtak, végre diadalmaskodni kezd az eddig agyonszabotált 19. cikk, amely a békés revíziót jelöli meg a tarthatatlan nemzetközi helyzetből való kibontakozás útja gyanánt? Hogyan kerekedett felül a mozdulatlanság statikáján az élet dinamikája? Csakis úgy, hogy fáradhatatlan munka és kitartó küzdelem árán sikerült az igazság propagandájának legyőznie a hazugság propagandáját. így jutott az elámított világ a helyzet igazi felismeréséhez, így változott meg a világfelfogás, amely megváltozott világfelfogásnak már csak az ámítás, a hazugság és az erőszak közvetlen haszonélvezői — az ú. n. utódállamok — szegülnek ellene mereven. Most már — elég későn — belátja a világ, hogy az osztrák-magyar monarchia nemcsak az a történelmileg kialakult középeurópai nagyhatalom volt, mely a Balkán és a Nyugat között a helyzetet kiegyensúlyozta és Európát egyaránt megvédte a pánszlávizmus és a pangermanizmus veszélyeitől, hanem egyúttal önellátásra képes, egységes nagy gazdasági területet alkotott, amely egyensúlyban