Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 7-8. szám - Pekár Gyula

i MAGYAR KÜLPOLITIKA érdekeit Ázsiában, annak egyik hatásos módja az európai viszály növelése, amint a szovjet mint nap­ról-napra egyre jobban láthatjuk — nem téveszt szelni elől. Most már nemcsak Anglia, hanem Francia­ország is látja, hogy a párisi békediktátumok által teremtet) helyzet hova vezetett s hogy béke helyeit a zűrzavart tette általánossá a világon. A páriskörnyéki szerződések és a Népszövetség alapokmányának szakaszai helyett meg kell teremteni a nemzetközi rendnek azt az alapját, amelyen a valódi béke felépülhet. A szétszaggatott, örökös vi­szályban és ellenségeskedésben vergődő népek között csak a jóindulatú együttműködés állithatja helyre a politikai és gazdasági rendel. A történeti fejlődés tör­vényei felette állanak minden olyan rendelkezésnek, amely a világot mai állapotába akarja megmerevíteni. Mivel pedig ez nem sikerülhet, mivel az életet meg­állítani nem lehet, ha a fejlődést mindenképpen meg­akadályozzák, akkor csak ujabb katasztrófák árán juthat a világ előbbre az egyensúly és a béke felé. Európa kultúrája, politikai és gazdasági befolyása más világrészekben egyaránt kockára van téve. S akárhová tekintünk, ahol a szovjetnek módja, ürügye vagy lehetősége van a nyílt vagy titkos beavatkozásra, mindenütt Európa ellen használja mérgezett fegyve­reit s igy az európai népek közösségéből magatartá­sával kizárja magát. Ezt most már tudomásul kell vennie minden államféríiunak. aki felelős saját or­szága és ezzel együtt1 Európa sorsáért is. A szovjet most már egyre nyíltabban igyekszik fegyverrel és diplomáciájával egyaránt megsemmisí­teni Európa kultúráját és békéjét. A napról-napra történő események világosan mutatják, hogy a nyu­gati hatalmak békére irányuló terveit közvetve vagy közvetlenül mindig a szovjet akadályozza meg. Ezzel szemben Olaszország és Németország barátsága, to­vábbá Olaszország, Magyarország és Ausztria össze­fogása és szembefordulása a pusztító bolsevizmussal, Középeurópa nvugalmát biztosítja és Európa bizton­ságának is egyik szilárd tényezője. Addig azonban, míg) a nyugati hatalmakat a nemzetközi helyzet nem inditja gyors elhatározásokra és Európa kultúrájának és békéjének közös védelmére a közös ellenség ellen, addig eredménytelen lesz minden kísérlet Európa általános békéjének megteremtése és Európa tekin­télyének más világrészekben való fenntartására. SCHMOLL PASTA Schmoll és Kallós Budapest, V., Véső-utca 7. sz. PÉKÁR GYULA A magyar közélelet és vele együtt a Magyar Kül­politika szerkesztőségét súlyos csapás érte Pékár Gyula halálával. A magyar glóbusz egy nagy és szines egyéniség eltűntével árvább és szegényebb lett. Van valami mély magyar tragédia a régi magyar világ nagyjainak eltűntében. A magyar pátriárkák nem ugy mentek el, hogy hosszú élei ük pihenőjén ragadta el őket a halál. Ha­nem, mint fiatal hősök, elestek, harc közepette, kard­dal a kezükben, nemzetük igazságáért, feltámadásáért viaskodva, az egész világ előtt, szinte az egész világ ellenében: Rákosi Jenő, Apponyi Albert. Berzeuiczy Albert után most Pékár Gyula, istennek tetszett magá­hoz szólítani e fenséges öregeket. Mikor a fiatalok letették a kardot, a/, öregek övez­ték fel vele maglikai. A világháborúban elesett magyar fiatalság és a békeszerződések után égberagadott öreg harcosok: ez a magyarság legújabb történelme. E nagy öregeknél nemcsak a magyarságért vívott harc, hanem egyéniségüknek vereté is azonos A leg­magasabb magyar stílust képviselték. Mindegyik mélységesen magyar és mélységesen európai. Mindegyikben áhítat a mult és alázat a jövő iránt. Mindegyik puritán, lemondó, szerzetesien egy­szerű. Rákosi Londonban, Apponyi Genfben, Pékár Ró­mában: valóban a magyarság szellemi nagykövetei és képviselői. Nem törődtek vele, munkájuk titokban, vagy a nagy nyilvánosság előtt zajlik-e le. Csodálják-e őket. vagy kulisszák mögött kell dolgozniok. De akárhol je­lentek meg légyen, valódi hódolatot aratiak és szemé­lyükben megbecsülést szereztek a magyar névnek. Pékár Gyula írói tevékenységének méltatása az illetékes műbírálók elé tartozik. Azt mondják, Jókai nyomán indult. De melyik irónk nem indult Jókai nyo­mán. Azonkívül Pékár maga is szinte Jókai hősi alak­jai közé tartozott egyéniségének ezerszeres csillogásá­val. Lehetetlen nem látnunk benne az örökös fejlő­désre képes fiatalságot, az egyre összefoglalóim kérdé­sek felé való fordulást és azt a Julián-baráti szenve­délyt, mely múltban és jövőben és messze tájakon egyre a magyarságot, a magyarság nemzeti gyökerei­nek titokzatos elterjedését, beágyazottságát kutatja és megtalálja. Arany János szobrának egyik alakját. Toldi Mik­lóst, a fiatal Pékár Gyuláról mintázta a szobor alkotója. Vannak titokzatos parancsok és ujjmutatások. Pékár Gyula valóban a magyar nemzet Toldi Miklósa leli. Megvívta párviadalát, nem ugyan a cseh Holubárral, hanem a román hadsereggel: ö mentette meg a Nemzeti Múzeum kincseit a fosztogató román katonaságtól. Nem válogatott a munkában és feladatban. Ott volt mindenütt, ahová állították. Abban a nemzetiségi harcban, mely korunkat egyre vészesebben nyugtalanítja, s mely nemzeti ösz­szetételünknél fogva, nekünk is fájó sebünk, Pékár Gyula a magyar egye/lelő erőnek pótolhatatlan pil­lére volt. A bonyhádi kerületnek voll képviselője. Itt válasz­tották m, g a legtulzóbb német nacionalista agitátorral és agitációval szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents