Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 7-8. szám - Európa és a szovjet

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Európa és a szovjet Genfben és a közelében lévő Nyonban kezdődött meg az őszi időszaka annak a diplomáciai munkának, amelynek feladata lenne a világ zűrzavarában rendet teremteni és a! nyugaton és keleten duló fegyveres küzdelmek megrövidítését előmozdítani. A Népszövetség első ülésén szokás szerint csak a napirendet állapították meg. Hogy a következő időszakban mi történik majd a béke érdekében, még nem tudjuk, legfeljebb azt várhatjuk, hogy az olasz-angol közeledésnek még fennálló1 formai akadályát — Abessziniának a Népszövetség tagjai között való szereplésének megszüntetésével — el fogják oszlatni. A nemzetközi érdeklődés központja azonban nem Genf, hanem Nyon volt, ahol összeült Anglia és Franciaország által összehívott Földközi-tengeri értekezlet. Ez az értekezlet, amelynek célja a Földközitengeren a hajózás biztonságának visszaállítása, az egyre gyakoriabbakká vált kalóztámadások megszüntetése lett volna, eleinte jó eredménnyel biztatott. A Földközi-tengeren való rendteremtés megkönnyítette volna elsősorban az olasz-angol barátság helyreállítását, másrészt nagy mértékben hozzájárulhatott volna a spanyol polgárháború megrövidítéséhez s ezzel együtt azoknak a nemzetközi tárgyalásoknak a folytatásához, amelynek közvetlen célja uj nyugateurópai biztonsági egyezmények megkötése. Most itt azonban az történt — mint mindig —, hogy valahányszor közeledés történik a nagyhatalmak között, Szovjetoroszország minden esetben igyekszik politikai méregkeveréssel meghiúsítani a béke felé közeledést. Ahol fegyveres harc van, ott fegyverével, badianyaggal avatkozik be egyik oldalon, hogy a háborús helyzetet kiélezze. A diplomácia! terén pedig — tőképpen mióta a Népszövetségben helyet foglal — a legvakmerőbb mesterkedéssel igyekszik minden munkát, amely a hatalmak békés együttműködésére irányul, teljesen meghiúsítani. Ezt tette az olasz-abeszszin viszály idején, amikor az orosz diplomáciának főrésze volt a helyzet megrontásában; ugyanezt a szerepet játszotta Németország katonai fenségjogának helyreállításánál, ugyanezt cselekszi a spanyol polgárháború során is. Londonban sikerült mesterkedéseivel a be nem avatkozási bizottság munkáját megbénítani, most pedig, amikor a Földközi-tenger biztonságát akarják helyreállítani, fel akarta robbantani már előre a Földközi-tengeri értekezletet. Először azt az elképzelhetetlen tervet akarta, a vele szerződésben lévő Franciaország segítségével elérni, hogy Olaszországot — a Földközi-tenger központi hatalmát — ne hívják meg a Földközi-tengeri értekezletre, s kifogásolta Németország meghívását is. Majd amikor ez a nagyon is átlátszó terve kudarcot vallott, éppen az angol és a francia kormány ellenállásán, a legvakmerőbb kihívást intézte közvetlenül Olaszországhoz, két egymásután Rómába küldött jegyzékében — amelyekről előre, még a vele szerződésben lévő Franciaországot sem értesítette — azzal az alaptalan, koholt gyanúsítással illeti Olaszországot, hogy olasz tengeralattjárók torpedóztak meg orosz hajókat a Földközi-tengeren. Olaszország és vele együtt Németország is kezdettől fogva igyekeztek minden akadályt elhárítani, hogy részt vehessenek az értekezleten, amely! a Földközi-tengeren elsősorban a Szovjet beavatkozása következtében már elviselhetetlenné vált helyzeten akart enyhíteni. A többi nemzetekkel való békés és hármas együttműködésről itt is tanúságot akartak tenni abban a szellemben, amely Mussolinit állandóan vezeti cselekedeteiben s amely békés együttműködésre törekvő szellem Hitler legutóbbi nyilatkozatában is félreérthetetlen módon megnyilvánult. A szovjet azonban, amelyet egyrészt spanyolországi bolsevista híveinek ujabb kudarca ingerel, másrészt saját belső állapota miatt a legelszántabban igyekszik a világ' zűrzavarát növelni — e célból nem riad vissza a legeiképzelhetetlenebb manővertől sem. A Rómához intézett provokáló jegyzékeken kivül az angol-francia meghívásra adott válaszában is vakmerően megismétli Olaszország elleni rágalmait. A szovjet azt kívánja, hogy az olaszok elleni gyanúsításait vegyék fel az értekezlet napirendjére és sértő módon kérdezi a nyugati hatalmaktól, hogy miért tartják hasznosnak Németország meghivását. S a .szovjetjegyzék ugyanebben az írásban —• a világ gunyjára — „a nemzetközi jognak és az emberiség alapvető elveinek nyilt megsértését emlegeti". Ilyen körülmények között a nyoni értekezlet határozataitól eredményt várni nem lehet. Olaszország és Németország részvétele nélkül a szovjet által megmérgezett levegőben nem lehetett a tanácskozásnak kellő eredménye még akkor sem, ha Angliának sikerült is megakadályozni azt, hogy a nyoni értekezlet politikai jellegű legyen s hogy a szovjetküldöttség az Olaszország elleni gyanúsítások tárgyalásává változtassa az értekezletet. Az értekezlet határozata legfeljebb formai megerősítése a mult esztendőben kötött tengeralattjárókról kötött egyezménynek, amely az egyezményt kötő államokra nézve azt a kötelezettséget rótta, hogy kereskedelmi hajókat elsüllyeszteni vagy megkárosítani, mielőtt a hajó személyzetének biztonságáról előzetes értesítés után nem gondoskodtak — nem szabad. A nyoni értekezlet határozatai, a szovjet magatartása következtében arra sem nyújthatnak biztonságot, hogy a semleges hajókat megóvják a vörös kalózok támadásaitól. A szovjetnek ez a leplezetlen viselkedése, ha egyelőre elérte is közvetlen célját, a békés együttműködésre irányuló Földközi-tengeri értekezlet megzavarását azzal, hogy Olaszország és Németország nem vett részt az értekezleten, ujabb bizonyiték amellett, hogy az európai béke helyreállításáért felelős államférfiak eredményesen nem dolgozhatnak együtt azzal a szovjettel, amelynek egyetlen célja a felforgatás. Mert az a konfliktus, amelyet most a szovjet Olaszországgal szemben felidézett, szintén csak egyik pontja annak az egyre vakmerőbben folytatott aknamunkának, amelynek célja Európa nemzeteinek egymás ellen uszítása és Európa békéjének minden eszközzel való megakadályozása. Ha a távoli keletre tekintünk, a gyilkos küzdelem hátterében ugyancsak a szovjet erőfeszítését láthatjuk. Japán és Kína harca a most folyó háborús állapot kezdetén még reményt nyújtott arra, hogy békés megegyezéssel rövid időn belül véget érhessen. A szovjet azonban, amely Kina bolsevizálását már évek hosszú során át előkészíti, a Kínával hirtelen megkötött! szerződésével szétoszlatta a békés reményeket. A Kínának nyújtott segítséggel egyrészt a háború folytatását és hosszú tartamát akarja elérni, másrészt mint Kina barátja! zavartalanabbul terjesztheti a bolsevista mérget a nagy birodalomban. Az európai hatalmak és az Egyesült Államok háttérbe szorítása és Kínában való gazdasági helyzetüknek megrontása a zűrzavar következtében — amelynek állandósításáról al szovjet gondoskodik — magától is bekövetkezik. S hogy Európa hatalmai ne védhessék meg kellő erővel