Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám - Moszkva vagy Madrid?

MAGY/%R KÜLPOLITIKA Moszkva vagy Madrid? Vannak események, melyeknek ijedelme sohsem vész ki az emberiség emlékezetéből. A legnagyobb megrendülést nem népek, országok elmúlása okozza, hanem az, ami ennél látszólag sokkal kisebb jelentőségű: városok eltűnése a föld színéről. Sodorna és Gomorrha kis városok voltak, különösen a mai méretekhez képest; a leggondosabb statisztikai felvétel és megrostálás sem talált bennük öt jó embert, de pusztulásuk komor kénköves lángja és fenyegető füstfelhője ma is nyugtalanító utalás az emberi végzetre. Trója csak kis kőrakás volt a mai, vagy nemrégi várakhoz mérten, de hősei és ostromlói isteni védelem alatt harcoltak s az istenek kara, pusztulását, vagy fennállását vitatván, maga is két rendre vált miatta. A próféták, a biblia jövendőinondói, ha Isten haragjának mértékét akarták tudatni, Babilon, Tirus, Ninive vesztét jósolták és nincs komorabb jóslat, mint az. mely Jeruzsálem pusztulásával a végső Ítélet hatalmát érezteti. Egy város pusztulásával nagyobb érték vesz el, mint mikor szigetek süllyednek tengerbe, vagy tengerár söpri el partmenti falvak százait. A történelmi emlékezet igen sokszor megfeledkezik, sőt fel sem jegyzi népek pusztulását, fajok kihalását, különösen ha ezek a népek és fajok nem hagytak városokat maguk után. A városok elveszte az a rovás, mellyel az emberiség végzetét a történelem megmérheti. Az ember, ugy látszik, nem követel halhatatlanságot a maga számára. Mint a fű, elszárad engedelmesen. A város az, melynek halhatatlanságot kér. Ebbe építette bele halhatatlanságának princípiumát. A város több mint az ember kő- vagy sárfészke. Több, mint egyenes, vagy görbe utcák szövedéke. A város, hajdan épugy, mint most, egy nép legteljesebb kifejezése, tartálya egy nép szellemiségének uralmi és alkotó elveinek egyaránt. A Nibelungok éneke már csak azért sem vetekedhetik az Iliásszal, mert csak harcosok és hősök és nem városok pusztulását sirathatjuk benne. Tévedés azt hinni, hogy az ország épili fővárosát. Ellenkezőleg. A főváros építi fel maga körül birodalmát. Világosan kitűnik ez a városállamok idejéből. A görög városállamok egész sora, vetélkedése, vitte s/ét a görög szellemet, minden mai művelődés alapját. Keleten az Indusig és Nyugaton Herkules oszlopaiig. A római világbirodalom szülője és fenntartója Róma volt és Róma — annyi viszontagság után — sem vesztette el központi hatalmát és méltóságát. A közhiedelem azt véli, városállamok csak az ókorban voltak. Ez tévedés. A városállamok most is mégvannak. Az angol világbirodalmat London roppant testé tartja össze és nem véletlen, hogy a német birodalom akkor forrott elválaszthatatlanul egybe, mikor Berlin, e Iegkevésbbé történelmi város, a legnagyobb méretűvé duzzadt fel a világháború után. A város a föld és az ember együttes alkotása. Mommsen kutató szeme észreveszi, hogy Róma azért lehetett várossá, mert a hét halom, melyen épült, sem tul közel, sem tul távol nem volt egymástól. A hét halmot a föld adta, a szellemet, a jog és rend és később a szeretet szellemét, az emberi lélek. Epp ezért, az igazi város a föld legcsodálatosabb, legrejtélyesebb jelensége. Vannak, akik a nagy városokban csak a zsúfoltság, levegőtlenség, elpuhultság karámját látják. Ezeknek csak a külső tények iránt van érzékük. A város nemcsak kőrengeteg, hanem lélek is. Minden igazi nagy város valamely eszme örökösnek épült tartálya. Nemzedékek, ezredévek jöhetnek, mehetnek, a város, mint eszméjének tartálya és őrzője, változatlan marad. Salamon templomát lerombolhatták, Jeruzsálemet az ozmán tarthatta birtokában, — a középkori hajózási térképeken mégis a Szent Sir volt feltüntetve a világ közepeként. Oroszország, mikor közelebb akart jutni Európához, ablakot vágott magának északon a tenger partján, hogy beeressze, az európai szellem világosságát. A roppant szárazföld belső szivó ereje azonban erösebbnek bizonyult. Az északon vágott ablak, Szentpétervár, bezárult és most az orosz puszta közepén Moszkva, a városok anyja s egyúttal az orosz birodalom anyja, bizonyítja, hogy városokat nemcsak megölni, hanem rangjuktól megfosztani sem lehet. És most éppen Moszkva, a rangját és hivatását visszanyert város, mely nem akart és nem tudott meghalni, mig a szellem, melyből táplálkozott, éltette, — most éppen ez a Moszkva szállott hadba egy másik halhatatlan város, a spanyol Madrid ellen. Az orosz szellem küzdelme Madridért olyan heves, mint mikor két ellenfél, aki eddig nem találkozhatott, végre egymásra talál. A rangját visszanyert Moszkva erősebbnek bizonyult, mint a névaparti mocsarak helyén épült Szentpétervár. A nagypéteri álmok legmerészebbike Konstantinápoly volt és ezzel együtt a szabad kifutás a déli tengerek felé. De Szentpétervár, mely lényegében meghódolást jelentett Európa előtt, sohasem látta megvalósulni azt az álmot. Az uj orosz uralom legmélyebb ihletű cselekedete volt, mikor Szentpétervárt otthagyta és uralmának központjává a régi Moszkvát lette, azt a várost, melynek szelleme az Európatagadás. Mindenkit, aki becsüli valamelyest az elveket, melyeken a világ legmagasabb érzelmi és értelmi kultúrája fölépült, áthághatatlan szakadék választ el a moszkvai szellemtől. De ez a moszkvai szellem föléledt és elérte azt, amit az Európa felé áhítozó Szentpétervár sohasem érhetett el: ma orosz hadihajók úsznak a Földközi-tengeren. A moszkvai álom túlszárnyalja a nagypéterit. Ma nem Konstantinápoly az áhított város: hanem Barcelona. Ma nem távol, Ázsia keletén keres az orosz kikötőt és lélegzetet, hanem Európa nyugatán. Hiszen, ha tudott magának légi kikötőt és repülőteret berendezni Magyarország elszakított területén, miért fáradna tengeri kikötőért Ázsiába? Európa, mely ellenállt a megalázkodó Szentpétervárnak, ugy látszik, kevésbbé előrelátó és kevésbbé ellenálló, mikor az Európát nyíltan meg- és elvető Moszkváról van s/ó. Nem is beszélve a stratégiai előnyökről, melyet a szovjetnek az ibériai szigeten való térfoglalása jelent, külön örömet okoz a szovjetnek, hogy éppen Madridot teheti romok holt városává. Alighogy hadihajói, a montreux-i megegyezés következtében, megjelenhettek a Földközi-tengeren, megtámadta a Földközi-tenger lélektanilag leggyöngébb pontját, Spanyolországot. Spanyolország nem azért a leggyöngébb most, mert kormányformáját épp az imént változtatta meg.