Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 4-5. szám - A revizió és a kisebbségi kérdés

I MAGYAR KÜLPOLITIKA népei ezek között elsősorban az angolok, akik ina a világpolitikának főbb irányitói, felismerték a/l a rideg tényt, hogy csak a dunavölgyi kérdés rendezésével lehet megakadályozni egy ujabb szörnyű világháború kitöréséi. Minthogy pedig Ausztria és Magyarország magatartásától függ a dunavölgyi kérdés rendezése, ma már az osztrák és a magyar kérdés a nagyhatalmakat állandóan foglalkoztatja. A magyar kérdés tehát a világpolitika tengelyébe került. — A magyar kérdés rendezése már nem fog sokáig késni. Hogy a magyar kérdés e/t a fejlődést megfutotta, ez a magyar nép bátor kiállásának és a magvai- revíziós mozgalomnak köszönhető. A revíziós mozgalom történetében a nagyobb utal megleltük akkor, amikor a magyar igazságot az egész világgal megismertettük, amikor felhívtuk a világ figyelmét a dunavölgyi kérdés rendezetlenségének szörnyű következményeire, amikor a magyar ügynek a/ egész világon komoly halálokai szereztünk s amikor belevittük a világ Köztudatába annak a felismerései, hogy egg erős és független Magyarországra c<jés: Európának szüksége van, inert csuk Magyarország tarthatja egyensúlyban Kelet-Európát és Magyarország lehel gátja a pánszláv és pángermán előtörésnek, A nagyhatalmakat már régen foglalkoztatja' a dunavölgyi kérdés rendezése s eddig csak a kisantant ellenállásán szenvedett hajótörést. A nagyhatalmak eddigi fáradozása mostanáig azért nem sikerült, mivel a kisantant államok mindent elkövettek, hogy a rendé zés a jelenlegi status quo fenntartásával jöjjön létre. Az első komolyabb kísérletei 1931-ben Tardieu francia miniszterelnök telte, aki első tervezetében Csehszlovákiát, Ausztriát és Magyarországot gazdaságilag akarta egymáshoz közelebb hozni, majd ezt követte Tardieu-nek ujabb két tervezete. Tardieu-nek mind a három tervezete megbukott, de ezek a tei vezetek élő bizonyítékai annak, hogy a francia kormányférfiak is felismerték a jeleillegi helyzet tarthatatlanságát. A dunavölgyi kérdés rendezésére törekedett Olaszország is akkor, amikor a kél római paktumban közel hozta egymáshoz Ausztriát és Magyarországot és lehetőségei nyújtott arra, hogy ehhez a paktumhoz a többi dunai államok is csatlakozzanak. Benes volt csehszlovák külügyminiszteri s többször kísérletezett a dunavölgyi kérdés rendezésével, amelyet ö egy dunai konföderáció alakjában óhajtott megvalósítani, természetesen olymódon, hogy annak keretében a cseheké lett volna a vezető szerep. Ujabban pedig Hodzsa Milán cseh miniszterelnök kísérletezik a dunavölgyi államok gazdasági közeledésével. Mindezek a kísérletek azt mutálják, begy Európa összes államai, beleszámítva a kisantant államait is már belátták azt, hogy a békeszerződések roszszul rendezték Európa térképéi és az. uj rendezésre szorul. A revízió kérdése tehát élő valóság, amely ísek csodálatos átütő ereje van s amely a saját pályáján ma már biztosan halad a megvalósulás felé. És, hogy ez nem hiu reménység, hogy az európai államférfiak fokozatosan előkészítik a revízió lehetőségét, itl csak két példára hivatkozom, az egyik Benito Mussolini olasz miniszterelnöknek 1936 november elsején elmondott híres milanói beszéde, amelyben az egész világnak tudomására adta, hogy négy millió magvai nem maradhat idegen rabszolgaságban és hogy a dunavölgyi kérdést a Magyarországon elkövetett igazságtalanság orvoslása nélkül rendezni nem lehet. A másik Eden angol külügyminiszternek 1936. évi szeptember 2f>.-i Genfben a Népszövetség közgyűlésén elmondott iiagy beszéde, amelyben becsületesen és nyíltan kijelentette, hogy csak az igazságon nyugvó megbéküléssel lehet biztosítani Európa fejlődését és állásifoglalt a Népszövetség alapokmány 19. íjának, a revíziós §-nak alkalmazása mellett. Eltekintve attól, hogy egy pár évvel ezelőtt Angliában megalakult a magyarbarát parlamenti csoport, amely 2<>() tagol számlál, Angliának nincs olyan vezető államl'éríia, aki már valamelyes formában ne adolt volna kifejezési a békés rendezés szükségességének. Anglián és Olaszországon kívül, márcsak saját jól felfogott érdekében. Németország is támogatja a magyar területi igényeket és a magyar követeléseknek igen erős visszhangja támadt az amerikai közvéleményben is. Még egyedül Franciaország áll a nagyhatalmak közül a merev status quo elmélete alapján, azonban a dunavölgyi események fejlődése ma már a francia közvéleményt is gondolkozóba ejti. Igen sok kiváló francia politikus és publicista adott nyilvánosan kifejezést ama véleményének, hogy a francia politikát a kisantanthoz. való görcsös ragaszkodás vitte zsákutcába. Igen sok francia politikus kárhoztatta azt a tényt, hogy a francia politikái éveken keresztül nem Párisból, hantán Prágából irányították. És mindezért mi lett a hála?! A francia politikai élet most nagy megdöbbenéssel látja, hogy a kisantant bomladozik és a kisantant egyes államai átorientálódnak. De ez az átoricntálődás nemcsak Franciaországot, hanem Angliát is megdöbbentette és most mindkét állani i teszmclf arra, hogy a dunavölgyi kérdés rendezése igen sürgős feladattá \áli. És nekünk magyaroknak nincs okunk kételkedni abban, hogy ez a rendezés ránknézve csak előnyös és kedvező lehel. Anglia már egyszer megmutatta, hogy milyen irányban óhajtja rendezni a dunavölgyi kérdést akkor, amikor 1933-ban Macüonald angoi miniszterelnök Benito Mussolinival együtt létrehozták a négyhatalmi paktumot és ennek tengelyévé a békés revíziót telték. A négyhatalmi paktum ugyan nem éreztethette áldásos hálását éppen az líl.'S.'i óta egymásra torlódó európai válságok miatt, de az an§ 'I politika irányvonala a békés rendezést illetőleg a/óta sem változott meg. sőt ellenkezőleg több angol államférfinak nyilatkozatában még jobban megerősödött. Az angolszász politika a békeszerződések óta állandóan a kiegyenlítésre és a lelkek megbékülésére törekedett. A közel jövőben fog bebizonyosodni, hogy 'i revíziós politika volt <iz egyetlen lehetséges és reális magyar külpolitika. Talán a magyar közvélemény ninc- is anynyira tisztában ennek a bánnak nagy jele tőségével, mini a kisantant államai, amelyek állandóan érzik a revíziós mozgalom fokozatos előretörését s éppen ezzel magyarázható, hogy a kisantant közvéleménye naprólnapra idegesebbé válik s e/l az idegességél esztelen magyarüldözésben éli ki. De ezzel az idegességével a kisantant államok csak saját helyzetüket rontják és u jabb és ujabb bizonyítékokat szolgáltatnak arra. hogy a rendezés nem várathal sokáig magára. A magyar népet egyetlen helyes célkitűzésétől sohasem fogják eltéríteni, mért a magy ar népnek a revízió jelenti az. életet, jelenti a biztonságot, jelenti a jövőt és jelenti az. ujabb történelmi küldetést. A revízió sikere nélkül ez a,- ország pusztulásra és elsorvadásra volna Ítélve. Mert (.'sonkaMagyarország a munkanélküliségei, a kenjérlelenségel. a magyar ifjúság állástalanságát és a magyar gazdasági élet állandó vitustáncát jelenti. Mert. senkii se tévesszen meg a gazdasági élet átmeneti fellendülése, ez csak a háborús ipar fokozatos fejlődésének, illetve fejlesztésének a következménye, egészséges gazdasági prosperitás csak akkor következik be, ha a népek kölcsönösen kibéküllek, a bizonytalanság és a bizalmatlanság megszűnik és ha megindul a népek közölt az általános gazdasági vérkeringés. Nekünk tehát, rendületlen kitartással kell folytatnunk a revíziós harcot, a magyar népnek ezt az uj szabadságharcát a végső győzelemig, a magyar feltámadásig.