Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)
1937 / 4-5. szám - A revizió és a kisebbségi kérdés
MAGYAR KÜLPOLITIKA mániában s amint statisztikailag megállapítható, ill Kelet- és Középeurópában a Földközi-tengertől föl az Észak-tengerig több mint 30 milliónyi kisebbség nyögi az idegen igát, elégedetlen a sorsával és más helyzet után vágyik. Mindezt természetesen könnyen kihasználta a bolsevista Oroszország, amely az egész világot forradalmosítani óhajtja ós munkájával éppen az elégedetlenekre támaszkodik; Európának ez a zilált politikai és gazdasági helyzete sokáig nem volt fenntartható. Az európai ziláltságot a hosszú ós a megtorlás politikája idézte elő ós ennek a politikának zászlóvivői a franciák ós kis csatlósaik: a kisantant államok voltak. A franciák ezt a politikai vonalvezetését a német revanstól való félelem, a kisantantót pedig a Magyarországtól való félelem irányította. Ebben a szomorú korszakban a magyar nép fájdalmának, a magyar nép szenvedésének a külföldi közvéleményben nem lehetett hangot adni, mert a magyar igazság elől a külföldi közvéleményt a kisantant hazug propagandája teljesen elzárta. Ebben a szomorú korszakban Anglia volt az az állam, amely felismerte a helyzet veszedelmes voltát ós ;i francia ós német nép kibékülésében kereste a kibontakozás útját. Anglia fáradozásának meg is lelt az eredménye és a locarnoi szerződés megkötésévei egy békésebb korszak virradt Európára. A szerződésnek, amelyet a négy nagyhatalom kötött egymással, az a nőid tartalma, hogy elismerik a Rajna melletti határokra, tehát Franciaország keleti és Németország nyugati határaira nézve a status quot. Németország tehát eleget tett a francia biztonsági követelményeknek s ezzel Európa legfontosabb problémá ját oldották meg. Az 1925-ben megkötött locarnoi szerződés minden vonatkozásban jótékony hatást gyakorolt az európai életre. A gazdasági élet hatalmas lendületet vett és egy csodálatos prosperitás következett be. Ebben a korszakban majdnem minden egyes állam rendezte belső gazdasági és politikai nehézségeit, majdnem mindenütt megkezdődött a szociális kérdéseknek a rendezése és megindult az egyes államok közti gazdasági vérkeringés. Ebben a korszakban Magyarország is talpraállolt gazdaságilag és külpolitikai vonatkozásban széttépte a kisantant vasgyürüjét akkor, amikor gróf Bethlen István Benito Mussolinival megkötötte az olasz—magyar döntőbírósági és barátsági szerződést. Magyarország kezdett tényező lenni az európai politikában és megindíthatta ie\ iziós küzdelmét az. egész világon. Ezt a békés korszakot 1932-ig számithatjuk, a Lausanne-i konferenciáig, amikor a győztes hatalmak elengedték, illetve végleg rendezték a jóvátételek fizetését. Az. ujabb európai zűrzavar azonban mái- sokkal előbb előrevetette árnyékát. Az ujabb európai zűrzavart több fontos okra vezethetjük vissza. A locarnoi szerződé-, ugyanis csak a franciák biztonsági kérdéséi oldotta meg. de a legyőzött népek egyetlenegy életbevágó kérdését sem rendezte. Nem oldotta meg a leszerelési kérdést, amelyre pedig a győztes hatalmakat a békeszerződések kötelezték, nem rendezte a kisebbségi jogvédelmet, amelyet a nagyhatalmak aláírásukkal garantálták, nem rendezte rögtön a jóvátételi kérdési s ezt csak akkor tette meg, amikor a gazdasági világkrizis az egész világon végigszántott. És elsősorban nem rendezte a dunavölgyi kérdést és így az itt élő népek továbbra is ellenségként állottak egymással szemben. Lassankint ujabb méreganyag gyűlt fel Európa testében és ez a gazdasági világkrizisban robbant ki. Anglia ismét megpróbálta az európai káosz rendezését, hozzájárult a jóvátételek törléséhez illetve rendezéséhez és 1932 február 2-án összehívta Genfbe a leszerelési konferenciát, azonban a leszerelési konferencia csődje még csak jobban elmérgesitette az európai helyzetet. Most már a legyőzött hatalmak i s köv etei lék a fegyverkezési egyenjogúságot, követelték a kisebbségek hatályosabb jogvédelmét és követelték a területi revíziót. A győztes hatalmak azonban hallani sem akartak a fegyverkezési egyenjogúságról s ennek következményeképpen Németország kilépett a Népszövetségbői, majd önhatalmúlag megkezdte a teljes felfegyverkezéséi és példáját követte Ausztria is. S azóta a kisantant államai rettegve várják, hogy mikor fogja Németország és Ausztria példáját követni Magvarország és Bulgária. Az európai helyzet teljes kiélezéséhez hozzájárult Olaszország, amikor megindította az abesszin háborút és a többi győztes halalom akarata ellenére gyarmatot szerzett magának. Olaszország eme lépésével belépett az elégedetlen államok sorába, mivel sürü lakosságát az anyaországban elhelyezni nem tudta. Európa tehát ismét két táborra oszlott és egyik oldalán áll a jóllakottak tábora, a másik oldalon pedig a kifosztottak, a kielégítetlenek s éppen ezért az elégedetlenek tábora. Most már nem győzők és legyőzöttek állanak egymással szemben, hanem ismét feléledt a háború előtti szövetségi rendszer korszaka és ismét az egyensúly régi politikai elvének kiformálására törekszenek. A világhábou befejezése óta elérkeztünk léhát a harmadik korszakhoz, amelyet a tengelyek korszakának nevezünk. Ebben a korszakban az igazság érvényesülése küzd az igazságtalansággal, de ennek a korszaknak legfélelmetesebb sajátossága a világnézetek harca, amelyek a világháborúnak és a rossz békeszerződéseknek szülöttei. Ennek a harcnak a súlypontja a Dunavölgyére esik, amennyiben a békeszerződések elkövették azt a legnagyobb történelmi esztelenséget, hogy- a Dunavölgyében és általában Kelet- és Középeurópában kis államrendszereket alkottak meg, amelyek nem tudnak ellentállani sem a pángennán sem a pánszláv előtörésnek. Az a két világnézet, illetve ennek kél tábora máris készül a nagy leszámolásra és Európa államai ennek a két világnézetnek megfelelően csoportosulnak. Ez a leszámolás azonban nem fog bekövetkezni, mert Európa népei nem akarnak egy uj világháborút, amelyben minden kulturális érték elpusztulna s amely a bolsevizmusnak volna szálláscsináló ja. Európa nagy A szófiai „Otelz Palssg" nevti egyesület ifjúsági csoportja a neuillyi béke emléknapján tüntetést rendezett a Bulgáriái sajtó igazságtalanságok ellen. Az egyesület tagjai jelképes malomkövet veitek a nyakakba, úgy járták be a várost, dokumentálni akarván, hogy a neuillyi békeszerződés igazságtalanságai mint súlyos malomkövek nehezednek a bulgár népre.