Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 4-5. szám - A revizió és a kisebbségi kérdés

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA az, hogy azóta még fokozottabban üldözik az erdélyi magyarságot. Most a numerus valachicust akarják lörvényre emelni s ha ez megtörténik, a kisebbségi vál lalatok kötelesek lesznek 75%-ban románI alkalmazni és igy a magyar munkásokat, iparosokat és kereskedőket földönfutóvá teszik. Romániában a közel múltban módosították az iskolai törvényi és keresztül vitték, hogy a kulturzónában tanitó román tanároknak és tanítóknak egyenként 10 hektár földel adományoznak. Ezzel csábítják a színmagyar területekre a román hínárokat és tanítókat, hogy elrománosilsák a magyar ifjúságot. És vájjon a 10 hektár földel ki Ingja adni, illetve kitol lógják elvenni '! Megint a magyaroktól. Szatmáron karhatalommá] vették ál a magyar iparosotthon palotáját, Temesvárotl elrendelték, hogy el kell távolítani azokat a cégtáblákat, amelyeken még ma gyar felírás van. És igy sorolhatnám lel az ujabb magyar üldözések és szenvedések végleien kálváriáját. Mi tehát a feladat?! Én a feladatot három pontban foglalom össze. Az első pontban tüntetem fel a kormány feladatát, amelyei gróf Bethlen István a következőkben sorolt lel karácsonyi cikkében: a kormány tegye szóvá a magvai' kisebbségek üldözését a kisebbségi szerződést aláiró nagyhatalmak kormányainál, vigye a hágai nemzetközi bírósághoz és a Népszövetséghez és ha mindez nem használ, lépjen ki a Népszövetségből. Bethlen István indítványával minden magyar ember egyetértett. A második pontban sorolom a meneküli egy.illetek munkáját, amelyeknek kötelességük a magyar kisebbségek sérelmét mind belföldön, mind külföldön állandóan napirenden tartani. És a harmadik pontban sorolom a Magyar Revíziós Liga feladatát. Mert. van egy találkozó pontja a kisebbségi jogvédelemnek és a revíziós mozgalomnak és ez a békeszerződés líl. cikkében található meg. Ez a cikk ugyanis a következeiket mondja: ..A közgyűlés időnként felhívhatja a Szövetség tagjait az. alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak ujabb megvizsgálására, amelyeknek fennmaradása a világbékét veszélyeztethetnék". Vájjon a trianoni békediktátum nem vált-e alkalmazhatatlanná? Éppen az utódállamok kisebbségi politikája miatt nem vált-e tűzfészekké az egész Dunavölgye? Nem az utódállamok akadályozzák meg a dunavölgyi államok és ezen keresztül egész európa gazdasági talpraállását?! Nem az utódállamok állig való felfegyverkezése fenyegeti a védképtelenségig leszerelt Csonka-Magyarországot'1 Nem az utódállamok buktatták meg a leszerelési konferenciát .' A revíziós mozgalom jogi alapját a békeszerződés ]'.). cikke adja meg. politikai létjogosultságát viszont a kisantant magatartása igazolja és támasztja alá. A revíziós mozgalom tehát jogi és erkölcsi alapon küzd elszakított véreink felszabadításáért és szent meggyőződésem szerint ez az egyetlen ut, hogy elszakított véreinket megmentsük a végső pusztulástól és megmentsük Európát egy ujabb katakizmától. A Dunavölgyében az egyetlen lehetséges békepolitika: a revizós politika, amelynek békés megvalósítása után a dunavölgyi népek összefogása ismét megtörténik és ez/el Európa a konszolidáció útjára léphet. Az utódállamok által hangoztatott merev status quó politika ellenben feltétlenül háborúra vezet és a pánszlávizmus és pángermánizmus csataterévé teszi a Dunavölgyét s ebben a harcban az összes dunavölgyi államok elpusztulnak. Ez az igazság és ezt az igazságot viszi be a Magyar Revíziós Liga a világ köztudatába. Revíziós feladatát a Magyar Revíziós Liga kitartó és céltudatos munkával állandóan teljesiti. • De felmerülhet az a kérdés, vájjon célt ér-e a revíziós küzdelem .' Hogy erre a kérdésre röviden megválaszolhassak, ismertetnem kell a revíziós mozgalom fejlődéséi és jelenlegi állását. A világháborút befejező páris-környéki békeszerződést k óta a/ európai politika fejlődése igen nagy változásokai mutat. A fejlődésben három korszak követte egymást. Az első korszakban a bosszú és megtorlás politikája irányította az európai életet, a békeszerződések intézményesen két láborra tagolták az európai népeket: a győzök és a legyőzöttek táborára. A győztes nagyhatalmak és csatlósaik az. u. n. kisantant államok egy politikai vágányt fektettek le: a bosszú és megtorlás politikájának vágányát. A cél, hogy a legyőzőt! államokat mentől tovább megtartsák nyomorúságos helyzetükben, ne hogy a revansra gondolhassanak. Mindenképpen biztosítani óhajtották a rablott zsákmányt és meg akarták merevíteni az európai állapotokat, azt gondolván, hogy ilymódon örökre biztosithatják maguknak a jelenlegi határokat. Ennek a célnak keresztülvitelére szervezték a Nemzetek Szövetségét, amelyben természetesen a győztes államok akarata döntött és azt hitték, hogy ezen a szervezeten keresztül örök időkre irányíthatják a világ politikáját. A gyözes hatalmak azonban nem számoltak a reális élettel, amikor Európát intézményesen két táborra osztották. Nem számoltak azzal a ténnyel, hogy a háború végeztével Európa gazdaságilag, pénzügyileg tönkre ment, gazdasági vezető szerepe egyidőre megszűnt, tehát nem számollak a gazdasági világrend felbolygatásának veszedelmével. De nem számoltak azzal sem. hogy az etnopolitikai kérdéseket, amelyek a pánszláv propagandisták szerint a világháborút megindították, a békeértekezlet nem oldotta meg, hanem még sokkal jobban összezavarta és élproblémává tette a kisebbségi kérdést. De nem számoltak a mindjobban előrenyomuló szociális kérdésekkel és a bolsevizmussal, amely a jelenlegi polgári trásadalmi rendet fenyegeti és elsősorban nem számoltak azzal, hogy hazugságokra nem lehet építeni az európai politikát és a népek jólétét. A legyőzötteknek intézményes gazdasági tönkretétele kihatott a győztesekre is és a gazdasági válság egymásután megrázta a győztes államokat is. A gazdasági bizonytalanság minden vállalkozási kedvet, minden gazdasági fejlődést tönkretett. Ugyanazt a nyomorúságot kellett végig szenvedniük a győztes hatalmaknak, amit végig szenvedtek a legyőzött államok valamenynyien. Az a tény. hogy a legyőzötteket a békeszerződésekben csak csillagászati számokkal kifejezhető jóvátételekkel sújtották s hogy ennek a jóvátételnek a behajtására a legdrasztikusabb eszközökkel törekedtek, a legyőzött államokat gazdaságilag teljesen tönkretette és majdnem forradalom válságba sodora. De az elégedetlenek és a munkanélkülieknek a száma minden államban nőttön nőtt. A munkanélküli kérdés több angol kormányt buktatott meg és Franciaországban a frank válságára vezetett. A győztes államok s különösen a kisantant államok keretében az elégedetlenek szárnál növelték a nemzeti kisebbségek is. Méltóztassanak elképzelni, hogy Csehszlovákiában 6 és V? millió cseh vei szemben 7 millió nemzeti kisebbség állt szemben, £>mi tulajdonképpen a többség. Tehát ez a többség elégedetlen a csehek kapzsisága, erőszakoskodása és kegyetlenkedése miatt. Ugyanilyen rossz a helyrét Jugoszláviában és majdnem ugyanilyen rossz a helyztt Ro-