Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2-3. szám - A Népszövetség utópiája

MAGYAR KÜLPOLITIKA A Népszövetség utópiája Irta: KABDEBÓ LORÁND A Népszövetség legjellemzőbb tulajdonsága a tehetetlenség. Ez egyben születési hibája. A wilsoni nagy elgondolást a megalkotáskor kikényszeritetl alkudozás, helyesebben megalkuvás formálta szörnyszülötté. Az L919-i párizsi békekonferenciák óta elteli majdnem két évtized és ugy vélem, ma már megírhatom az alábbi pár sor személyes tapasztalatot, ami sokmindenre talán feleletet ad. Wilson elnök 191 s decemberében, hajóján, útban Európa felé, a vele jövő különböző amerikai szakértőkhöz ós tanácsadókhoz fordulva mondta: ..mutassátok meg nekem az igazságot és én küzdeni fogok azért". Ettől a perctől kezdve Wilson küzdött, egyedül küzdött. Küzdöll az egész amerikai közvéleménnyel, amely már európai 'ltjának tervét is ellenezte, küzdötl saját kísérete-, szakértőiéi tanácsadóival, küzdötl főleg az entente diplomaták kapzsisába ellen és végül sa ját magával, hogy belemen jen-e a megalkuvásba, a félmunkáiba — ugy, hogy elmondhatni, hogy azt a keveset, amit eléri Párizsban, tényleg sajátmagának tervéi is ellenezte, küzdöll sajál kísérete-, szakértőiannak, hogy jót akart. 1019 májusában a vele volt amerikai bizottság, a szakértők és tanácsadók, már ülést is tartottak, amelyen komolyan szóbakerült: közreadni egy nyilatkozatot hogy ők nem értenek egyel saját elnökükkel. Az alábbi pár sor egyben nem más, mint rövid története egy ,,amerikai eszménynek"', a Népszövetségnek — Európában. Az amerikaiak szemében Európa pusztán egy földrajzi helymeghatározás és nem tudták (így Wilson sem), hogy Európa sokkal több, mint pusztán egy hely a földgömbön. Nem tudták, hogy Európa a gondolkodás egy specifikus síkja, egy teljesen elüti") szellemi nívó, melynek civilizációja mérhetetlenül elütő az övéktől, hogy évezredek hagyományai eltörölhetetlen nyomokat hagytak az itteni lelkekben és a gondolkodás és logika utjai eltérők az Újvilágétól, hogy az elmúlt korok keserű bizalmatlansággal löltik el. hogy az európai minden cselekedetnek indokait kutatja, gyanakvással mérlegel minden szól és tettet, kiván és irigyel mindent és hogy ezt a mindent még el is ragadná, ha tudná. Emellett azonban és ez benne a legjellemzőbb, hogy az amerikaiakat csupán és egyszerűen dollárimádóknak véli \z ..amerikai eszmény", amil Wilson hozott, a bizalom volt. Bizalom az emberiségben, a világegyetem kormányzásának erkölcsében. Bizalom a morális és szellemi erők fölényében az élei anyagiassága fölött. Amidőn pedig ezt a rajongó ideálizmusl az akkori európai nagyságok ele szervírozta, a hatás körülbelül olyan volt, mini mikor valaki egy csomó komoly és lekinlélyes felnőtt emberből álló gyülekezetnek tündérmesékéi ad elő. Az összegyűltek alig tudták a feltörő gúnymosolyl visszafojtani. Clemenceau például pajkoskodva mondta: „Isten tízparancsolatát" adta', mi valamennyit megszegjük, most Wilson adja a/ ö tizennégy pont ját s hogy ezekkel mi lesz. hál azt majd meglátjuk". 1918 decemberében és 1919 januárjában Wilson végigjárta Angliái. Franciaországol és Olaszországol és feltárta a népek elölt, a vezető politikusok feje fölött, határtalan idealizmusát: egy jóakaratú és boldogulást hozó békéről, szemben egy békével, ami az erőszak békéje volna. Nem vitatható, hogy Wilson intenciója a legbecsületesebb volt. az sem. hogy amerikai szempontból a legokosabb dolog lett volna otthon maradni és maga helyeit elküldeni egy keménykezű bizottságot, Párizsból fedezetet hozni a kapott kölcsönökre. Azonban látta és tudta, hogy a győzel més entente-államférfiak részéről milyen béketerv készül, tudott a titkos megállapodásról Olaszországgal és Japánnal, látta, hogy a földgömb egy ilyen nagy részéi rabszolgasorsra akarják kárhoztatni és ludta, hogyha ez sikerül, csak uj háborúk csirája lesz elvetve és igy az emberiség jövője és sorsa van újra kockán. így tehát — ment. A tanácskozó asztalnál Wilson a filozófus, a professzor magas ideálokéri harcolt, .szemlx-n vele négy nagyhatalom képviselője és egy egész sereg kis állam kiküldötte, akik egyike sem éllelI jóformán semmit abból, amit fejtegetett. Mindannyian csak zsákmányt szerettek volna kaparintani Ezek agyában csak uj országhalárok. gazdasági előnyök, katonai garanciák motoszkáltak. Wilson a tárgyalások során eleinte csak professzor maradi, pedig a tárcájában 10 milliárd dollár entente-váltól hozott magával és kosarában olt feküdt az akkori éhező Európa, talán a világ élelmiszer készlete. Ezek a tárgyalások nagyon nehézkesen indultak meg. A tizek tanácsában munkáról szó sem lehetett, mindenki csak szónokolt, főleg Lloyd George. A liz államférfin kívül ezeken az. üléseken mindig jelen voltak azok titkárai, szakértői és ezek segéderői és igy 40-50 ember előtt már lehetett szónokolni. És ez a szónoklás volt a vég kezdete, Wilson szeretett volna már előbbre jutni a tárgyalásokkal és miután a sok beszéd dokumentálta ennek lehetetlenségét, valaki javaslatára, sajnos, beleegyezett az ötös tanács megalapításába. Itt vesztette el az első csatát. Itt már 4 az l-hez álltak az esélyek és a négy miniszterelnök jól ki tudta azt használni. A wilsoni eszmék inkább a nagy nyilvánosság elé valók voltak, mint a zári 5 ember közötti tanácskozások elé. Ha a világ közvéleménye akkor ezekről a zártkörű tárgyalásokról többet tudott volna, ma már nem lenne az európai helyzet kuszált, ma már a wilsoni eszmék győzedelmeskedhettek volna. A zárt tárgyalások meggyőzték Wilsoni. hogy Anglia az ("> gigantikus iparával és kereskedelmével, csak uj területeket, ami számára uj piacokat jelent és hajókat, hogy ezeket a piacokat elérhesse, hogy Franciaország az ő 40 milliós lakosságával és hanyatló születési arányszámával Németország szomszédságában, annak 70 milliós lakosságával és emelkedő születési arányszámával, csak biztonságot és ennek garantálását akarja, hogy Olaszország vas és szén nélkül és majdnem határtalan emberanyagával csak nyersanyagokat, északtiroli védelmet, keleti kikötőket, hogy Japán terjedő sokmilliós lakosságával csak a Csendes Óceán dominálását, valamint terjedő iparához nyersanyagokai akar és hogy a négy nagyhatalom árnyékában és a tanácskozó asztal körüli kis nemzetek, csupán anyagi előnyöket akarnak, hogy ez a sokfelé ágazó anyagi érdekek közöli meghúzódnak az. 1914-15. évi titkos megállapodások szálai, amelyek vagy közvetlenül Amerika hadbalépte előtt, vagy közvetlenül az után, jöhettek létre. (Ezekre a tárgyalások során ugy Lloyd George, mint Clemenceau telt is célzásokat.) Ez lelt volna a kedvező alkalom ahhoz, hogy Wilson felborítsa a tárgyaló asztalt, haza menjen és várjon, míg a világnak megjön az esze. De szivében egy nagy szenvedély égett: megalkotni a Népszövetséget. Minthogy senki sem tudja sikeresen palástolni legnagyobb ambícióját,