Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2-3. szám - A Népszövetség utópiája

S i MAGYAR KÜLPOLITIKA a négy nagy politikus is hamar megsejtette Wilson eltökéltségéi és elkezdődött a nagy alkudozás. A tanácskozások első öt hete meglehetősen Wilson sikere jegyében folyt le. SikerűII a német gyarmatok adminisztrálását a megbizatás elvén rendezni, dacára' Anglia erélyes tiltakozásának. Sikerült a francia követelést, a Saarvidék bekebelezését illetőleg, elutasittatni. Sikerült a Fiume-kérdést (akkor még) elodázni. Az orosz kérdésben francia nyomásra ugyan engedni volt kénytelen, de végül is sikerült a Népszövetség eszméjél a béketárgyalások alapgondolatává emelnie. Az angoloknak már 1916-ban volt egy elgondolásuk a Népszövetségről. Parmoor lord dolgozta ki annak alapvonalait. Róbert Cecil irt erről a tervezetről House ezredesnek, aki viszont, leven legjobb barátja Wilsonnak, közölte ezl vele. Mindannyian módosítottak Parmoor elgondolásain valamit. Közben a franciák is megszövegeztek egy tervezetet. Szerintük a Népszövetség egy állam volna minden államok fölött, saját hadsereggel, saját kormányzással, mindkettő azonban cselekvőképesnek volt elgondolva, mihelyt Németország a Rajna másik felén csak egy mélyebb lélegzetet is mert volna venni. Az angol tervezet vezérfonala a fokozatos leszerelés volt E téren senki sem tudta, mit akar Amerika. Amerikában viszont senki sem tudta, hogy ebben a kérdésben mi Wilson álláspontja. Az amerikai békedelegáció egyetlen tagja sem tudott semmit, amikor Wilson leült az írógépe mellé és elkezdte összekalapálni elgondolásait. Amikor elkészült vele, egy pár példányt ebből szétosztott meghittebb barátai között s juttatott egynéhányat egy pár diplomatának is. Ezután elkezdődött az Alapokmány megszerkesztésének a munkája. A párizsi Crillon-szálló 315-ös számú szobájában, House ezredes szobájában történtek ezek. Ebben a munkában Wilson és House-on kívül angol részről Róbert Cecil és Balfour. francia részről pedig Leon Bourgeois, aki különben nem volt a francia delegáció tagja, vettek részt. És megindult a nagy játszma. A japánok szerényen a faji egyenjogúság kimondását kérték, de gyengéd visszautasításra leltek. Az olaszok passzoltak. Az első szövegezés majdnem négy hétig tarlóit. Ennek befejeztével, Wilson megelégedetten haza utazott. A zavarok is ekkor kezdődtek. Wilson távollétében a tárgyaié) nagyságok elkezdtek egymás között előre megegye/ni. A világbékél ketté osztották, egyben ugy határoztak, hogy a béke egyik része a Németországgal való megegyezést tartalmazza, a másik fele a Néps/öv< Iség alap okmányát. Elhatározták, hogy nyugat Poroszországból egy semleges köztársaságot csinálnak, a Saarvidéket örökre a franciák nak adják, Fiumét az olaszoknak. Egész januárban (191í)) A francia SÍIJUJ Wilsonrcl lekicsinylőiét; nyilatkozott, de nyomban, mihelyt Amerikából másodszor visszaérkezett Párizsba, már újra nem tudtak hova lenni a' nagy boldogságtól és cukrozott izü udvariasságtól. Ugy látszik, hogy azok, akik a sajtót uralták, meg voltak győződve sikereikről, t. i. arról, hogy Wilson meg lógja kapni az ő Népszövetségét és a franciák és szövetségeseik az álmodott uj határokat. Ekkor azonban Wilson módszere megváltozott. Az eddigi teoretikus és professzori hang átcsapott a praktikusba: megállapodott az angolokkal és a békeszerződés okmányába belevették a Népszövetséget is. A Saarvidék anuektálláisáról lemondatta a franciákat, eliminálta a Rajnától nyugatra tervezett semleges porosz köztársaság ötletét, a danzigi kérdést is ugy ahogy tető alá hozta. A francia sajtó elnémult. Wilson időnként majdnem erőszakos volt. sokszor célzást tett élelmiszeres kosarára és milliárdos váltéval tartalmazó aktatáskájára. A helyzet megérett. Válaszúton volt ismét Wilson. Ekkor vagy az egész világ szine elé kellel volna vinnie a harcát a legnagyobb publicitással, vagy megelégedve az érdekszálak közötti bujkálást és végleg haza menni. Ez azonban eszméinek végleges vereségét jelentette volna. Minthogy nem bírta elviselni a nyilvánosság előtti kritikát, igy oda fajult a helyzet, hogy elkezdődött egy hosszú és fáradságos cserebere, titokban. Egy cserebere az európai követelések és amerikai ideálok között. Hosszú hónapokon át tartó kinos küzdelem volt, körbe szaladás és megfeneklésekkel, miglen a tanácskozások eljutottak az olasz kérdésig. Ebben már keresztül tudta az elgondolásait vinni, mert meglepő módon ugy Lloyd George, mini Clemenceau támogatták. (Az olasz— abesszin háború magjai ekkor kerültek elvetésre.) Báró Sonnino Fiumét akarta és fenyegetőzött, hogy elhagyja a tanácsüléseket, ha meg nem kapja. Japán igazi keleti nyugalommal várt erre a neki kedvező alkalomra. Tudta, hogy a tárgyalások teljesen sikertelenül fognak végződni, ha ö és Olaszország egyszerre otthagyják Párizst, — kifejezte Kinára való igényét és nem csinált titkot abból, hogy kívánságai nemleljesitése esetén ő is követi Olaszországot és nem vesz részt a további tárgyalásokon. Wilsonnak engednie kellelt s igy a japánok megkapták a Shantung-egyezményt. Wilson azonban érezte, hogy az európai diplomaták megverték, mert az amerikai magas ideálok helyett, anyagi eredményekéri küzdőitek, mégpedig sikerrel. Igy Wilson nehezen elért annyit, hogy a Népszövetség lényeges alkotó eleme lett a békekötésnek, bár tudta, hogy ez a békekötés ugy, ahogy megköttetett, jövő háborúk magját veti el, kegyetlen és megalázó szigorával. Egy szövetsége a népeknek, eddig csak egy álmodó álma volt. Wilson teremtette meg, helyeseiden csikarta ki, de az amerikai eszményi tartalom teljes elvesztésének árán. Wilson mindenét adta, még jóhirnevél is a Népszövetségért és hogy ez olyan szánalmasan működik, arról nem ő tehet. ISTROS" oldal és far csónakmotort vegyen, mert a leggyorsabb és legmegbízhatóbb széria-motor Gyártja: PAULINI GÉZA IX., Thaly Kálmán-u. ÍO Telefon: 1-312-93 Mindennemű csónakmotor speciális javítása, alkatrész készítése