Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2-3. szám - Megingathatja-e a légi haderő a tengerek uralmát?

1(» MAGYAR KÜLPOLITIKA ellen és kitartottak a 35.000 tonnás csatahajók építése mellett; Japán viszont alá sem irta az egyezményt, hanem 45.000. illetve 55.000 tonnás csatahajók építésére szánta el magát, amelyekel 53 cm-es űrméretű lövegekkel kíván felszerelni. E tervvel Japán egyelőre egyedül áll. (Kérdés, hogy költségvetéséi nem terhelik-e lul az evvel kapcsolatos kiadások.) A többi tengeri hatalom ,.esak" 35.000 tonnás csatahajót épít 35.5, illetve 'AH cm-es űrméretű lövegekkel. Ezek közé a/, államok közé tartozik első sorban az Egyesiül Államok, amelynek kormánya 526 millió dollárt irányzott elő a/ idei költségvetési évben a haditengerészet fejlesztésére. Ebből akarják befejezni az épités alatt álló XI hadihajót, ebből akarnak felépíteni 12 uj hadihajót, 2 rélmerev léghajói és 400 repülőgépet. Swanson tengereszeii miniszter szerint a két uj 35.000 tonnás csatahajót 1937. június l én bócsájtják vizre. (A Militár WochenblaH azt állítja, hogy darabja 50 millió dollárba került.) A páncélozás és a fegyverzel tokozása érdekében a sebesség növelésével nem törődtek. Az angolok szintén megkezdték két 35.000 tonnás csatahajó építését, egyikei a Vickers Ariustrong cégnél. („King George V") a másikat (a „Prince of Wales"-t) a Cammel Lairdnél, Birkenheadben. A két nagy csatahajó 1940-ben lesz készen. 1937-ben öt 9.000 tonnás és egy 5.200 tonnás cirkáló, valamint számos kisebb hajó befejezését várják az angol hajógyárakban. Franciaország sem marad el a konkurrensek mögött. Gasnier-Duparc tergerészeti miniszter a kamara tengerészeti bizottsága előtt évi 2 és fél milliárd frankban állapította meg azt az összeget, amely szükséges ahhoz, hogy 1943-ig öt darab 35.000 tonnás csatahajó, tíz darab 10.000 tonnás cirkáló és még számos kisebb hajó felépüljön, a flotta fejlesztéséhez szükséges 4000 fő személyzeti többlet kiképeztessék és a lőszerraktárak, valamint üzemanyagtárolók elkészüljenek. Németország és Olaszország szintén hasonló utakat tapos. Ezekből az adatokból arra következtethetne az olvasó, hogy a külföldi kormányok továbbra is száz százalékig kitartanak a régi elv mellett, hogy a tenger uralmát egyedül a hajóhaddal biztosítsák. Ha azonban megnézzük az érem másik oldalát, ott azt látjuk, hogy a haditengerészethez beosztott légi erők számát éppilyen lázas ütemben szaporítják. Repülőgépszállitó anyahajókat építenek, hogy megnöveljék a tengerészeinél alkalmazott repülőgépek működési sugarát. Egy-egy ilyen anyahajón 60—70 repülő gép talál elhelyezést. De repülőgépekkel látják el a nagyobb hadihajókat is. Számukra a fedélzeten leszálló helyet építenek és a levegőbe hocsájtásukhoz a hajóra katapultot szerelnek. Mivel az volt a feltevés, hogy a vízszintesen mozgó repülőgépel bombázás közben a hadihajók könnyen lelőhetik, bevezették a zuhanó bombázást, amikor a bombavető repülőgép csaknem függélyes síkban zuhan alá célpontja felé s amikor a hajót már néhány száz méterre megközelítette, csak akkor oldja ki a bombát és azután emelkedik ismét a magasba. Építettek torpedóvető repülőgépeket, amelyek leereszkednek a viz szine fölé 10—20 méter magasságig; onnan a vizre ejtik a közel egy tonnás torpedói, amely azután 80—90 kilométeres sebességgel siklik a vizén a célbavett áldozat felé. A hadihajókon rendszeresített vadászrepülőgépekkel a repülőgépelháritó ágyuk tűzerejét kívánták kiegészíteni, meil amig a tüzérségi tűz csak 0000 m-es magasságig hatolt fel, addig a vadászrepülőgép e magasságon leiül is felveszi a harcol a támadóval. A hadihajók fedélzetén kéznél levő felderítő repülőgép a közeledő ellenség idejekorán való felfedezésénél játszik szelepei, mert a hajó megfigyelőjének 20 kilométeres látómezejét az ötszörösére emeli. Amerikában a repülőgépek mellet! i léghajók sem mentek még ki a divatból. Létjogosultságukat nagy működési sugaruk mellett az támasztja alá. hogy a cirkálók építési költségének csak egyhatodába kerülnek, viszont tiz tonna bombát vihetnek magukkal é> védelmük céljára 5 vadászrepülőgépet. Ezzel szemben a buvárhajók közeledtét hamarabb megállapítják, még mielőtt a búvárhajó az általa üldözött hadihajót észreveheti. Azok, akik a légi erőkkel szemben a nagy csatahajók alkalmazása mellett törnek lándzsát, a következő érveket szokták felhozni a repülőgépek ellen: Csak szép időben alkalmazhatók s a felhő és a köd erősen zavarja látási viszonyaikat. Szárazföldi vagy vízi támaszpontjuktól tulmesszire nem távozhatnak el, működésük tehát rövid lélegzetű. Kérdés, hogy a hadihajók hatásos tüzkörzetében fognak-e tudni a bombavetésnél oly nyugodtan dolgozni, hogy a mozgó célpontokat eltalálják. A megfelelő páncélzattal megerősített hadihajóban csak egy tonnás bomba teli találata tud megfelelő kárt okozni. Egy-egy repülőgép viszont egynél több 1000 kg-os bombát aligha tud magával vinni. Ilyenformán a repülőgépek találati valószínűsége a minimálisra csökken. A felhozott érvek nem állják meg helyüket teljes mértékben. Olyan viharban, amely a repülőgép munkáját gátolja, a hadihajó is sokat vészit harcképességéből. Ehhez járul, hogy a repülőgép mozgékonyabb, mint a hajó és a viharzónákat eselleg ki is tudja kerülni. Ködben nemcsak a repülőgép, hanem a hajó is harcképtelen. A felhő zavarja ugyan a bombavetést, de ugyanakkor alkalmat nyújthat a felhőből való váratlan előretörésre és a gyors eltűnésre. Általában megállapítható, hogy a repülőgép sebessége a meglepetésszerű támadásokra és a gyors elmenekülésre kiválóan alkalmas. (A repülőgép sebessége nyólcszor-tizszer akkora, mint a hadihajóé.) Kétségtelen, hogy a repülőgépek működési sugara jóval rövidebb, mint a hajóké. De ez a/ előny sem végérvényes, mert ma már 2000—3000 km. működési sugarú repülőgépeket is építenek. Az anyahajó szintén e Lefkovits és Vándor "StIS"r"**• Budapest, V., Deák Ferenc-utca 16-18. 7ü^kg7s!'gekZagy'vál"a^* (Adria-palota) | IHHH I