Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)
1937 / 1. szám - A magyar revíziós mozgalom világpolitikai jelentősége
MAGYAR KÜLPOLITIKA Versailles és Trianon „Ezennel ünnepélyesen érvénytelennek jelentem ki azt az aláírást, amelyei egy gyenge német kormánytól csikartak ki minden jog és nyilvánvaló igazság ellenére, azon nyilatkozat alá. hogy Németország felelős a háborúért." Ez a mondás fordulópontot jeleni a nemzetközi jog és erkölcs terén. A német birodalmi vezér és kancellár e szavaival nemcsak egy szerződés hall meg, hanem meghaltak azok a nevek is, melyek ezekéi a szerződéseket létrehozták. Vájjon eleven hatóerő-e a világpolitikában Poincaré, vagy Clemenceau neve? Pedig óriási erőfeszítéseket tettek nemzetükért s az ő komor akaratuknak köszönhető, hogy nem Franciaország térde rogyotl meg a nagy háborúban. Kzek a nevek, melyek keményen állva tartottak egy országot, hogy térdre kényszerítsenek másokat, ma már halolt nevek, mert legnagyobb és legszemélyesebb müvük, a versailllesi béke is halott. Olyan müvet alkottak, melyről büszkén hihették, hogy örökkévaló. Olyan győzelmet arattak, melyhez fogható még nem volt. mióta világ a világ. És ez a győzelem ma már semmit és a mű, amit a győzelem után alkottak: por és hamu. Napóleon győzelmeiből megmaradt a franciáknak a diadalív, a győzelmes csaták bevésett neveivel. A világháborúnak pedig talán egyetlen örök emléke a gázláng, mely Napóleon diadalíve alatt kísérteties kékséggel libeg. A békeszerződés, melyért annyi millió ember vére hullott és melyért annyi szurony és ágyú vállalt kezességet s mely holtak és élők akaratából oly örökkévalónak és megtámadhatatlannak látszott, voltaképpen születése pillanatától kezdve haldokolt. Az amerikai nemzetgyűlés nem fogadta el. Szerzői — mint Lloyd George is — megtagadtak vele minden erkölcsi, sőt értelmi közösséget. A rajnai megszállás kétségbeesett kísérlete megmutatta, hogy terhes és végrehajthatatlan győzőre és legyőzöttre nézve egyaránt. A jóvátételek roppant terhét is a győzőknek kebelt módosítaniok és végre szemet hunyniok teljes megsemmisítésük fölött. Egymás után porlott el a szerződések minden pontja. Törökország, kedvező földrajzi helyzeténél és Németország, visszatérő erejénél és önérzeténél < fogva, megsemmisítették a rájuk vonatkozó békeszerződéseket. A békeszerződések korának elmúlt tizenkilenc esztendejében gyakran hallottuk nagy és kis győztes országok nagy és kis politikusaitól, hogy a békeszerződés minden megváltoztatása, betű szerint való meg nem tartása, háborús ok. Gyakran hallottuk, hogy a békeszerződés korunk alkotmánylevele, de nem hallottunk semmit sem arról, hogy a békeszerződés egyes pontjai, a legyőzöttek javára, kétoldalú megegyezéssel meg is változtathatók. A revizió lehetősége nem szerepelt a politikai számítások között. A békeszerződés bomlási mérgei tizenkilenc évig mérgezték Európa testét és a félelem, rettegés hideglelését okozták mindenütt. Meglehet, hogy unták már jobb- és balfelől egyaránt, mert haszon és gyarapodás helyett csak kárt jelentett és az országiásnak minden országban csak nyűge s megunt béklyója volt. Azt kell hinnünk, hogy Hitler német birodalmi vezér és kancellár temetési beszéde, mely a versaillesi békeszerződést régóta nyitott sírjába temette és elhantolta, — nemcsak Németországban, nemcsak a hasonló sorssal sújtott államokban, hanem a győztes népekben i.s közörömet kellett. Hiszen az ő erejüknek nagy részét is ennek az áldatlan békének fenntartása foglalta el. Hiszen ezt az erőt most más, jobb, termékenyebb célok szolgálalába állíthatják. Hiszen, annyi esztendő elmultával, ők is örömmel feledhetik el, hogy — meddő bosszújukban — egy nagy és önérzetes nemzetet a háborús bűnösség bélyegének hordozására kényszerítették. Hiszen nekik is jobb egy olyan .szomszéd, mely levetette a szégyen és bosszú köntösét. És nekik is jobb, hogy jövendő terveikben nem az örökös ellenség támadásaival, hanem az egyenrangú ország együttműködésével számolhatnak. Abban a pillanatban, mikor Németország teljes felségjogának visszavételét kinyilatkoztatta, kezdődik Európa békés kibontakozásának korszaka, kezdődik a nyilt és becsületes, gyakorlatias célra vezető tárgyalások és cselekedetek korszaka. Európa, mely szétdiiltnak, haldoklónak látszott, újra bizakodva nézhet a jövendő századai elé. Törökország és Németország a maga békeszerződését, ha nem is egyenlő, de ünnepies formák közt semmisítette meg. De ilyen békeszerződése Magyarországnak és Bulgáriának is van. Sem földrajzi helyzetünk, sem néperőnk és — talán —• ennek megfelelően politikánk sem engedte meg, hogy ily ünnepélyes formák közt vessünk véget a magunk nyomasztó békeszerződéseinek. De látnunk kell, hogy a nemzetközi jog és erkölcs helyreállítása másutt is termékeny jó következményekben. Figyelemre méltó, hogy a német jóvátételekkel együtt megszűntek a magyar jóvátételek is. A német fegyverkezési egyenjogúság kimondásával megszűntek a kisantant fenyegetései a magyar fölfegyverkezést illetően. És Bulgária, az eddig a Balkán-szövetség és kisantant által kétszeresen elszigetelt állam, éppen most kötött örök baráti szerződést Jugoszláviával, a kisantant katonailag legerősebb államával. Mi ez. ha nem a párizskörnyéki szerződések végleges elhalványodása, mérgüknek elpárolgása? Az az öröm és lelkesedés, mely Németországot Hitler beszéde után átjárta, nem csupán a legyőzött és újra talpraálló nemzeteké, hanem a volt győzőké is. A versaillesi szerződés halott és halottak azok, akik megalkották. Ami pedig ebből a halálból feltámadt és kiszabadul, az a régi Európa, a maga közös nagy hagyományaival, művelődésének közös nagy princípiumával. Ebből a halálból a nemzetközi jog támad fel megerősödve, az a jog, mely nem ismeri a nemzetek megbecstelenítését, örök időkre való leigázását és igazától való megfosztását. A békeszerződés elhantolásával talán az a nap érkezett el, mikor a publicista utoljára írta le s a népek utoljára emlegették a békeszerződések megalkotóinak nevét s a történetet jegyzőnek tolla és a népek emlékezete eztán csak azok nevét emlegeti, akik megásták a bosszú nemzetközi erőszakának sírját és tévedhetetlenül kijelölték a nemzetközi jog és erkölcs útjának menetéi. Marius.