Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2-3. szám - Az európai fegyverkezési verseny

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA keztetésre jutott, hogy az angol kormány csak olyan külpolitikát folytathat, amelyei az angol nép józan Ítélete helyesnek tart és amely nem ellenkezik az angol nép erkölcsi érzésével. Ennek a külpolitikának a következetes végrehajtása valóban alkalmas Európa megbékülésének helyreállítására, mert ez a külpolitika levonta a múlt tanulságait. Ez a kijelentés magában foglalja azt. hogy Anglia nem mehet a hamis jelszavak nyomán, amelyek Anglia és a világ békéjét veszélyeztetik, mint az. egyetemes biztonság hírhedi jelszava. Másrészt azt is jelenti, hogy nem támogatnál semmi olyan törekvést, ami az igazságtalanságok fenntartására irányul. Mert vájjon fel lebel-e tételezni, hogy az angol nép erkölcsi érzésének nem mond elleni már az igazságtalanságok fennállása is. hát még az. hogy ezeknek a nyilt igazságtalanságoknak a fenntartásához segítséget nyújtson. Anglia egyelőre vár. S ha kötelességének tartotta fegyvereinek hatalmas megnövelését, nem tévesztheti szem elöl azokat a kötelezettségekel sem. amelyek a kontinens békéjének megteremtésében reá várnak. Az. ujabb jelentések szerint, miután a spanyol belső háború elszigetelésére a kellő lépés megtörtént, s az ellenőrzés teljes erővel megvalósul, sor kerül a Locarnót pótló nyugati egyezmény tárgyalására. Az angol külügyminisztérium állandóan foglalkozik ezzel a kérdéssel s most Belgium sürgető fellépése talán előmozdítja a nagy probléma vizsgálat alá vételét. Angol jelentések szerint a koronázási ünnepek után Baldwin megvalósítja régebbi szándékát és viszszalép a kormány vezetésétől. Utóda, mint az angol lapok egyértelműen írják. Neville Chamberlain, jelenlegi kincstári kancellár lesz. aki az alsóházban a négyszázmillió fontos fegyverkezési kölcsön ügyét képviselte. S Chamberlain volt az. aki a vita végén a legnyomatékosabban hangoztatta, hogy az angol fegyverkezés csak a békét szolgálja. ..A világnak egyetlen országa sem lenne boldogabb, mint Anglia. — mondotta Chamberlain —. ha lehetséges lenne a fegyverkezési versenynek véget vélni. Azonban Anglia felfegyverkezése elengedhetetlen feltétele az egykor megvalósítható leszerelésnek." Az angol külpolitika tehát uj vezetője alatt is bizonyára tovább halad azon az uton, amelyet az angol közvélemény és az angol erkölcsi érzés szab meg számára. Hogy ez pedig gyakorlati téren mit jelent, az kiviláglik a legutóbbi parlamenti vitából és a legtekintélyesebb angol publicisták Írásaiból. Anglia első feladata, — mondotta a vita egyik szónoka —, hogy világosan jelentse ki, milyen kérdésben hajlandó adott esetben fegyveresen is közbelépni és melyek azok az esetek, amikor Anglia csak mérlegelés tárgyává leszi a népszövetségi okmányból folyó esetleges kötelezettségeit. Ez a különbségtétel már több ízben kicsendült az angol államférfiak beszédéből. Ennek következménye volt az egyetemes biztonság veszélyes tételének gyakorlati elejtése az angol kormány részéről s ennek következménye az az. állásfoglalás, amely az angol parlament több szónokának beszédében megnyilatkozott. Angliának, ha igazán akarja a békét szolgálni, különbségei kell tenni Nyugateurópa és Európa töbi részei között. Nyugateurópában egy uj biztonsági egyezménynek minden fellétele adva van. Németországnak semmi területi követelése nincs, tehát a nyugati hatalmak regionális biztonsági szerződése előtt semmi olyan nehézség nem áll, amely jóakarattal el nem lenne hárítható. A nyugati biztonsági paktum létrejötte pedig nagy haladás lenne az egyetemes béke felé haladó uton, éppen ugy, ahogyan Közép-Európában Olaszország. Ausztria és Magyarország római egyezménye kristályosodó pontja lehet a rendezésnek. Az angol közvélemény túlnyomó része is ellene lenne azonban annak, bogy Anglia az Európa kelelén levő igazságtalanságok fenntartásáért vállaljon garanciát. Sől a béke biztosításával párhuzamosan az angol külpolitika hajlandó közreműködni az igazságtalanságok megszüntetésében. Ennek az angol állam férfiak számtalan tanújelét adták, mikor a népszövetségi alapokmány revíziós szakaszának életrekeltését kívánták, amely a Népszövetség reformja után alkalmas lenne a trianoni igazságtalanságok megszűnte* lésére is. Az angol közvéleménynek egyik hivatott tolmácsa. Garvin, a kiváló publicista, az államférfiaknál kevésbé diplomatikus hangon, éppen e napokban mondta el véleményéi ezekről a döntő, nagy kérdésekről, elsősorban az egyetemes biztonság veszedelmeiről. Anglia bizonyos körülmények közöti - írja cikkében — köteles megvédeni Belgium és Franciaország sérthetetlenségét. De engedhetjük-e Angliái olyan helyzetbe sodorni, amelyben kötelesek volnánk az angol birodalom létéi kockáztatni. Szovjeloroszország vagy Csehszlovákia kedvéért vájjon szavatosságot vállaihatunk-e a Moszkva. Páris és Prága között fennálló szovjetegyezmények rendszeréért A keleteurópai helyzet tarthatatlanságáról szólva pedig azt irja, hogy a keleteurópai zűrzavar és gazdasági szörnyűség a népszövetségi alapokmány 19. szakasza értelmében valósággal az égbe kiált az igazságos és józan revízióért. Elképzelhetetlen őrültség lenne — írja végül Garvin —. ha az angol birodalom létét bármilyen körülmények között azért kockáztatnánk, hogy megpróbáljuk fenntartani ezt az állapotot és megjegecesiteni a páriskörnyéki szerződéseket. Érthető, hogy Garvint a cseh propaganda ezért az állásfoglalásáért élesen támadja. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az angol nép túlnyomó többségének szintén ez az álláspontja. S ez a/, álláspont egyre nagyobb ereivel nyilatkozik meg az angol hivatalos külpolitikában is. Ha Angliának növekedő ereje ingadozás nélkül a béke fenntartásával együtt az igazságtalanságok megszüntetéséi is szolgálja, akkor valóban remélhetjük, hogy a brit birodalom ujabb fegyverkezése is az igazi béke eszköze les/. SCHMOLL PASTA Schmoll és Kallós Budapest, V., Véső-utca 7. SE.