Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2-3. szám - Az európai fegyverkezési verseny

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 még az igényelt határokig meg nem szállt területekel a békeszerződés megalkotása előtt annektálták. Hogy az igy annektált teriileteken a hatalmak a kisebbségi szerződések megalkotásával igyekeztek az akarata el­lenére idegen uralom alá került lakosság polgári és emberi jogait biztosítani. Hogy az 1920. június 4-én Magyarországgal a trianoni palotában megkötött bé­keszerződést nem tartották elégnek arra, hogy a kér déses területek birtoklásának szuverén jogát a eseti, szerb és román államokra ruházzák ál! Nyíltan fel­tehető tehát, vájjon nem szállottak-e a vonatkozó te­rületek Csehország, Szerbia és Románia helyett a nagyhatalmakra és nem adták-e az utóbbiak azokat át azzal a feltétellel, hogy a kisebbségi és egyéb szer­ződések és deklarációk meg nem tartása esetén ma­goknak tartják fenn a kérdéses területek fölött a ren­delkezést. Nagyon érdekes, hogy a hatalmak a kisebbségek biztosítása körül nem elégedtek meg az annexiós kor­mányok puszta ígéretével. Legalább is erre kell követ­keztetnünk Benes Edvárd cseh külügyminiszternek 1919. május 20-án kelt és általa aláirt azon kötelező iratából, hogy a cseh államot svájci minta nyomán federativ alapra kivánja helyezni. Ez a vállalt kötelezettség igen közel állott ahhoz a fogalomhoz, amelyet Wilson a népek önrendelke­zési joga alatt értett és amelyet Wilson feltételei kö­zül Habsburg Károly, Ausztria császára és Magyar­ország királya, 1918. október 16-iki manifesztumában magáévá tett. Benes tehát maga mutatta meg, hogy Közép­európa békéjének felépítésében honnan kell kiindulni és tőle tanulhatták meg a hatalmak, hogy hová kell husz évi erőszakoskodás és meddő munka után visz­szatérni, hogy Európának békét és nyugalmat ad­janak. (Vége következik.) /Az európai fegyverkezési verseny Európa nemzetközi politikájában egyelőre a vá­rakozás csendje uralkodik. Előttünk áll majdnem va­lamennyi nagy kérdés megoldatlanul és nem tudjuk, hogy a lassú készülődésből, a diplomáciai iratok hosz­szu tanulmányozásából mikor születnek meg azok a cselekedetek, amelyek a megbékülés komoly igérelét jelentik. Fejlődés csak egy vonalon mutatkozik, a fegyverkezési verseny terén. A brit birodalom példái ­lanul hatalmas erőfeszítése után, amellyel fegyveres erejét a lehető legmagasabb fokra növeli, most a francia parlament szavazta meg azt a nagy nemzet­védelmi kölcsönt, amely a francia haderő ujabb fej­lesztését szolgálja. Ilyen körülmények között érthető, hogy a többi nagyhatalom is megtesz mindent, hogy a maga biztonságát szolgáló fegyveres erőt a nagy nyugati hatalmak példájára megerősítse. Hogy milyen célból történik ez a nagy felfegy­verkezés, arra nézve egyhangú a válasz. Minden ál­lamférfiú azt hangoztatja, hogy a nagy fegyverkezés egyetlen célja: a béke biztosítása. Mi ezt szívesen va­gyunk hajlandók elhinni, .csak azt nem tudjuk, vá j­jon hova vezet ez a nagy fegyverkezés és vájjon azt jelenti-e ez, hogy most már valóban végleg le kell-e tennünk arról a reményről, hogy a fegyverkezésnek minden reális korlátozása lehetetlenné válik. Anglia nagy felfegyverkezése elsősorban arra a nagy ku­darcra vezethető vissza, amely a Népszövetséget Olaszország abesszíniai vállalkozásával kapcsolatban érte. Az abesszíniai konfliktus során nemcsak az de­rült ki, hogy a Népszövetség szankciós gépezete cső­döt mondott, hanem az is, hogy Anglia, — saját ál­lamférfiainak bevallása szerint —, nehezen tudta volna saját birodalmi érdekeit is megvédelmezni ko­moly összeütközés esetén. Ennek tanulságát vonta le az angol kormány, mikor az uj nagy fegyverkezést megindította. Mint az angol külügyminiszter mon­dotta, Angliának most sincs nagyobb érdeke, mint a békét fenntartani és a kellően felfegyverzett brit bi­rodalom továbbra is a béke és haladás legfőbb pil­lére lesz. A fegyverkezési verseny elhatalmasodása minden körülmények közöd nyugtalanító hatással van Eu­rópa népeire. Ezt csak egyetlen módon lehet meg­szüntetni. Ha a fegyverkezés növelésével párhuzamosan minél előbb eredményt érnek el azoknak a tárgyalá­soknak során, amelyek a béke feltételeit vannak hi­vatva megteremteni. Ha a béke feltételeit az igazsá­gosság és a történeti fejlődés alapján valósítják meg az elkövetkezendő nemzetközi tárgyalások során, ak­kor arra is meglesz a remény, hogy a megszaporított fegyvereket valóban a béke szolgálatába állítják s egyúttal akkor meglesz a lehetősége annak is, hogy a fegyverkezés versenyében valahol megálljanak, még mielőtt a népek anyagi erejét teljesen kimerítik. Mert a jólétet fegyverkezéssel helyreállítani nem lehet, a gazdasági életet felvirágoztatni pedig csak a békés együttműködés tudja. A fegyverkezési versenyre alig került volna sor,. ha a győztes hatalmak az elmúlt másfél évtized alatt a fegyverkezések korlátozását nem az egyoldalú lefegy­verzés hamis jelszava alatt igyekeztek volna megvaló­sítani. Nem egyszer lett volna alkalom arra, hogy a legyőzött népek elemi jogainak elismerésével határt szabhattak volna a korlátlan fegyverkezésnek. Ezt azonban a népszövetségi alapokmányokban vállalt ünnepélyes kötelezettségük ellenére, mindig elmulasz­tották. Á másik hamis jelszó pedig, amelynek szintén kudarcot kellett vallania, az egyetemes bizottság jel­szava volt, majd az oszthatatlan béke jelszavának utó­piája, mely a Népszövetség utolsó akciójával bukott meg véglegesen. A jelszavaktól még mindig nem szabadultak meg egészen a nyugati államok vezetői, azonban az ese­mények világos tanítása egyre közelebb hozza őket a realitásokhoz, amelyeknek számbavétele nélkül a bé­két megteremteni sohasem lehet. Minden jel arra mutat, hogy a reális viszonyok felismerésének terén Anglia éppen a legutóbbi időben nagyot haladt előre. S éppen ezért bizhatunk az angol külügyminiszter szavaiban, aki alaptalannak mondja azt a félelmet, hogy a fegyverkezés nyomán elkerül­hetetlen lenne a háború. Eden legutóbbi nagy beszédében arra a követ­lijabb utazási kedvezmények Ausztriában. Az Osztrák Szövetségi Vasutak értesitése szerint az 1937. évre szóló ta­\as/i és nyári kedvezmények április 1-én lépnek életbe. A ma­gyar közönség szempontjából az idei kedvezmények sokkal előnyösebbek a tavalyiaknál, mert az idén egyöntetűen 80%-os visszautazás] kedvezmény lelt megállapítva, tehát a nyári fö­idényben, júliusban és augusztusban is 80% kedvezményt lehet a visszautazásnál élvezni. A kedvezmény feltételei nagyjában változatlanok. Előírás szerint hé! napot, a/az pontosán hat éjszakát kell Ausztria területén eltölteni, de nem kötelező az egy helyen való tartózkodás. Az ausztriai tartózkodást igazol­tatni nem kell, de visszautazásnál fel kell mutatni az odauta­zás! jegyet és az útlevelet. A visszautazásnál esetleg körutazási útvonalon is igénybe lehet venni a 80%-os kedvezményt, de csak abban az esetben, ha az odautazási jegy legalább 150 km. Útvonalra szól. A kedvezmények részletes prospektusa április közepén jelenik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents