Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2-3. szám - Külföld magyarjai

MAGYAR KÜLPOLITIKA A TIAftYAK REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 3-3. 8Z. BUDAPEST 1937 Külföld magyarjai Európa latin-germán szerkezeti elemei és a ter­jedő, lágy szláv homok közé egy kemény kovakő ke­rüli: a magyar. A legtöbb nemzetnek jó vagy rossz testvéreket adott a sors. Rokonokat, akikkel vérük. nyelvük közös. Egyedülálló, árva nemzet vagyunk. Nincsenek testvéreink. Akik velünk egy vérből valók, nyelvel váltottak, beszédükéi nem értjük. Csak tudósok tud­ják kibogozni a kél nyelv közös gyökereit. Akiknek nyelve rokon a miénkkel, azok vérben, sorsban és hivatásban idegenek tőlünk. Ha az árvaságnak van fokozata, mi háromszoro­san árvák vagyunk. Árvák vagyunk az európai nép­tengerben, ahol létjogosultságunkat évszázados véres harcokkal kellett bebizonyítanunk. Árvák vagyunk, akik itt lakunk a Csonkaorszá­gon belül. Még árvábbak azok, akik ,, nemzeti kisebb­ségekként" a békeszerződések uj országaiban laknak. De legárvábbak közülünk azok, akik nemzeti szétszó­ródottságban a világ négy táján élnek száműzetésben. Es ezeknek száma nem csekély. A tizenkét millió­nyi magyarságból nem egészen kilenc millió él magyar főidőn. Negyedrésze idegenben igyekszik fenntartani azt a princípiumot, melyet a magyarság léte jelent. Nem hiszünk a számok föltétlen erejében. Nem hiszünk csupán a nagyszámú nemzetek hivatásában. A nagy nemzetek sikere, a mai, tömegekre és töme­ges erőkifejtésre támaszkodó munkában, talán meg­alapozottabbnak, állandóbbnak látszik, de most és mindig megvan és meglesz a kisebb szánni, de azért nem kisebb nemzeteknek örök, Istentől való hivatása. Nem hiszünk abban sem, hogy csak a szerencsés, boldog nemzeteknek van hivatásuk. Isten megengedte, hogy száműzött és széttört nemzetek is telje- erővel hajtsák végre égből szárma­zol! feladatukat. A zsidó népnek szerencsétlenségében, száműzeté­sében és babiloni fogságában támadtak legnagyobb prófétái és hősei. Jeremiás, Ezekiel és Dániel lángszel­leme ma is világit évezredeken kérésziül és az. Egy­ház ma is megemlékszik nagyszombaton a babiloni fogság bárom ltjáról, akik a tüzes kemencében Klen mindenhalóságát dicsői tették. A szétszórt nemzetek szélroppant darabjai, mint a meteorraj hulló csillagai, sokszor az ég minden csillagánál fényesebbek. A megalázott görög rabszolgák a világ tanító­mesterei voltak. A szétszaggatott Lengyelország csil­laga, Chopin, Párisban tündökölt. A feldúlt Örmény­ország fiai világszerte boldogultak, mint bires keres­kedők. Az orosz forradalom elől menekülők közül egyik tehetség a másik után bukkan fel. Még a cigány is. mely országának emlékéi is el­vesztette, megtartotta énekének, zenéjének, jóslásának litokteljes varázsát A nemzet széttöredezése nem jelenti a nemzet te­hetségének és hivatásának elvesztését. A veszély másfelől lényegei. Régen a hajósok közt az a babona járta, hogy van a tengeren egy mágneses sziget, amely a közelébe futó hajók vas részeit mind magához húzza s ha­jójukat mintegy szerlemállasztja. Ilyen vonzása van az. idegen nemzeti és erkölcsi közösségeknek a szétszóródottakra: a lélek vas al­kotórészeit mind kihúzza és szerlemállasztja. Az idegenbe vándorolt magyar magyarságát tör­vény nem védi, nem is bántja, de a nagy anyagi és erkölcsi hatalom, mely körülveszi, észrevétlenül ma­gához szíjjá. Ellágyilja benne a hazulról hozolI er­kölcsi alkotóelemeket, különös távlatba állítja régi nemzeti hivatását, — s lelkén a legkülönösebb válto­zást idézi elő: idegenné teszi önmaga elölt. Ennek első jele az. ha az idegenben élő ma­gyar hasonulni törekszik. Csak azt akarja jónak és bölcsnek látni, amit uj hazájában talált. Kényelmet­lennek érzi tulajdon bőrét. Tulajdon véréi akarja megmásítani s ez sikerül is neki annyira, hogy fele­más lénnyé lesz, aki sem itt, sem ott nem érezheti ott­hon magát. Mindezt, tul a külső megszokáson és a belső, soha ki nem alvó honvágyon, az okozza, hogy a kivándo­rolt elvesztette erkölcsi hivatásának méltóságát. El­vesztette azt az. isteni megbízását, mellyel a Gondvise­lés öt, mint magyart, útjára küldötte, elvesztette anél­kül, hogy helyette másikat kapott volna. Meri ilyen megbízatást nem lehet kétszer kapnunk. Ha Isten magyarként küldött a világba, magyar­ként kell földi életünkéi végigharcolnunk és fenn kell tartanunk nemzeti princípiumunkat. Azt a princípiu­mot, mely a keresztéin' civilizáció hősi védelmezésé­ből. továbbviteléből, lovagiasságból, méltányosságból ösztönös becsületérzésből, tisztaságból és áldozatkész­ségből áll. Minden magyar, aki külföldre vetődik és ezeket a princípiumokat cserben hagyja, nemcsak a magyar­ság számából tört le, hanem letörölt a magyarság élet­fájáról s egyúttal elvesztette a Gondviselés útmuta­tását is. Már nem magyar, hanem a világ hontalan és gyökértelen kóborgója. A nemzet, ezt tudnunk kell — nagyobb és több, mini az ország. Az ország a| földe1 és a földi szerencséé. Nagysága a sors forgandóságától függ. De a nemzet eredete az. égből való. princípiumai az. égig érnek, földi szerencse nem nagyobbíthatja és kiseb­bítheti meg. Égi integritásunk örökös. Csak bűneink és lealacsonyodásilnk révén veszthetjük el. Az örökös és teljes nemzetet fenn kell tartanunk nemcsak tulajdon földünkön, nemcsak mások földén, ahol nagy tömegekben laknak legalább törvényvédte magyarok, hanem oll is, ahol a magyarok szerteszór­tan és semmiféle törvény nem védte helyen laknak. A külföldi magyaroknak sajátságos hivatá­suk van. Hiszen minket, itt lakókat, alig ismernek a nagy világban, de a külföldi magyarokon ott van a világ szeme. Minél kevesebben vannak, annál jobban fel-

Next

/
Thumbnails
Contents