Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2-3. szám - Külföld magyarjai

MAGYAR KÜLPOLITIKA tűnnek. Minél jobban ragyognak bennük a magyarság erényei, annál nagyobb becsületei szereznek nemze­tüknek. A külpolitikának vannak lényei, melyek megtöl­tik a világsajtót s az emberekben azt a hitet keltik, hogy a külpolitika az ilyen zajcsinálásban ki is merül. Pedig a külpolitikának vannak a világ szeme elöli való buzgólkodásnál más, íolytonosabb és fontosabb feladatai is, amik, noha alig beszélnek róluk, nem szűnhetnek meg soha. Ilyen például a külföldre szakadt magyarság er­kölcsi és szellemi istápolása. És itt megint nem arra a külpolitikára gondolunk, melyei csak hivatalból és hivatalban intéznek, hanem arra a külpolitikára, mely a nemzet minden kicsinyének és nagyjának egyaránt feladata, kötelessége és lélekzete. A nemzet, ha méltóságáról, erkölcsi értékeiről van szó, nem ismerhet számokat és tömegeket. Nem mondhatja, hogy: — hiszen csak pár száz, vagy egy­néhány, vagy éppen egyetlen emberről van szó. Elvekről, erkölcsi érdekeinkről szólván, sohase mérlegeljük a számokat. Ismeretes a történelemből az az eset, mikor lord Palmerston, egy Athénben lakó, gibraltári születésű, portugál zsidó angol alattvaló, Don Pacifico érdekei védelmében a Pireusi-kikötőbe küldte az angol flottát és csaknem háborúba keveredett Franciaországgal, — hogy — mint hires parlamenti beszédében mondotta. — az angol alattvaló érezhesse, bárhol él is, Anglia erős karja védi minden igazságtalanság és bántalom ellen. Nekünk nincsen hajóhadunk, melyet tüntetően és fenyegetően sétáltathatnánk a kikötők előtt. Nekünk csak idegenbe szakadt véreink vannak, félmilliónyi testvérünk, de, azért mert nincs fegyve­res erőnk, engednők ezeket elárvulni? Engednők ben­nük azt a keserű érzést feltámadni, hogy elszakadva az ország földjétől, elszakadtak a nemzet testétől-lel­kétől is? Engedjük kifejlődni bennük azt a lázadó és megvető szellemet, mely azt mondja: — „Eb ura fakó! Elvették tőlem nemzeti hivatásomat, elfelejtet­tek engem, hadd felejtsem el én is őket." Engedjük őket elkárhozni? Nem. Mondjuk meg nekik, hogy ők nem száműzöttek, nem leesettek, nem elkallódottak, nem hivatásnélkü­liek. Ellenkezőleg. Szent és különleges hivatásuk van. Minden magyar, aki külföldön él: a magyarság egyik nagykövete s arra hivatott, hogy legjobb tehet­ségeivel képviseljen bennünket. Nem száműzött, nem világfutó, hanem egy nemzet méltóságának teljes erejű képviselője. Sem a tér, sem az idő, sem a for­gandó szerencse nem lépheti szét a magyarság kö­zösségét, mert sorsunk és hivatásunk közös. A kapcsolat köztük és köztünk eleven és soha meg nem szűnő. Minden külföldön élő magyar érezze, hogy itthon számon tartják őt és működését, hogy sorsa és küzködése, sikere, vagy balszerencséjé: a magyar sors teljességének része. Az ő sorsuk keményebb, mint a miénk, de hiva­tásuk is élesebb, határozottabb: nekik nem szabad té­vedniük. Mindig tudniok kell, hogy a nagy nyilvános­ság előtt, az egész magyar nemzet nevében és nevéért cselekednek. Az itthoni magyarok részéről azonban nem ele­gendő a/ a megbízatás, mellyel a külföldi lestvéreiket képviselőikké teszik. Meg kell tartani a külföldi magyarokkal a szel­lemi és erkölcsi kapcsolatot. A külföldi magyarok tájékoztatnunk kell a magyar lélek, a magyar ügy minden megmozdulásáról és pedig a leghitelesebben és rendszeresen. Vegyük tekintetbe a külföldi magyarok lélekta­nát. Vegyük tekintetbe azt a lelket, melyei semmi sem busit el annyira, semmi sem lesz olyan tompává és elkeseredetté, mint az otthonról jövő közömbösség, nemtörődömség. A hazulról jövő szeretet legcsekélyebb jele a bála és lelkesedés nagy erőforrása odakinn. Nagyrészt tő­lünk függ, hogy ez az erőforrás ki ne apadjon és az elszakadtak állandó lelki érintkezésben legyenek az itthonmaradottakkal. Minden betű, minden üzenet, minden bátorítás egy-egy lelket ment meg a csüggedéstől, a kétségtől, az elkárhozástól. Mi sem könnyebb, mint rendszeressé tenni a külföldi magyarok értesítését, informálását. Szinte minden magyarról tudjuk, hol, merre van. hol vannak magyar csoportok, egyesületek. Cuba szige­tétől Sharughaiig számon tartjuk őket. Ha Julián ba­rát úttalan utakon el tudott jutni az elszakadt ösma­gyarsághoz, — mi ne tudnánk üzenetet küldeni az el­szakadtaknak? Most talán kevésbbé van rájuk szük­ség, mint akkor volt? Most talán kevésbbé tüzel előttünk az erős, egy­séges, isteni hivatásra teremtett magyarság álomképe? Most talán kevésbbé várjuk azt az időt, mikor kihoz majd az Ur a népek közül és egybegyüjt amaz orszá­gokbői, melyekbe szét vagyunk szórva és megmutatja rajtunk szentségéi a nemzetek szemeláttára? . . . Marius. A „MAGYAR KÜLPOLITIKA" INGYEN JÁR MINDEN KÜLFÖLDI MAGYAR EGYESÜLETNEK TÁMOGASSA ELŐFIZETÉSÉVEL A MAGYAR KÜLPOLITIKÁT Linóleum, v.. »,o.v*«o„. *s szőnyegára legjobb és legolcsóbb " m VII., RÁKÓCZI-UT 24. Telefon: 1-420-44 és 1-310-89 áruházaiban: VII., ERZSÉBET-KÖRUT 28. Telefon: 1-416-78.

Next

/
Thumbnails
Contents