Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - Őszinte barátok. Delbos körútjának tanulságai

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA Érzett-e valamilyen csalódást, kiábrándu­lást? A külügyminiszterség nem az a pozició, mely érzelgőssé teheti az embereket. Nincs és nem volt olyan külügyminiszter, aki az érzelmek vál­tozhatatlan voltában hinne és minden külügy­miniszter bizonyára kissé lenézi saját fogalmaz­ványait. A teljes jóhiszeműséget csak azoktól várja, akiknek e fogalmazványokat olvasmányul adja. A diplomáciában nincsenek Otbellók, mert a diplomata — a sötétképű harcossal ellentétben — »nem nagyon, de bölcsen szeret«. Következésképpen Delbos, a helyzet észre­vehető mozdulását látván, nem töltheti idejét sajnálkozással. A külpolitikában folytonos az erők gomolygása, változása, születése és illanása. A külpolitika, éppen ezért, a legmagasabb művészet, ahol egyik illúziót bűvészi gyorsaság­gal kell a másikkal helyettesíteni. Az angol politikának egyik legvarázslato­sabb pillanata volt, mikor lord Palmerston az angol alsóházban kijelentette, hogy angol alatt­valónak, bármely országban éljen is, éreznie kell, hogy Anglia őriző szeme rajta van és védő karja mögötte áll. Anglia tekintélye sok évtizeden át ezen a kijelentésen nyugodott, — ami nem akadályozza meg az angol politikát abban, hogy adott hely­zetben, ha szükségét látja, nf* feledkezzék meg Palmerston e kijelentéséről i s hagyja lövetni az angol hajókat és követeket a Távoíkeleten. Az a félbarátság azonban, melyet Delbos­nak, minden hivatalos kijelentés ellenére, érez­nie kell, nem az érzelmek állhatatlanságában hanem az ország valódi érdekeinek megérzésé­ben találja magyarázatát. Természetes, hogy míg Németország, Ma­gyarország, Ausztria halálraváltan, ájultanj, le­tiport an hevert a földön, — nem voltak barátai, csak győzelmes és gúnyos szomszédai, akik, to­vábbi zsákmány reményében, hálásan hódoltak Franciaországnak. Szeretetük és lelkesedésük Franciaország iránt akkor valóban nagy és őszinte volt. Azonban Németország feltámadt és fel is fegyverezte magát. Ugyanezt tette Ausztria is. Olaszország pedig olyan félelmetes hatalommá lett, amilyenre hivatalnokká szürkült győzelmi külpolitikusok nem is gondolhattak. Gyermekesség volna azt hinni, hogy e ha­talmi növekedés nem változtatja meg a szom­szédos országok érzelmeit, következésképpen po­litikáját is. Mint ahogy a kisantant országai számoltak Középeurópa erősödésével, éppúgy kell számolnia azzal a francia külpolitikának is. Delbos útjának eredménye tehát nem le­het, mint azt Barthou óhajtotta volna, egy ke­leteurópai diplomáciai várőv építése, Középeu­rópa bekerítésére. Delbosnak e külpolitikai seregszemlén inkább az volt a feladata, hogy számbavegye és fontol­gassa a megmaradt erők mértékét és értékeit, viszont a francia rokonszenv súlyát barátaival is éreztesse. Amit mi látunk, azt Delbosnak is kell lát­nia. A francia külpolitika Európa keletén már nem talál olyan szövetségeseket, akik fenntartás nélkül követik. A román kormány és közvéle­mény kétfelé húzása, a francia és német irány felé, Jugoszlávia kormányának és közvéleménye egy részének ingadozása a berlin-római tengely és Páris között, e körút folyamán is érezhetően megnyilvánult. Vájjon, ilyen őszinte barátságok­ra építhet-c tartós külpolitikát a francia kor­mány ? Delbos útjának ezenkívül még egy nagy ta­nulsága van: fegyvertelen országnak nem le­hetnek barátai, a felfegyverkezett országok barát­ságát pedig keresik. Középeurópa minden állama ma már egyen­rangú tagja katonailag is az európai államélet­nek. És minden középeurópai állam, mely kellő módon felfegyverezte magát, értékes barátokat szerzett. Az igazi külpolitika alapja az erő, melyet — sajnos, — fegyver nélkül nem állíthatunk szembeszökően a világ elé. Európa egyetlen fegyver nélkül való állama Magyarország. Helyzetünk megváltoznék egy csapásra, ha fegyvereink volnának. Barátaink érzése izzóbb, ellenségeink érzése engedékenyebb lenne. Viszont nem nehéz megmagyarázni ezeket a külpolitikai félbarátságokat, hűtlenkedő, jobb­ra-balra tekintgető országokat. A forró barát­iságok ellanyhulása sokszor a külpolitikai hori­zont tisztulását, az erők igazi felismerését je­lenti. A legéjibb vakság, a legnagyobb hűtlenség: önmagunk fel nem ismerése, önmagunk elha­nyagolása. Ha majd fölfegyverkezünk és saját erőnket fölismerjük és másokkal is megismertetjük, ak­kor mindaz a bizonytalanság, mely ma Közép­európa légkörét mérgezi, eltűnik. A mi fölfegyverkezésünk: Európa igazi" bé­kéjének, erői elrendeződésének egyik lényeges feltétele. Fegyverek nélkül nincs béke, nincs tekin­tély, nincs jelentőség, nincs politikai súly, -— ez Delbos keleteurópai útjának a magyarságra vonatkozó legfőbb tanulsága. LEVELEZŐ"LAP V. POZSONYI - UT 1. TELEFON : 315-148. llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll PENGŐ

Next

/
Thumbnails
Contents