Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - Az uj olasz birodalom izlampolitikája

MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 Az uj olasz birodalom izlam politikája Irta: Nyiry László ny. vk. ezredes Az angol uiságok az utóbbi időben mind gyakrabban céloznak arra, hogy a Nagybritannia ellen irányuló pánarab mozgalmak hátterében Olaszország kezét kell keresni. A brit—olasz ellentétek az abesszin hódítás óta kétségenkívül kiéleződtek, a spanyol polgárháború kirobbanásaitól kezdve pedig tetemesen megnövekedve Európa nyugalmát veszélyeztetik. Talán ez is az oka annak, hogy bizonyos politikai érdekcsoportok exponensei hajlandóságot mutatnak arra, hogy a Nagybritanniának oly sok gondot okozó mohamedán nyugtalanságok részbeni okozóit Olaszországban keressék. Vizsgáljuk meg most már, milyen Itália izlámpolitikája, minő érdekek fűzik Olaszországot a mohamedán világhoz és milyen veszélyeket rejtegethet az izlám szervezett nyugtalansága az olasz érdekek ellen? Az tagadhatatlan, hogy Olaszország nem viselkedhetik közönyösen az arab mozgalmakkal szemben. Ne felejtsük el, hogy az arab probléma mint látni fogjuk, a Földközi tenger egyensúlyára közvetlen befolyást gyakorolhat! Kihatással lehet annak a Mediterraneonak nolitikai struktúrái ára, amelyen át az olasz anyaország gyarmataival, Lybiával és Ábessziniával közlekedik. A Vörös tengeren keresztül, Saudarábia és Jemen, e két jelentős mohamedán birodalom partjai mentén elhaladó olasz kereskedelmi gőzösök igen gyakran látogatják ezeknek kikötőit, hogy Itália és köztük, élénk kereskedelmet bonyolítsanak le. Kétségtelen az is, hogy* a nemrégen világgá röppent hír, mely szerint a palesztinai főmufti Lybiában óhajt letelepedni, egyszeriben felizgatta a két olasz gyarmat muzulmánjait, akiknél az arab mozgalmak azonnal, élénk visszhangra találtak. Lybia és Aethiopia mohamedánjai »meleg együttérzésükről« biztosították fajtestvéreiket. Ilyen körülmények között nem nehéz elképzelni, mi történnék akkor, ha ezek a ma minden bizonnyal az olasz trikolorhoz hű mohamedánok fellázadnának Savoya lobogója ellen, vagy esetleg lángba borítanák a brit, vaqy más államhatalomhoz tartozó arab törzseket? Olaszország féltő gonddal őrködik a Vörös tenger nyugalma felett, mert minden nyugtalanság komolyan vészelyeztethetné az Abessziniával való összeköttetéseit! Itália éppen olyan nagy súlyt fektet — és pedig joggal, — a gyarmataihoz vezető út biztonságára, mint Nagybritannia a Távol-Keleten lévő gyarmatállományához vivő tengeri út zavartalanságára. Az eddigiekből azt is láthatjuk, hogy Itália réIszéről igen veszélyes »játék lenne a tűzzel« a brit felségjogok alatt élő arabok fellázítása. Feltételezhető ezek után, hogy Olaszország, számítva egy ilyen politika esetleges súlyos következményeivel, ilyen lépésre engedte volna magát ragadtatni? Mert ne feíelejtsük el, hogy az olasz impérium alatt ma körülbelül 5 millió mohamedán él és így egy általános afrikai arab lázadás esetén az olasz fegyvereknek 5 millió mohamedánt kellene sakban tartani, ami nem kis dolog lenne, különösen most, amikor az építő és pacifikáló munkára, tehát a nyugalomra Abessziniában olyan nagy szükség van. A mohamedánság fellázítása minden afrikai gyarmattal rendelkező európai hatalom alapját megrázhatná.' Az viszont kétségtelen, hogy Olaszország elitéli az angolok »erőskéz politikáját« az arabokkal szemben, de éppen úgy tört pálcát a franciák erőszakos fellépése felett is Sziriában.' Ezeket az aggályokat azonban senkisem veheti rossz néven Olaszországtól, amelynek, mint láttuk, életbevágó érdeke az általános arab nyugtalanságok lehetőség szerinti levezetése, illetve körülhatárolása. Nem érdektelen a brit—arab politika ütemével merőben ellentétes olasz—izlam politikának rövid ismertetése, összehasonlítás céljából. Míg Nagybritannia a »kemény ököl« . politikáját alkalmazza Palesztinában, addig azt mondhatnónk, hogy Itália céltudatos, barátságos, alakilag is megértő módon bánik muzulmánjaival. Talán ennek is tudható be, hogy amikor Mussolini ez év márciusában Lybiában járt, »lzlam kardját« ünnepélyesen nyújtották át neki az arabok í Különösen meleg kapcsolatokat tart fenn Olaszország Jemennel, amely királysággal már 1926-ban barátsági- és gazdasági szerződést kötött. Itália ezzel a szerződéssel elsőnek ismerte el Jemen királyságát. Olaszországnak ez a megértő politikája az abesszin konfliktus alatt meghozta gyümölcseit. Hailé Szelassziének nem sikerült a mohamedánságot fellázítania Itália ellen és ígv az olasz csapatok zavartalanul fejezhették be munkájukat. Az olaszok elismerik Imam Jahia szuverénítását, ez pedig kötelezte magát, országának gazdasági felépítéséhez szükséges mindennemű árút Olaszországból beszerezni. De Itália 1932. óta Hedzsasszal is »rendezett viszonyok« között él. Az ez évben megkötött szerződés szerint Olaszország kötelezte magát, hogy muzulmán alattvalóinak még a mekkai zarándoklást is megkönynyíti. Ez a gyakorlatban úgy jutott kifejezésre, hogy az olasz hatóságok Abessziniából Mekkába hatalmas zarándoklást szerveztek. Ibn Saud és Jemen Jahiá-ja ma sem felejtette el Mussolininek, hogy Olaszország e két állam egymássali konfliktusában szigorú semlegességet tanúsított. De Olaszország keleti politikájának »stratégiai kulcspontja« kétségenfelül Egyiptom, amelynek partjai mellett vezet el a legrövidebb út gyarmataihoz, az az Egyiptom, amely Szudánnal együtt átkarolja az olasz gyarmatokat Abessziniában. Egyiptomban 50— 60.000 olasz él a legjobb egyetértésben az egyiptomiakkal. Mussolini Faruk király birodalmával szemben is egészen különlegesen megértő politikát folytat. Élénk példa erre, hogy amikor nemrégen egyiptomi politikusok aggályukat fejezték ki azért, mert az olasz vezérkar Lybiáoan két hadtestet, a 20. és 21-iket megszervezte, a Duce nem késlekedett egész határozottsággal megnyugtatni az aggodalmaskodókat. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy a jelenlegi palesztinai angol, de meg a marokkói francia helyzet sem hasonlítható össze az olasz trikolor békés, nyugodt »gyarmati helyzetével.« Minden türelemnek határa van! A veszély percében, vagy válságos helyzetekben kétségenkívül csak az »erős kéz politikája« állíthatja helyre a rendet. Igy érthető a brit politika pillanatnyi irányvonala Palesztinában. Egy azonban bizonyos.' Itália izlámpolitikája már nyugodt időktől fogva messze előrelátó, »a la long« politika. Nem irányul az alárendelt muzulmánság bék-