Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - Párisi béke, római béke

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Párisi béke, római béke A nemzetközi feszültség, mely a békeszerződések óta a világnak hol egyik, hol másik részében volt érezhetőbb, most teljessé vá.lt. Ez azt jelenti, hogy mindazok az ellentétek, amelyek az idők folyamán egyre érezhetőbbé váltak, most világosan megmutatkoznak. Ugy látszik, elérkezett az óra; amikor mindazok, akik jószándékkal kívánják a békét, kötelességüknek tartják, hogy ennek érdekében minden erőfeszítést megtegyenek. Lázas buzgalommal dolgozik a diplomácia és hasonló igyekezettel dolgoznak azok is, akik a béke fenntartásához a fegyverek szaporítását tartják szükségesnek. A diplomáciai tevékenység, a fegyverkezésnek sürgős ütemben folyó növekedése, sőt még a háborús konfliktusok is azt a célt szolgálják, hogy megteremtsék azt az egyensúlyt, amelynek hiánya minden zavarnak és nyugtalanságnak a kútforrása. A diplomácia munkája és a fegyverkezés, bármilyen groteszkül hangzik is, egyaránt a béke céljait szolgálja. Legalább is azoknál, akik tisztában vannak azzal, hogy a háború-utáni korszak jelszavai éppen olyan veszedelmet jelentettek, mint a háborús jelszavak. Azok a jelszavak, amelyek lobogója alatt megvívták a nagy harcot, megsemmisültek a békeszerződésekben. Azok a jelszavak pedig, amelyekkel örökéletűvé akarták tenni a békeszerződések által teremtett állapotokat, most halványodnak el és válnak lehetetlennél Akár Delbos francia külügyminiszter keleteurópai körútját, akár az ezzel párhúzamosan folyó római eseményeket nézzük, minden kétséget kizáró módon nyilvánvalóvá válik, hogy a háború-utáni jelszavak korszaka is lejárt és az igazi békét csak. a történeti fejlődés tudomásulvétele és ezzel együtt az elavult módszereknek sutbadobásával lehet elérni. A londoni tanácskozások nyomán, melyeknek tárgya elsősorban Halifax lordnak németországi útja volt, következett Delbos francia külügyminiszter keleteurópai látogatása Varsóban, Bukarestben, majd folytatása a belgrádi és prágai látogatás". Delbos látogatásával párhuzamosan folyt a Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök római látogatása, amely Jugoszlávia és Olaszország között ez'év márciusában kötött barátsági szerződésnek ünnepélyes megerősítése volt. Bizonyára véletlen az, hogy Sztojadinovics római látogatása egybeesett Delbos keleteurópai körútjával, és hogy Sztojadinovics Delbos fogadása előtt Rómában járt. Ugyancsak nincs összefüggés a francia külügyminiszter útjával annak sem, hogy az olasz fasiszta nagytanács legutóbb tartott ülésén Mussolini Olaszországnak a Népszövetségből való kilépését indítványozta és a kilépést azonnal kihirdette az olasz nép előtt. Mégis ezek az események a legszorosabban kiegészítik egymást. - • A francia diplomácia, egyetértésben Anglia külpolitikai irányzatával, Európa megbékülését akarja előmozdítani. Ezt a célt szolgálja Delbos tanácskozása Franciaország keleti szövetségeseivel és barátaival. Ugyanezt a célt szolgálja a jugoszláv miniszterelnök római látogatása, s Mussolini elhatározása is. Angliának, Franciaországnak és Olaszországnak is egy a célja. A "béke megteremtése. A módszerek tekintetében azonban, amelyekkel a békét el akarják érni, különbség még mindig fennáll. Anglia az utóbbi évek folyamán egyre világosabban felismerte, hogy az igazi békét helyreállítani merev dogmákkal, a békeszerződések igazságtalan rendelkezéseihez való ragaszkodással és a Népszövetségnek a f jnnálló állapotokat makacsul védelmező szakaszaival nem lehet. Ennek az igazságnak a felismerése Franciaországban lassabban megy. Franciaország kevésbé hajlékony a történeti fejlődéssel szemben. Az angol felfogáshoz való igazodást megnehezítették kis keleti szövetségesei, akik fő haszonélvezői voltak a békediktatumoknak, főképen megnehezítette a szovjettel való szerződése, melynek veszedelmes következményei egyre nagyobb aggodalommal töltötték el a francia közvéleményt. A szovjet veszedelmeitől való aggodalom volt a fő indítóoka annak, hogy a francia kormányok egyre fokozottabb mértékben csatlakoztak az angol külpolitika hajlékonyabb irányzatához. Delbos francia külügyminiszter keleteurópai útján a különleges francia célokon kívül az angol külpolitika törekvéseinek is képviselője. Ez a kettős feladat teszi nehézzé Delbos munkáját. Mert lehetetlen feltételezni,, hogy a francia külügyminiszter a mostani nemzetközi helyzetben azt tűzte volna ki céljáúl, hogy Franciaország keleti szövetségeseit megerősíteni igyekezzék abban a politikában, amelyet a korábbi francia külpolitika követett: a legyőzött államoknak ellenséges gyűrűvel való körülfogása. Delbos bukaresti látogatása során ismét megújultak az együttes és oszthatatlan biztonság elvéhez és a Népszövetség alapokmányához való ragaszkodás erejüket vesztett jelszavai. A varsói látogatás után azonban ezeket a hitelüket vesztett . jelszavakat nem hangoztatták, mivel Lengyelország, — felszabadítván magát minden gyámság alól, — önálló külpolitikát folytat. Ennek az önálló külpolitikának a béke céljait szolgáló egyik legfontosabb eredménye volt a Németországgal való kétoldali szerződés, ami a Népszövetségen kívül és az egyetemes biztonság jelszavának megtagadásával történt. Ugyancsak ezeknek a hamis jelszavaknak; a figyelmen kívül hagyásával történt meg Jugoszláviának Olaszországgal való megegyezése, ami az európai megbékülésnek egyik legfontosabb tényezője. Éppen Jugoszlávia önálló külpolitikája és a régi, merev módszerektől való eltérése fogja megerősíteni Delbos külügyminisztert is abban, hogy Franciaországnak is alkalmazkodnia kell az új idők szelleméhez.. Franciaország, ha eredményesen akarja az európai'békeügyet szblgálni, nem ragaszkodhatok továbbra is mereven sem az egyetemes biztonság veszedelmes jelszavához, sem. a népszövetségi alapokmány halott szakaszaihoz. Es nem kötheti sorsát ahhoz a szovjethez, amelynek célja és