Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 10. szám - A helyzet normalizálása a Dunavőlgyében

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA mis. Éspedig1 annál inkább, miután az a feltétel is megszűnt létezni, amelyhez ez az alapjában erkölcsbe len jogfosztás fűzve volt. Ez a feltétel t. i. az volt, hogy szereljenek le az összes többi hatalmak is. Tudvalevőleg ezt a feltételt rútul megszegték, mert hiszen soha a világ nem feszült olyan iszonyatos hadi felkészültségtől) mint napjainkban. A viszonyok úgynevezett normalizálása érdekében való tárgyalásba bocsátkozás második magyar előfeltétele sem tartalmaz semminemű kedvezményt Magyarország részére. Ez a feltétel semmi más, mint az, hogy az utódállamok tartsák tiszteletben a kisebbségi szerződéseket. Ezeknek a szerződéseknek napról-napra folytatott tudatos megszegése idézte elő a kisebbségek mostani tarthatatlan helyzetét. Magyarország tehát természetesen csak azon feltétel mellett ülhet le a tárgyaló asztalhoz, ha ez a tudatos és állandó szerződésszegés megszűnik és az utódállamok a mindennapi életben megtartják azokat az úgynevezett kisebbségi szerződéseket és alkalmazkodnak hozzájuk, amely szerződéseket elfogadtak, aláírtak, jóváhagytak, amely szerződések kötelező elfogadása feltétele volt annak a minden képzeletet felülmúló területi gyarapodásnak, mellyel a trianoni diktátum az utódállamokat Magyarország rovására megajándékozta. A normalizálási tárgyalások eddigi eredménye lehangoló. Magyarország első feltétele elfogadásának — úgy látszik — nincs lényeges akadálya, noha a kisantant sajtója itt-ott még mindig hangoztatja, hogy Magyarország hadügyi felségjogának elismerését a kölcsönös meg-nemtámadási klauzulához kell kötni. A második feltétel elfogadása azonban — úgy látszik — Románia részéről alig elhárítható akadályba ütközik. A tárgyalások eddigi folyamán ugyanis Románia azt az álláspontot foglalta el, hogy a a kisebbségekkel való viszony rendezése belügy, az állam szuverénításába tartozó olyan kérdés, amelynek terén a szuverén állami alakulat semmi korlátozást el nem ismer, semmi beleszólást nem tűr. Románia ezt az álláspontot maga rég megcáfolta akkor, amikor a főhatalmakkal megkötötte azt a kisebbségi szerződést, amelyben jogokat biztosított a kisebbségeknek és amely szerződés határozmányainak az alkotmányba való beiktatására vállalt kötelezettséget s ezen határozmányokkal ellenkező minden egyéb jogszabályt önakaratából semmisnek nyilvánított. Románia tehát a maga akaratából korlátozta szuverénítását a kisebbségi probléma tekintetében. Ennél az önakaratből vállalt korlátozásnál továbbmenő új korlátozásról nincs szó, csupán az Magyarország természetes követelése, hogy a kisebbségekkel való bánásmódra vonatkozó azokat a szabályozásokat, melyeket az utódállamok által elfogadott éés aláírt nemzetközi szerződések állapítanak meg, az utódállamok tartsák tiszteletben. Magyarország a viszonyok normalizálását mindenképpen óhajtaná előmozdítani. De hogyan lehessen megegyezésre jutni olyan tárgyaló felekkel, amelyek nyiltan felrúgják a saját maguk áltál elfogadott nemzetközi megállapodásokat, amelyek a maguk önkényét fölébe helyezik a nemzetközi jognak? S hogy van az, hogy a nyugati nagyhatalmak még mindig nem ismerték meg eléggé eddigi uszályhordozóikat? Hogyan bízhatok Franciaország és Angolország abban a Romániában, amely felrúgja a főhatalmakkal kötött kisebbségi szerződéseket? Hogyan ajándékozhatják meg bizalmukkal a nyugati hatalmak a kétszínű politikát folytató kisantant államokat? Azt a Romániát, amely Németországgal kacérkodik, de amelynek királya a nála járt Gamelin tábornokot biztosította arról, hogy Románia konfliktus esetén Franciaország mellé áll. Azt a Jugoszláviát, amely a berlin—római tengely íele hajlik, amelynek miniszterelnöke azonban Londonban megígérte, hogy állama bonyodalom esetén az angolokhoz csatlakozik. Azt a Csehországot, amely megkísérlette udvarolni /Németországnak, de udvariasát Németország ridegen elutasította, s amely az orosz bolsevistáknak repülőtereket rendezett be és ezzel útat nyitott a bolsevizmusnak Európa szivébe ... Bármerre tekintünk, mélyen aggasztó és mélyen elszomorító jelenségek. Tanulság pedig mindebből az, hogy csupán csak magunkban bízhatunk és, hogy nekünk kizárólag csak magyar politikát lehet és szabad folytatnunk. Nagy áldozat Magyarország közönségétől, hogy belenyugodott abba, hogy életkérdésünket^ a revízió ügyét, azon időtartamra, amíg a kormány a kisantant államokkal a normalizálás kérdésében tárgyal, levette a napirendről. A magyarság belement ebbe a nagy áldozatba, amely annál nagyobb, mert az utódállamok kormányai és társadalma részérői nyoma sincs ilyen önmegtartóztatásnak, ilyen treuga Dei-nek. Hiszen a cseh miniszterelnök, aki pedig főmozgatója a normalizálási tárgyalásoknak, nem átallotta a tárgyalások alatt időt szakítani magának arra, hogy a helyszínén ünnepelje a csernovai évfordulót és gyalázza a magyarságot. Hiszen a románok hajszállal sem enyhítették a magyar kisebbségekkel szemben állandóan gyakorolt atrocitásaikat és még a legmegértőbbnek mutatkozó jugoszláv kormány is csak az ígéretek stádiumáig jutott, el a kisebbségi kérdésben. A magyar társadalom önuralmát nem fogja elveszíteni és bár előre látja, hogy az úgynevezett normalizálási kísérletek hajótörést fognak szenvedni, a kormány tárgyalásaira szánt kíméleti időt tiszteletben fogja tartani, és lenyeli még azt a sérelmet is, hogy a revízió kérdésének a folyamatban levő tárgyalásokra való tekintettel történt időleges kikapcsolását a kisantant sajtója úgy tünteti fel, mintha Magyarország lemondott volna a revízióról, mert belátta annak kivihetetlenségét. De mihelyt bizonyossá válik, hogy a tárgyalások eredménytelenek maradtak, még pedig nem a magyar kormány hibájából, — a magyar társadalom kíméletlenül véget vet a magasabb érdekekből ideiglenesen magára vállalt hallgatásnak és maradéktalanul fog újból kifejezést adni az események ,által is igazolt annak a mélységes meggyőződésének, és egyszersmind törhetetlen akaratának is, hogy a revízióval tovább várni nem szabad, mert a dunavölgyi helyzet békés rendezésének egyetlen lehetséges módja az igazságtalan és erőszakos trianoni békeszerződés gyökeres revíziója.