Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 9. szám - Az európai béke akadályai

MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 követ vállalta cl a közvetítést az udvar idegen miniszterei és a király magyar alattvalói között. Bármilyen értékes is e közvetítésnek gazdag irattára, melyet az angolok kevésbé ismernek, mint a magyarok, legértékesebb azokban az, hogy Anna királynő minisztere a helyzet ismeretében a magyar nemzet jogos követelései mellett foglalt állást. Semmi sem volt olyan kedves a magyarok előtt, mint a szabadság. Mikor annak napja hosszú küzdelem után aláhanyatlani készült, a történelem legideálisabb szabadsághőseinek egyike, Rákóczi Ferenc sem kért egyebet 1710-ben Anna királynőhöz irt klasszikus levelében, mint hogy a magyar nemzetet az elnyomatás ellen védelmébe vegye. Anna királynő sietve interveniált a bécsi udvarban. A megegyezés valóban létrejött a király és nemzet között és 1712-ben összeült az a magyar parlament, amely az 1715-iki törvényekben Magyarország alkotmányos kormányzatát visszaállította. (Vége következik.) Az európai béke akadályai Az utóbbi heteknek végsőkig feszült izgalma után váratlanul némi enyhülés állott be a nemzetközi politikában. Az enyhülést Olaszország és Németország magatartása idézte elő, amely elsősorban lehetővé tette, hogy a spanyol polgárháború elszigetelésének problémájával foglalkozó londoni benemavatkozási bizottság munkája nem akadt el véglegesen és igy azok az ellentétek, amelyek Európa vezető hatalmai között a spanyol kérdésben fennállnak, nem élesedtek ki. Olaszország és Németország benemavatkozási bizottság ülésén hozzájárultak ahhoz, hogy nemzetközi bizottság állapítsa meg a Spanyolországban harcoló önkéntesek elszállítása után tárgyaljanak a hatalmak a spanyol nemzeti erők hadi jogainak elismeréséről. A londoni benemavatkozási bizottság tanácskozását tudvalevően egy hónapi időveszteség előzte meg, aminek okai az a francia;—angol terv volt, amely a spanyol kérdést hármas értekezleten, csupán Olaszország bevonásával, Németország mellőzésével akarta tárgyalni. Ennek a tervnek a kudarca már előre nyilvánvaló volt, mert gondolni sem lehetett arra, hogy Olaszország résztvegyen Németország nélkül bármilyen általános európaii jellegű értekezleten. Olaszország s Németország is jól tudják, hogy a spanyolországi harc nem csupán Spanyolország függetlenségéért folyik, hanem egész Európa jövőjét érinti. Mert nemcsak a spanvol önkéntesek elszállítása és az egymással szembenálló harcoló felek hadi jogainak elismerése a most folyó tanácskozásoknak a célja, hanem elsősorban az, hogy elhárítsa a spanyol polgárháború akadályát, megnyíljék az ut az uj Európa alapját megteremtő munkához. Közvetlenül pedig a Földközi tenger biztonságának kérdése áll a spanyol ügyről folytatott diplomáciai tárgyalások mögött. Már pedig a Földközi-tengeren való együttműködés és a hatalmi viszonyoknak az egyes államok jogos érdekeinek figyelembevételével való kialakulása, lényeges feltétele, az általános európai problémák rendezéséneki. Éppen ezért nagyjelentőségű a londoni benemavatkozási bizottság válságának mostani megoldása, mert igy biztosítva van a további tárgyalások folyamatossága. Ez nem jelenti azt, hogy még a spanyol probléma elintézésének is nem lehetnek súlyos és veszedelmes nehézségei. Olaszország és Németország előzékeny magatartása azonban lehetővé tette a további diplomáciai munkát. Minthogy az elvi megegyezés megtörtént, most már az elsősorban érdekelt Angliától és Franciaországtól függ, hogy Olaszországgal és Németországgal együttcsen ne csak a spanyol problémát, hanem a vele szerves összefüggésben lévő földközi-tengeri kérdést, utána pedig a tervbevett uj nyugateurópai biztonsági megegyezést is létrehozza. Angliának és Franciaországnak kétségtelenül az a célja, hogy előmozdítsák Európa jövendő békéjét és ennek útjából elhárítsák a legfőbb akadályt, az egyre ujabb nehézségeket felidéző spanyol kérdést. Sem Anglia, sem Franciaország nem nézhetné kö1 íO ÉV KEZTYÜT, ERNYŐT KÉSZÍT ÉS JAVÍT v„ SZT. ISTVÁN-KÖRUT 12. 11, ZSIGMOND-UTCA 22. IV., PILVAX-KÖZ 7. zömbösen, ha Spanyolországban a Szovjet megvetné a lábát. Mert a spanyol polgárháborúnak a Szovjetre nézve kedvező alakulása nemcsak a spanyol földön jelentene veszedelmet és fenyegetést a nyugati kulturával szemben, hanem azon a vonalon is, amely Anglia és Franciaországra nézve egyaránt életkérdés, a Földközi-tenger erőviszonyainak uj alakulásánál. Mert az igazi veszedelmet a Földközi-tenger biztonságát és egyensúlyát illetően is a szovjet jelenti. A Földközi-tengeren lábrakapott kalózmerényleteknek a bolsevisták és hiveik voltak a szereplői. S vájjon Anglia, amelynek India felé vezető útja és Franciaország, melynek gyarmataival való tengeri összeköttetése függ a Földközi-tengeren uralkodó állapottól, mire számíthatnának akkor, ha a Szovjet a Földközi-tenger partján befészkelné magát. Ezzel szembeni Anglia és Olaszország érdekei között harmóniát teremteni — mint ahogy azt a legutóbbi angol—olasz