Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 9. szám - Az angol-magyar kapcsolatok története

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA fia, Imre és András, II. Henrik angol király fiainak, Richárdnak és Jánosnak jellemét tükrözték. Richárd és Imre férfias, nemeslelkü királyok voltak, János és András könnyen befolyásolható, gyönge emberek. Imre király Konstantica személyéhen aragóniai hercegnőt vett feleségül, kivel ujabb angol, délfrancia és aragón kisérö jött Magyarországba; olyanok, akik addig az angolok oldalán a franciák ellen harcollak. Mi több, Aragónia, Magyarország és Anglia királyai együtt garantálták a toulousei gróf birtokait csel leges francia támadás ellenében, tehát az angol-francia e llentétben Imre király nyíltan az angolok melleit és a franciákkal szemben foglalt állást. Fülöp király oldalán akkor már Berthold merániai herceg leánya ült a francia trónon, másik leányát pedig András herceghez adta nőül és második vejéi is királyi trónra igyekezet! segíteni. Attól kezdve magyar földön is kiújult az angol-francia ellentét, mert András herceg egymás után több ízben fegyvert fogott bátyja ellen és tudott dolog volt, hogy a felkelésben a merániai herceg támogatja. Ennek a háborúnak ' az egyik eredménye a IV. keresztes hadjárat francia vitézeinek a Szentföld moszlimjai helyett Imre király ellen intézett támadása volt, pedig Magyarország királya egyik legnagyobb hive volt a pápaságnak és tisztelője III. Incének. Ma is vitatják a történetírók, hogy mi lehetett az oka Zára megtámadásának 1202-ben, de miután a magyar történelmet nem ismerték, nem is tudhatták, hogy Zára Imre királyé volt, Magyarország integráns részét alkotta és hogy Velencén keresztül a merániai herceg állott a támadás hátterében. Nyílt bizonyítéka volt ennek az, hogy az angol keresztesek tüntetőleg és azzal az indokolással távoztak el, hogy a magyar király országát nem hajlandók megtámadni, sőt egyenesen Magyarországon át utaztak el. Hogy a felelősség kit terhel, azt kevésbé vitatnák, ha tudnák, hogy III. Ince pápa felháborodott tiltakozása után a merániai herceg ismét Andrást tolta előre fivére és annak angol-aragóniai udvara ellen, így történt az, hogy a nemsikerült támadás után András ismét fegyvert fogott, majd Imre király ismeretlen körülmények közölt 1204-ben elhalt, kis fiának pedig anyjával együtt már 1205-ben külföldre kellett menekülnie. Az osztrák herceg védelmet nyújtott nekik, de ott viszont László király halt el és a trón Andrásnak, a merániai herceg vejének birtokába került. Konstancia királyné visszatért Aragóniába; röviddel azután II. Frigyes császárnak, a középkor egyik legnagyobb uralkodójának nyújtotta kezét. A magyar történetírás régóta sejtette azt, hogy András nejét, merániai Gertrúd királynét az úgynevezett aragóniai ellenzék ölette meg 1213-ban, de csak legújabban jöttök rá arra, hogy 1216.-i angol Magna Charta és az 1222,-i magyar Aranybulla megalkotói, tehát az angolok és magyarok között közvetlen kapcsolat voll. A fentiekhez csak annyit kívánunk befejezésként elmondani, hogy Fülöp francia király az angol-magyar szövetségtől biztosított Toulouse grófságot azon cím alatt szállotta meg, hogy az eretnek albigensek ellen indított hadjáratot. III. Ince pápa megengesztelődött, de a csatatéren Konstancia fivére, Péter aragóniai király maradt, ki korának legvallásosabb fejedelmei közé tartozott. Ma már általánosan ismert dolog az, hogy bármennyire hasonlít egymáshoz a közel egy időben létrejött Magna Charta és Aranybulla, mindkettő az érvényben volt szokásjogoknak és szabadságjogoknak volt a kodifikációja. Éppen ezért fontos annak megállapítása, hogy Aanglia és Magyarország alkotmányainak és alkotmányos fejlődésének hasonlósága milyen távoleső múltban nyúlik vissza. Ezzel a hasonlósággal kapcsolatban merült fel szomorú emléke annak, hoy a két kodifikáció idején Angliának c-s Magyarországnak azonos számú népessége volt. Ha ma összehasonlítja valaki az angolszász fajt; a magyarral, akkor aránytalan különbséget talál a kellő között: ez a különbség mutatja azt, mennyit veszített a magyarság azokban a küzdelmekben, amelyekben a nyugat nemzeteket és a nyugati civilizációt a kelet barbár támadásai ellen századokon át önfeláldozással védelmezte. Az angol-magyar kapcsolatok történetének gazdag anyagában kutatva, következő állomásunk az utolsó angevin királynak, Nagy Lajosnak veje, luxemburgi Zsigmond lehet, akit a történelem mint németrómai császárt ismer, de akit általában félreismernek a történetírók. Mi magyarok minden könnyelműsége mellett is tudjuk azt, mennyit volt talpon a déli határvidék mocsaraiban és mint vezette Magyarország védelmét a török hatalom irtózatos támadásai ellen. Az angol történetírás előtt sem ismeretlen az a nagy keresztes hadjárat, amelyet 1396-ban vezetett Nikápolyhoz és amelyben az ő hívására Nyugateurópa nemzetei tekintélyes haderőkkel jelentek meg. Ha nem is voltak ott Lancaster hercegének fiai, az egyik: Bolingbroke, a későbbi IV. Henrik angol király mégis Magyarországba utazott és megtekintette a nagyszabású védelmi müveket, amelyeket Zsigmond királyságának védelmére állított. Bármily erősek is voltak azok, Magyarország királya tulatában volt annak, hogy a török hatalom ellen sikeres harcot vívni mindaddig nem lehet, amíg a keresztény Európa hatalmai egymás ellen hadakoznak. Ezért tűzte közelebbi célul maga elé azt, hogy a keresztény nemzeteket közös együttmunkálkodásban egyesítse. Magyar államférfiaktól kisérve, jelent meg a 1415-iki konstanzi zsinaton, ahol állástfoglalt az angolok mellett, akiknek nemzeti jellegét és szuverén államiságát a franciák elismerni vonakodtak. Azután közvetítő szerepre vállalkozott az angol és francia királyok között és ezen a téren kifejtett fáradozásáért tüntette ki magyar kormányának fejét, dara Miklós nádort. A források szerint 1400 főnyi magyar kísérettel utazott Angliába és szövetkezett V. Henrik királlyal 1417-ben Canterburyban. A szerződés szerint közös erővel kívánták biztosítani Európa békéjét a nyugaton, de a török támadása Zsigmondot Magyarországban tartotta és le kellett mondania arról, hogy nyugatra visszatérjen. Veje és utóda, Habsburg Albert már a harctérre utaztában halt el és Zsigmond honvédelmi politikáját Hunyadi János folytatta tovább, akit az ujabb kutatások Zsigmond természetes fiának tartanak. Annyi kétségtelen, hogy Zsigmond szerető gondoskodással voll iránta és Angliában is magával vitte. Nem is tudnánk, hogy 14f>6-iki nagy diadal után miért küldött Hunyadi futárt Oxfordba, ha nem voltak neki olyan előkelő angol kapcsolatai, melyek a költséges hiradást az akkori közlekedési viszonyok mellett érdemessé lelték. Az angolok attól kezdve növekvő aggodalommal nézték a tőreik előnyomulás! és az elkövetkező két század alatt pénzt és életet áldoztak azért, hogy magyarországot ellenállásra képessé tegyék. Szigetvár védelmében 1566-ban éppen ugy kitűntek, mint Buda elfoglalásában 1686-ban. Mikor pedig a másfélszázados küzdelemben kimerült magyar királyságot a királynak, mint német-római császárnak német hadai szállották meg, az angol Stepney György bécsi angol nagy-