Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 5-6. szám - A dunai kérdés alapjai. 2. [r.] A dunai autonómiák

i MAGYAR KÜLPOLITIKA a csillogó kijelentésektől, melyek máról-holnapra semmitmondóan elfakulnak. Benne volt a magyarság ősi keleti hite. viharállása, méltósága. Ez a beszéd nem azért hangzott el. hogy kavarodást, feltűnést vagy rémületet keltsen és éppen ezért, a maga tárgyilagosságában és egyszerűségében mintegy uj külpolitikai iskola hírnöke. Azé az iskoláé, mely tájékoztatni akar, felvilágosítani, útbaigazítani, hogy megmutassa cselekvése jövendő irányait, anét kül, hogy rettegést, vagy gyűlöletet keltene az emberekben. Ez a beszéd rehabilitálta azt a külpolitikát, mely a külpolitikusok jupiteri kijelentései nyomán mármár nem a nemzetközi együttműködés, hanem a nemzetközi félelem-terjesztcvs zord és végzetes eszközének. Isten ostorának mutatkozott. A dunai kérdés alapjai II. A dunai autonómiák Irta: HORVÁTH JENŐ egyetemi tanár Miután Wilson amerikai elnök 1918 január '8-án közzétett 14 pontjának egyikében azt kötötte ki, hogy Ausztria-Magyarország területén nemzeti autonómiák alakuljanak, Ausztria-Magyarország külügyi kormánya ezt 1918 őszén magáévá tette, Ausztria császára és Magyarország királya, Habsburg Károly, pedig 1918 október 16-án kelt legfelsőbb elhatározásával a vállalt autonómiák bevezetése iránt rendelkezett. Magyar államférfiak — Burián István gróf közös külügyminiszter és Tisza István gróf — érdeméül lehet betudni azt, hogy a reménytelen háborúnak azzal kívántak véget vetni, hogy a győztes ellentel kikötött feltételeiből azt fogadják el, ami a monarchia és Magyarország népeinek hasznos, jövőjükre nézve pedig előnyös lehetett. Az ő érdemük volt az is, hogy amikor e pontokat Ausztria-Magyarország elfogadta és következésképpen a monarchia szövetségesei sem leliettek egyebet, akkor Wilson elnök az ellenség példájára hivatkozva, saját szövetségeseit is azok elfogadására kényszeritette és őzzel az igazságos és tartós béke megalkotásának lehetőségét is biztosította. Az így létrejött kétoldalú megállapodás alapján — mert a fentiek alapján it n\ost már kétségtelenül egy kétoldalú gcntlcnam-agreement áll előttünk — a dunai területeken az önrendelkezési jog alapjára helyezett autonómiák jelentették a felszabadulást azon hatalom uralma alól, amelyet a bécsi kormányzat évszázadokon át gyakorolt és amelynek Magyarországon is bántó emlékei voltak. Hogy az október 16-iki manifesztumot Magyarországon is ebből a szempontból értékelték, azt világosan mutatta parlamenti megállapítása annak, hogy ezzel az 1867-iki osztrákmaigyar kiegyezés hatályát veszhet le. Magyarország az önrendelkezési jog birtokába került és Ausztriával már csak az uralkodó személyének közössége kapcsolja össze. Xémet-Ausztria szempontjából — amint Ausztria német tartományait nevezték — az. önkormányzatot visszatérésnek tekintetlék azokhoz az időkhöz, amikor a Habsburgok még az ausztriai hercegséggel mint családi birtokukkal rendelkeztek, bécsi kormányuk pedig nem terjesztette ki hatáskörét a cseh királyságra, a Lengyelországtól elvett Galíciára és a Törökországtól elvett Bukovinára. Ezek az utóbbi tartományok most éppen ugy az önrendelkezési jog birtokába jutottak, mint az olasz, és a balkáni szerb-horvát leni lelek. Hogy az önrendelkezési jog eredetileg a cseh, szeri' és román kormányok szempontjából is a monarchia népeinek adandó önkormányzatot jelentette, azt ők maguk mondották meg. Igaz, hogy a háború első részében — amig a cári Oroszország legjobb erőinek virágjában volt — az orosz fegyverek segítségével igyekeztek birtokba venni a Dunamedencét, de az orosz hatalom veresége és a demokratikus Amerikának a háborúba való bevonulása után gyorsan megcserélték a jelszavakat. Igy lelt a fegyveres megszállás tervéből az önrendelkezési jog olyan értelmű gyakorlásának jelszava, hogy a vonatkozó területek a monarchiától elszakadjanak és a balkáni szerb és román államokhoz csatlakozzanak; igy lett az annexióból visszacsatolás, reunió: amint hogy igy lett a beolvasztás jelszavából a területi autonómia tetszetős jelszava is. Steed angol publicista elmondja emlékirataiban, hogy az ő és Selon-Watson londoni lakásán alkották meg azt a szerződést, amely korfui paktum néven ismeretes, mert azt 1917 július 20-án Korfuban irták alá. Az aláírást a horvátok nevében Trumbics Ante, menekült osztrák állampolgár, Szerbia nevében pedig Pasics miniszterelnök eszközölték. Mellőzvén annak vizsgálatát, hogy Trumbics és Pasics milyen jogon képviselték a horvát nemzetet, illetőleg azt a horvát és szerb lakosságot, amely nem az osztrák, hanem a magyar állam területén élt, ezen a helyen pusztán azt kívánjuk megjegyezni, hogy a korfui szerződés a kettős monarchia testéből a balkáni Szerbiához csatolandó lakosságnak önkormányzatot biztosított. Igy értette azt maga Steed is, amikor a szerb diktatúra felállítása után, 1927-ben nyílt levélben figyelmeztette Sándor szerb királyt arra, hogy a jugoszláv állam a három délszláv — a szerb, horvát és szlovén nemzet egyenjogúsága alapján alakult meg, tehát a délszláv állam egysége csak akként lesz biztositható. ha Jugoszlávia horvát és szlovén nemzetei autonómiát fognak élvezni. A szerb kormány azonban az autonómiát csak eszköznek tekintette, amellyel nagyszerb államot alakithatott. Ugyanígy látjuk megjelenni az autonómia gondolatát azokban az egyezményekben, amelyeket a csehek a magyarországi szlovákokkal és ruthénekkel 1918-ban Amerika földjén megkötöttek. Mellőzzük azt a kérdést, hogy menekült osztrák állampolgár hogyan köthetett nemzetközi megállapodást Magyarország egyes területeinek átengedése végett olyan szlovákokkal, akik amerikai állampolgárokká lettek és akiket a magyarországi szlovákok saját képviseletükkel épp oly kevéssé hatalmaztak fel. mint ahogyan nemzetközi megállapodás kötésére sem adhattak megbízást, ezen a helyen pusztán azt kívánjuk megállapítani, miszerint az 1918-iki pittsburgi csehszlovák szerződésről a szerződéskötő Massaryk maga állapította meg azt, hogy az érvénytelen. Miután azonban a szerződő Masaryk az amerikai szlovákokkal megkötött pittsburgi és az amerikai ruthénekkel megkötött philadelphiai szerződésekben a Magyarországtól elszakítandó, szlovákoktól és ruthénektől lakott területeknek autonómiát ígért, feltehetőleg azért tette azt, mert Wilson amerikai elnök, akivel felesége utján rokoni viszonylatban állott, az autonómiái kötötte ki a béke feltételéül. Mert Amerikában az volt a felfogás, hogy Amerika egész erejével síkra száll amellett, hogv Ausztria-