Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 4. szám - Egyetemi Kisebbségi Intézet Pécsett

11 MAGYAR KiXPOLlTIKA Egyetemi Kisebbségi Intézet Pécsett A trianoni békeparanccsal megcsonkított Magyarországnak kevés olyan fontos kérdése van, mint a kisebbségi sorsban élő népek helyzete. Más. szerencsésebb népek számára a kisebbségi ügv nem mi tul az országhatárokon, hanem csupán a belső államrendezés kérdése, Amennyiben a többségi nemzet fiai magas kulturális és erkölcsi lókon állnak, mások elemi emberi jogainak tisztelete magától értetődő, természetes követelményként valósul meg államukban. Nekünk magyaroknak azonban sokkal nehezebb e vonatkozásban is a helyzetünk. Számunk a csonka határokon belül aránytalanul megcsökkent. Nem-magyar anyanyelvű testvéreinket a világgégés ..kisebbségekké" nyilvánította s ezzel észrevétlenül is alapot teremteti arra, hogy az idők folyamán lelkükben esetleg elidegenüljenek a közös Haza testvériségének gondolatától. Maréknyi népünknek szabadna-e megengednie, hogy számunk ezzel a belső meghasadással újból csökkenjen? Azt hiszem, nincsen Hazánkban senki, aki e kérdésre igennel válaszolna. A kis nemzetek ereje a megbonthatatlan belső összefogás. Ez azonban csupán akkor érhető el. ha céltudatos munkával távolítják el körükből mindazt, ami alkalmas lenne az egység megbontására. Nem erőszakkal, hanem a jogos igények megértő kielégítésével. Legégetőbb kérdésünk, a kisebbségi ügy terén e vonatkozásban a legszebb eredmények érhetők el. Az évszázados sorsközösség nemcsak szónoki frázis, vagy a mult tiszteletreméltó emléke, hanem igen sokszor vérrel is megpecsételt élő valóság, amely kötelezi a jelent és a jövőt. Magvar anyanyelvű többségünket kisebbségeink megértő támogatására s nem-magyar anyanyelvű testvéreinket, „kisebbségeinket" pedig a kenyeret adó magyar Haza földjéhez és minden fiához őszinte ragaszkodásra kötelezi. A kisebbségi kérdés egyetlen megoldási lehetősége a közös hazából fakadó jogok és erkölcsi kötelességek kölcsönös harmóniába hozása. Ami azonban trianoni sorsunkat igazán súlyossá teszi, az elszakított véreink helyzete. Kis állam lévén, hatalmi szóval s eszközökkel nem áll módunkban a segítés. Egyedüli reményünk e téren a világ lelkiismerete, amely nem tűrheti, hogy jogi és erkölcsi kötelességeket semmibevéve céltudatos elnyomással többmillió magyart fosszanak meg elemi emberi jogaiktól. A magunk részéről csupán azt tehetjük meg, hogy testvéreink sorsát állandóan szemmel tartjuk és a lehetőséghez képest féltő aggódással gondozzuk. Mint mindenhol, itt is a segítés csak ugy lehetséges, ha elsősorban a bajok forrását tárjuk fel. E munkának elvégzése főleg a tudomány feladata, mely ezzel az elvontságok köréből kiemelkedve a nemzet életének egyik alakító munkásává lesz. Az év eleje óta alakuló egyetemi kisebbségi intézeteinkre e vonatkozásban nemzeti fontosságú munkásság vár. Még 1928-ban történt, hogy Faluhelyi Ferenc dr., a pécsi egyetem nemzetközi jogi tanára, Lukács György dr. v. b. t. t. ny. miniszter elnöklete alatt egy felállítandó Magyar Kisebbségi Intézet érdekében a hazai tudományos és politikai élet kiválóságait tanácskozásra kérte egybe. Ezen a megbeszélésen már erős körvonalakban bontakozott ki a létesitendő Intézet célja : tudományos eszközökkel állandóan figyelemmel kisérni ugy a hazai kisebbségeink, mint a megszállott területek magyarságának minden életmegnyilvánulását, valamint mindazon megmozdulásokat, melyek külföldről ellenük irányulnak. E célkitűzés elvi alapjain a Magyar Külügyi Társaság nagynevű néhai elnöke, gróf ApponyiAlbert 1929 januárjában még két izben kérte egybe az illetékeseket, akik elhatározták, hogy a Magyar Külügyi Társaság nevében a Magyar Kisebbségi Intézet felállítása érdekében memorandummal fordulnak az országgyűléshez és néliai gróf Klebelsberg Kunó dr. vallás- és közoktatásijai miniszterhez. Ez 1929. februárjában meg is történt. Hazánk nehéz körülményei nem engedték meg, hogy ez a terv egyhamar valóra váljon. A hazai közvélemény azonban állandóan sürgette az Intézet felállítását. \ sajtón kiviil az országgyűlés alsóházának tagjai együttes felterjesztésükben s felszólalásaikban szintén napirenden tartották a kérdést. Végül is 1930-ban a pécsi egyetem Tanácsa felterjesztéssel élt a m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi miniszterhez, melyben kérte annak jóváhagyó tudomásulvételét, liog\ jog- és államtudományi karának kebelében Egyetemi Kisebbségi Intézetet létesít. Igen jelentős volt ezenkívül még az ügy sikere érdekében, a Magyar Nemzeti Diákszövetség memoranduma, melyet a mult év nvarán intézett a m. kir. Kormányhoz. A bekövetkezett súlyos gazdasági zavarok azonban lehetetlenné tették, hogy az Egyetemi Kisebbségi Intézet már előbb hivatalosan is megkezdhesse működését. Az adott szűk lehetőségek keretei között, minden anyagi támogatás nélkül Faluhelyi professzor s munkatársai (diplomások és egyetemi hallgatók a különböző fakultásokról) a pécsi egyetemen 1934 végén mégis megkezdették a tudományos adatgyűjtő munkásságot. Néhány lelkes hazafi és erkölcsi testület támogatásával sikerült kis könyvtárat fejleszteni, beszerezni, a nyugati államok, valamint az utódállamok fontosabb napüapjait és megindítani egyelőre a magyarságra s hazai kisebbségeinkre vonatkozó sajtóadatgyiijtést. Ezen munkásságával az Intézet állandóan figyelemmel kiséri a nagy nyugati nemzetek és az utódállamok sajtóját, kijelöli és tárgykörök szerint csoportosítva összegyűjti mindazokat a cikkeket, melyek hazai kisebbségeinkkel, az utódállamokban élő magyarsággal, illetve a kisebbségi kérdéssel általában foglalkoznak. Különös figyelmet szentel az Intézet az utódállamok speciális kisebbségi nyelvű, elsősorban természetesen magyar sajtójának. A naponta megjelenő hírekből és cikkekből világos képet igyekszik formálni az elszakított magyarság és egyéb kisebbségek napi életéről, panaszairól, kulturális, gazdasági, politikai stb. helyzetéről. Kezét a sajtón keresztül állandóan a kisebbségi élet ütőerén igyekszik tartani. Azonkívül összeállítót ta az utódállamok pontos sajtókataszterét, megállapítva az időszaki sajtótermékek jelentősebb adatait, valamint azt. hogy a kisebbségi, főleg a magyar sajtó milyen arányi képvisel az összességhez viszonyítva. A feldolgozott lapokból mintapéldány gyűjteményt készített. Nem kerülik el természetesen az Intézet figyelmét a könyvpiac termékei sem. Amennyiben igen szerén) eszközei mellett módjában áll megszerezni a kisebbségi kérdéssel, vagy az elszakított magvarsággal foglalkozó munkákat, azokról kimerítő kivonatot és szakszerű feldolgozást készit. A feldolgozott tárgykörök értékesebb eredményeit kiadványsorozatban igyekszik publikálni. A sorozat első száma a napokban jelent meg * és a közeljövőben egy *Vitéz Nagy Iván: „Les Minorités nutionales en Hongrie". (Publications de 1' Institut des Minoritás u 1' Université de Pécs. I.) Pécs. 1936.