Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 4. szám - A szlovák nyelv pusztulása

MAGYAR KÜLPOLITIKA nagyszabású munka fogja követni, amely az egész magyar kisebbségi joganyagot német nyelven dolgozza fel. Az 1934 óta folyó munka ez év januárjában jutott hivatalos elismeréshez, amikor is Hóman Bálint dr., m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a m. kir. Kormány egyhangú helyeslésével találkozva a többi egyetemi kisebbségi intézet létesítésével egyidejűleg jóváhag) ta a pécsi Eg) etemi Kisebbségi Intézet megalakítását is. Az intézet ezzel már kiléphetett a nyilvánosság elé és a Jog- és Államtudományi Kai megértő támogatásával már előzőleg rendelkezésére bocsájtott helyiségekben hivatalosan is megkezdhette, illetve folytathatta munkásságát. Az Intézet célkitűzései teljesen egyeznek azokkal, melyekel a felállítandó Magyar Kisebbségi Intézet részére még 1928-ban megállapítottak. Mint a neve is mutatja, nem szorítkozik egyoldalúan a kérdés jogi vonatkozásaim, hanem az Élei nag\ összefüggéseinek tudatában földrajzi, gazdasági, történelmi, kulturális, statisztikai, szociális stb. szempontokból is vizsgálat alá óhajtja venni a kisebbségi ügyet. A testv ér intézkedésekkel együtt felvilágosító, nevelő és kutató központja akar lenni a kérdésnek. Mindezen irányok fokozatos kiépítése természetesen a jövő zenéje és függ elsősorban azoktól az anyagi eszközöktől, amelyek az Intézetnek rendelkezésére fognak állni. Az Intézet tagjai eg velőre az adott szerény keretek között a munka eredményessége érdekében minden lehetőt megkísérelnek. Törekvéseink azonban csak ugy lehetnek eredményesek, ha a nemzet eggyéforrva áll támogatásával melléjük. A nagy kérdés horderejét belátva, őszintén remélhető, hogv ez feltétlenül be is fog következni. Dr. Sehneirier Béla. A szlovák nyelv pusztulása Irta: SZITNYAI ZOLTÁN 1848 után, amikor megszűnt a rendi állam, a felszabadult magyarnyelvű milliók, abba a szerencsés helyzetbe kerültek, hogy a nemesi társadalomtól öröklött kulturáli- és lóként irodalmi hagyományokhoz csatlakozhattak. A szlovákság széles néprétegei ily előzmények nélkül léptek át a polgári jogegyenlőség korszakába. Néhány imakönyvtől, bibliafordítástól eltekintve szlováknyelvü irodalom egyszerűen nem volt. De ennek oka legkevésbé sem az, mintha a rendi állam idején, a szlovák néptömegek nagyobb elnyomatás alatt lettek volna a magvarnyelvü néptömegeknél. Kulturális visszamaradottságuknak fő oka az volt, hogy a szlovákeredetü magasabb társadalmi rétegek, melyeknek hivatásuk lehetett volna az önálló szlovák kultúra, irodalom kifejlesztése, teljes és önkéntes asszimilálódással a magyar15 sághoz csatlakoztak és maguk is annak nemzeti kultúráját, nyelvi életét igyekeztek gazdagítani. Ha akadtak volna közöttük is Bessenyeyek, Kazinczyak, akik nemzeti irodalmat teremtettek a latin és német helyén, bizonyára már régen lehetne önálló szlovák kultúra és irodalom. Ez később sem következett be, amikor valóban megnyílott számukra a tér. Hiányzott az önálló kultúra teremtésének vágya és inkább hajlottak az átvételre, mint az alkotásra. Nem születtek nagy íróik, akik géniuszuk lendületével vitték volna maguk után a szlovák népet. Aki közülük valamire vitte, többnyire kihúzódott nemzetiségének szűkebb köréből, becsvágyát követve a magyar nyelvterületen belül akart érvényesülni s rendszerint szívvel-lélekkel magyarrá lett. A kétmilliós szlovákságnak elenyésző kisebbségét alkotta az a csoport, amelyben az önálló szlovák kultúra vágya élt s amely politikailag is függetleníteni akarta magát a magyarságtól. Mozgalmuknak, amit Turócszentmártonból indítottak el, inkább politikai, mint kulturális volt a célja. Az 1861-ben kibocsájtott turócszentmártoni memorandum nemzeti önállóságot s a vármegyei rendszer megszüntetésével önálló szlovák kerület alakítását követelte s a ..Matica" néven ismert s ugyancsak Turócszentmártonban létesült tudományos és irodalmi egyesülésben vajmi kevés teret juttattak a tudományoknak és az irodalomnak. A Matica egy lépéssel sem vitte tovább a szlovák nyelvet a nyelvi fejlődés utján, ellenben a magyarság iránt fűtött politikai gyűlölködésével sikerült elérnie, hogy az évszázados jóviszony elmérgesedett nem is anynyira a magyarságban, mint a szlovákság egy részében. A szlovák nép a főként politikával foglalkozó Maticában nem találta meg azt az intézményét, amelv önálló nemzeti géniuszának kibontásához vezette volna. Az önálló szlovák kultúra nem lett a tömegeket átjáró népi vágy, annak csak néhány magányos fanatikusa volt s közöttük a legkiválóbb, messze kimagasló, a magyar Országh Pálból lett Hviezdoszláv. A világháború végén Turócszentmárton ismét szóhoz jutott, amikor az ..önhatalmazottak" gyülekezete, az uj államalakuláshoz való csatlakozással, hosszú időre eldöntötte a szlovák nép sorsát, anélkül, hogy magát a népet megkérdezte volna. Az eredmény, nem az óhajtott nemzeti önállóság lett, nem is a nvelvi kultúra müvelésének tágabb lehetősége, hanem a politikai elnyomatás és a nyelvi beolvasztásnak egyre láthatóbb folyamata. Nem véletlen, hogy az államfordulat közel husz esztendős ideje óta az egyetlen Úrban Milos kivételével, aki némileg Szabó Dezső segítségének hatása alatt, de minden bizonnyal európai vonalat ért el Zivy bic cimü regényével, egyetlen hozzá hasonló tehetségű irói egyéniség sem bontakozott ki a kétmilliós szlovákságból. Mert nem is bontakozhatott ki. A köztársaság iskoláiban az egységesített csehszlovák nyelvet tanítják, ami valójában a cseh nyelvvel azonos, előtérbe kerül a cseh történelem, a nagymultu cseh kultúra, mely elhomályosítja azt a halvány csillogást, amit a fiatal szlovák kultúra próbál kisugározni magából. Lefkovits és Vándor Budapest, V., Deák Ferenc-utca 16—18 (Adria-palota) Kiváló minőségű magyar gyártmányú szövetek, valamint eredeti angol szövet különlegességek nagy választékban.