Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 4. szám - Az uj nemzetközi rend és a revízió felé

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA bejelentése, amely az általános szolgálati kötelezettséget proklamálja Ausztriára nézve. Az osztrák követségi tanács által egyhangúan elfogadott javaslat szerint az állam mindkét nembeli, valamennyi polgára 12 éves korától negyvenkét éves koráig fegyveres, vagy fegyvernélküli szolgálatra behívható. Ez a nagyjelentőségű lépés, amely magábanfoglalja Ausztria katonai egyenjogúságának elvi megvalósítását, általános felfogás szerint Ausztria állami szuverénitásának helyreállítását jelenti. Ennek az eseménynek a bejelentése közvetlenül a római olasz-osztrák-magyar találkozó után mindenütt a meglepetés erejével hatott. Már most megállapítható azonban, hogy Franciaországban nem keltett nagyobi) izgalmai Ausztriának ez az elhatározása. Egyes lapok ugyan Ausztria eljárásában a St. Germain-i szerződések katonai záradékának egyoldalú megsértését látják, ez azonban Németország katonai szuverénitásának visszaállítása után a zavaros helyzet érthető következménye. Tudvalevő, hogy Ausztriát már évek óta éppen a nyugati hatalmak sürgették, hogy függetlensége érdekében szervezze meg védelmét. Ilyen körülmények között bizonyos, hogy Ausztria eljárása a nyugati hatalmak részéről nem fog ellenállásba ütközni s Franciaországnak meg lesz a tekintélye ahhoz is, hogy keleti kis szövetségeseinek esetleges tiltakozását leszerelje. A francia sajtónak csupán a kisentente hatása alatt álló része beszél szerződésszegésről s azt az aggodalmát fejezi ki, hogy Ausztria példáját rövidesen Magyarország s talán Bulgária és Törökország is követni fogják. Az osztrák lépés nemcsak érthető, hanem egészen természetes következménye azoknak a bonyodalmaknak, amelyeknek egyre sűrűbben gyűrűző hullámai parancsolóan követelik azt, hogy minden állam gondoskodjék saját védelméről. Mig el nem következik a békés revízió, a történelem maga hajtja azt végre minden ponton, ahol a feszültséget másképen enyhíteni nem lehet. Ez is ujabb figyelmeztetés a népek vezetőihez, hogy elérkezett az a pillanat, amikor már cselekedni kell, a sok diplomáciai huzavona és eredménytelen tanácskozás után tegyék lehetővé szabályszerű uton mindazt a változást, amit a nemzetek fejlődése, önvédelme és becsülete követel. Az angol kormány most a legnehezebb feladat előtt áll, mikor kezébe vette és vállalta az igazi európai béke előkészítésének történelmi feladatát. Franciaországgal szemben, amely az átmeneti és formai kérdések rendezése előtt nem akar résztvenni az értekezleten, talán lépésről-lépésre meg tudja értetni, hogy az uj béketerv megvalósítása Franciaország biztonságát is jobban szolgálja, mint a jelenlegi állapot fenntartása — katonai szövetségekkel fennálló — e bizalmatlanságnak légkörében. A francia nép is őszintén óhajtja a békét. A francia képviselőválasztások eredménye is bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a francia kormány is mindazokban a kérdésekben, amelyeknél a formális jog a szerződések etikai, erkölcsi alapjával ellentétben áll, engedékenyebb legyen, mert csak igy szolgálhatja Franciaország békéjét és biztonságát leghatásosabban. Az angol kormány békeszerző feladatának másik fontos része pedig Olaszországnak bekapcsolása a tervbevett békemű megalapozásába. Olaszország a múltban éppen ugy, mint a legutóbbi római tanácskozások során félremagyarázhatatlan tanúságot tett arról, hogy szándéka — ehhez megvan az ereje is — hogy Európa uj békéjének jelentős tényezője legyen. Az abesszíniai konfliktus, amely ugyancsak a páriskörnyéki békeszerződések igazságtalan határozatainak és a Népszövetség rendelkezéseinek eredeti céljukkal homlokegyenest ellenkező felhasználása következtében fajult el, immár vége felé közeledik. A halott paragrafusok alapján Olaszországtól is meg akarták tagadni, — éppen ugy, mint a legyőzött államoktól — hogy előrehaladjon a történeti fejlődés utján és életérdekeit, jogos igényeit kielégítse. Amit azonban meg akartak akadályozni, igazságtalan paragrafusokkal és igazságtalanul alkalmazott megtorlásokkal, azt Olaszország kivívta magának, lelkének és fegyvereinek erejével. Az abesszíniai hadi jelentések az abesszin hadsereg katasztrofális vereségéről számolnak be. Mussolini saját népének erejével vitte véghez, amit népének nemzetközi helyzete követelt s hogy ezzel a civilizációnak is szolgálatot tett, azt talán még ellenségei sem vonhatják kétségbe. Előreláthatóan Olaszország és Abesszínia most már végérvényesen elintézik vitájukat egymás között. Mi értelme lehet már most a céltalan megtorlások fennlállásának és mi értelme lehet annak a népszövetségi határozatnak, amely Olaszországot továbbra is meg akarja bélyegezni, mint támadó felet? Legsürgősebb feladatai közé tartozik az is a nyugati hatalmaknak, hogy Olaszországot is bevonják a készülő nagy nemzetközi rendezésbe. Európa egyik legősibb kultúrájú hatalmának aktiv közreműködését Európa uj rendjének megalkotásánál nem lehet nélkülözni. El kell tehát hárítani minden erkölcsi akadályt, amely ezt a közreműködést számára most lehetetlenné teszi. Az angol közvélemény egyhangúan sürgeti a békét s mint egyik tekintélyes lapjuk, az Observer irja, a brit nép túlnyomó többsége azt kívánja, hogy többé ne térjenek vissza arra, ami elmúlt, hanem uj könyvet kezdjenek el, amelybe bölcsebb és igazságosabb rendelkezéseket Írjanak. A páriskörnyéki békemű terhes és rossz örökség, amelyet törölni kell. Ez a véleménye az európai nemzetek túlnyomó részének is, éppen ezért hinnünk kell, hogy Anglia tekintélye és ereje elegendő lesz, hogy valóra váltsa ezt az óhajtást, aminek teljesülése Európa békéjét és uj életét igéri. CEMKO PASZTA MÜLLER ÉS TÁRSA IPARI SEGÉDANYAGOK GYÁRA BUDAPEST, XIV., GIZELLA-ÚT 53-55