Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 4. szám - Az uj nemzetközi rend és a revízió felé

ilAGYAR KÜLPOLITIKA II Az uj nemzetközi rend és a revízió felé. A nemzetközi élet mindennap ujabb, meg ujabb meglepetés elé állit bennünket. Ezek a fordulatok azonban, bármilyen izgalmak kisérjék is azokat, nem vehetik el bizalmunkat abban, hogy a fejlődés során megérett a helyzet arra, hogy — a mult tapasztalatai és tanulságai alapján — a nemzetek vezetői most már kénytelenek lesznek hozzáfogni az ijesztően összesűrűsödött bonyodalmak megoldásához. Mert bármi történik, most már mindenki láthatja, minden bajnak a fonása a másfél évtizeddel ezelőtt elkövetett igazságtalanságok sorozata. A bonyodalmak, konfliktusok pedig mind abból származnak, hogy az uj nemzetközi rend megteremtésének lehetőségét mostanáig megakadályozta az idejét mult halott jogi szabályokhoz való merev ragaszkodás. Ezzel a merev jogi felfogással áll szemben a történelemnek és az életnek a fejlődése. Mivel a kedvező alkalmat a dolgok uj rendjének idejében való megalkotására mindig elmulasztották, elérkezett az az idő, amikor jogi alapon a kérdések megoldhatatlanokká váltak. A történeti fejlődés, a változó viszonyok parancsa a tények erejével tört utat magának, egyre ujabb meg ujabb rést ütött azokon a szerződéseken, amelyeket a szerződések haszonélvezői örökéletüeknek szerettek volna látni. így haladt előre a maga természetes utján az a revízió, amit a nemzetek életérdeke, becsülete és a megváltozott erőviszonyok halaszthatatlanná tettek. Ha végignézünk azon a válságon, amely Európát, Ázsiát és Afrikát egyformán a nyugtalanság és bizonytalanság földjévé teszi, meg kell látnunk az okoknak egységességét az elhibázott békeszerződésekben. Ha pedig látjuk azt. hogy ezek a konfliktusok most már a régi jogi helyzet alapján nem oldhatók meg. csak arra az eredményre juthatunk, hogy más módszerhez kell fordulnunk, ha békét és uj világot akarunk teremteni. Ez az uj módszer pedig csak egyetlenegy lehet : a megmerevedett, életüket vesztett jogi szabályok revízióját végrehajtani, hogy visszatérünk minden élő jog gyökeréhez, az erkölcsi alaphoz, az igazságossághoz. Véget kell vetni annak a groteszk helyzetnek, hogy a katasztrofális hatású jogi szabályoknak — a béke érdekében fegyverek erejével akarnak egyes államok még most is érvényt szerezni. Az események előkészítették a talajt az igazi békés megoldásra és az ut irányát is megmutatták. Csak olyan szerződések, csak olyan jogi szabályok teremthetik meg az igazi békét, amelyeknek erejét nem a fegyverek növelése, hanem a minden nemzetközi jognak egyedül erőt adó erkölcsi alap, a nemzetek érdekeinek a változott viszonyok között való figyelembevétele és egyenjoguknak feltétel nélkül való elismerése adhat meg. A fennálló nemzetközi jogi rendet a maga egészében revízió alá venni az erkölcsi törvény alapján, — csak ez jelentheti a békét egyedül. Még Franciaország is, amely a legmakacsabb védelmezője volt a páriskörnvéki békeszerződések megörökitésének, a legújabb események hatása alatt eljutott erre a felismerésre. Flandin francia külügyminiszter nemrég jelentette ki, hogy Franciaország ma is azt hirdeti, hogy a béke a szerződések szigorú betartásán nyugszik. Hozzátette azonban, hogy természetesen fenn kell tartani a lehetőséget, hogy békitő eljárással, döntőbíráskodással, vagy a revízió valamely szabályszerű eljárásával összhangba hozhassák a szerződéseket a népek életének váltakozó körűimén veivel. Bármilyen óvatosan is, de már eljutott Franciaország külügyminisztere ennek az igazságnak az elfogadásához. Most azon fordul meg a fejlődés utja és jövendő alakulása, levonják-e valóban ennek a kijelentésnek a következményeit a népek vezetői. Mert ezen fordul meg minden, a béke és a háború, a népek megbékülése és fegyverek szembenállása, a gazdasági élet feltámadása és az elzárkózás között való választás. Minden nép a békét akarja — a kérdés csak az — mint Lloyd George feltette azt — vájjon van-e annyi belátás az államférfiakban, hogy leüljenek a zöldasztal mellé s nyiltan elmondják panaszaikat. Mert — igy mondja a békeszerződések angol aláírója — a bajokat vérontás nélkül meg lehetne oldani, annál inkább, mert a vérontás nem oldhatja meg őket. Az alkalom erre a tanácskozásra most elérkezett, megvalósításának egyetlen feltétele, hogy a nagy konferencia résztvevői az uj békeszerződések hivatott megalkotói ujabb bonyodalmak nélkül át tudnak-e hatolni a régi szerződések jogi paragrafusainak mérgező levegőt árasztó erdején. A német birodalom nagyszabású béketerve ott van az angol kabinet asztalán. A németek katonai honvédelmének kihirdetése, ami a mult év tavaszán történt és a locarnoi egyezményeknek német részről való hatálytalanná nyilvánítása megváltozhatatlan tényeket teremtett. Németország visszaszerezte felségjogát saját földjén s a rajnai katonamentesitett övben levő helyőrségeibe elküldte csapatait. A német birodalmi vezérnek ezt az elhatározását, mint azt a népszavazás bizonyitotta, az egész német nemzet egy lélekkel helyesli. S midőn a német vezér és kancellár a szerződéseknek a német szuverenitást korlátozó rendelkezéseit hatálytalannak nyilvánította, egyúttal elküldte Londonba azt a nagyszabású béketervezetét, amely a jogegyenlőség alapján álló európai nemzeteknek lehetővé teszi, hogy az igazi béke szellemében tárgyaljanak egymással az uj békeszerződésekről, amelyeknek alapja a jogegyenlőségen kivül a népekben élő igazságérzet lehet csupán. Németország ajánlata mellett jelentéktelenné válik minden formális jogi vita. Mert az uj terv — az angol közvélemény szerint is — többet jelent Locarnonál és nagyobb biztonságot adhat a jogegyenlőség alapján minden nemzetnek, mint a régi szerződéseknek változatlan fentartása a fegyverek bizonytalan erejével. Az angol közvéleménynek a legtöbb esetben hiteles kinyilatkoztatója. a Times is azt irja az uj német béketervről, hogy ez messzemenőleg megnövelné Európa katonai és gazdasági biztonságát azáltal, hogy gyakorlati módszereket javasol a félelmek és ellenségeskedések ellen, amelyek egyre nagyobb mértékben gyötrik Európát. Ilyen körülmények között valószínű, hogy az angol kormány is elfogadja a tárgyalások alapjául a béketervet. Németország nemcsak azt jelenti ki, hogy soha többé nem akarja megtámadni Franciaországot és Belgiumot — s ez a lényege a német oldalról hatálytalannak nyilvánított locarnoi egyezményeknek —. hanem azt is kijelenti, hogy kész a Népszövetségbe visszatérni és vállalni az alkotmányban lefektetett kötelezettségeit. Anglia, amely az utóbbi időben átvette a vezetőszerepet a Népszövetségben, bizonyára mindent elkövet, hogy elhárítsa a Franciaország részéről az értekezlet megtartásának útjába állított formális jogi ellenállást. Azt pedig Anglia megérti, hogy Németország csak a jogegyenlőség alapján hajlandó tárgyalni. Ezt az angol kormány már akkor bebizonyitotta. mikor Németországgal a katonai egyenjogúság alapján külön flottaegyezményt kötött, ami a fegyverkezési verseny megállításának is első európai kísérlete volt. Az angol kormányra és bizonyára egész Európára is nagy hatással lesz a jogegyenlőség teljes elismerésénél az osztrák kancellár