Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 4. szám - Nemzetközi alkotmányosság

lO MAiüYAR KÜLPOLITIKA eltűnése, sem a legyőzött államok fölfegyverkezése, sem állami szuverénitásuk proklamálása nem okozol t háborút, csupán élénkebbé tette a nemzetközi alkotmányosság után való vágyat. Megszoktuk, hogy valahányszor egy legyőzött ország elkövetett valamit nemzeti élete teljesebbé léteiére, a békeparancs elaggott őrei beteges sikongatásokatjhallattak és a nemzetközi diktatúra egyetlen hathatós érvével, háborúval fenyegetődztek. A világ azonban, lerázva a diktatúra káprázatát, haladt és halad a maga utján, ha mindjárt ez az ut ellenkezik is a békeparancsok örökösnek vélt útmutatásával. Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi diktatúra elvesztette eleven erejét és Európa a nemzetközi jog újra való értelmezése előtt áll. Minden nép kívánsága és érdeke a nemzetközi rend eljövetele.mely nélkül Európa élete a diktatúra, anarchia és ököljog zűrzavarában örökös viszálykodás és hasztalan elpocsékolt erőfeszítés marad. Valóban, jobbra termettünk, mint arra, hogy Európa népeit győzőkre és legyőzöttekre. vagy idő multán, -kis és nagy nemzetekre osztályozzuk. Ilyen osztályozást csak az ököljog ismer, mely csupán a szám és anyag erejét tiszteli. A nemzetközi alkotmányosság előtt nincsenek kis és nagy nemzetek, csupán egyenjogú népek. Minden más osztályozás namcsak méltatlan és erkölcstelen, hanem helytelen és célszerűtlen is, mert elszükiti a politikai és történelmi gondolkodást. Ez az osztályozás csak a legdurvább erőt tisztelők együgyüsége. Akármilyen huzavona után fogadja el a nemzetközi diktatúra vezető állama, Franciaország, Hitler kancellár és vezér valódi békeajánlatát, bizonyos, hogy valamilyen formában el kell fogadnia. Ez aJ>ékeajánlat bevezetője a nemzetközi alkotmányos életnek, megszüntetése a barbár ököljognak, mely mostanáig nemzetközi viszonylatban uralkodott. Az is bizonyos, hogy a nemzetközi diktatúra elhalványodásával a belső diktatúrák is elhalványodnak, valódi népuralommá változnak, mint ahogy lényegükben, Olaszországban és Németországban, most is azok. De még bizonyosabb, hogy ujabb diktatúrák nem támadhatnak, megszűnvén a kényszerítő ok és a szinte, parancsoló párhuzam, mely létrehozta és létrehozná őket. A nemzetközi jog abban a formában, ahogy mostanáig gyakorolták, csak formai jog volt, a jog minden terhével, kegyetlenségével, gőgjével, kíméletlenségével, rövidlátásával. Alkalmas arra, hogy megingassa a hitet a valódi jogban, mely nem csupán földi, hanem az égig ér, onnan szállott alá s magával hozza az igazság, méltányosság és szeretet parancsait. Európa jövendő állása, méltósága, világpolitikai súlya, anyagi és erkölcsi boldogulása attól függ, el tudja-e fogadni a nemzetközi erkölcsöt magábanfoglaló nemzetközi jogot és fel tudja-e építeni annak rendszerét? El tudja-e fojtani a külvárosiasan kicsinyes szomszédi torzsalkodásokat, át tudja-e vinni hatalmas és ragyogó bölcsészeti és vallási elveit, melyek a világ úrnőjévé tették, nemzetközi jogi térre is? Meg tudja-e teremteni az igazi európai szellemet, vagy azt hiszi, hogy ezen a téren eddigi barbár együgyüségével is boldogulhat? Sajátságos és biztató tünet, hogy a nemzetközi alkotmányosság és ennek minden velejárója, Európa népeinek forró óhajtása. Minden nép áhítozva várja az igazi nemzetközi jog és alkotmányosság eljövetelét. Csak a nemzetközi diktatúra vezető férfiai, vagyis azok, akik ezt a diktatúrát már másodkézből vették át, nem tudnak irányt változtatni, nem tudják megtalálni azt a nemes gesztust, mellyel áttérhetnének a nemzetközi alkotmányosságra. Talán szeretik magukat a mennydörgő Jupiter szerepében látni, talán nem tudnak szabadulni saját jelszavaik szövevényéből. Mert, ha visszavonulnak a magánéletbe, mint Lloyd George, a békeszerződések nagymestere, sietnek, nagyon is sietnek bevallani tévedéseiket. Ugy látszik, a nemzetközi diktatúra csak a hatalom káprázatában és élvezetében szép. Csak a/.okoak jó, akik gyakorolják, de nem azoknak, akik s/.ell védik. Ha megszületik az uj nemzetkőzi rend, az Európa népeinek, tömegeinek és nem vezetőinek lesz köszönhető. \ nép, mely tulajdon bőrén érzi a ro-sz törvények kártevénél, hamarabb belátja vétkét, mint a vezetők, akiknek számára a nemzetközi politika talán csak érdekes sakkjátéknak látszik. \ győztes és legyŐZÖtl népek érdekétiek teljes közössége, az erőviszonyok megváltozása, a diktatórikus módszerek lehetetlenné válása egyaránt követeli a nemzetközi jog és erkölcs megteremtését. A nemzetközi alkotmányosság, mint a nemzeti életben, a nemzetközi életben sem hangos, nem elbizakodott. A benne lévő emberi, földi hatalom alázatossá válik a benne rejlő isteni hatalomtól. De, ha nem ismeri is a szinpadi és szemfényvesztő gyorsaságot, ha nem is él a bűvész fogásaival, örökké él, örökké hat, áldása folytonos, eredményei nem mulandók, mert nemcsak földi, anyagi hatalom, hanem isteni akarat a mozgatója és irányitója. Marin-. A genfi magyar irodalmi és történelmi kapcsolatok (Mosaiques des rapports historiques et littéraires entre Genéve et la Hongrie) cimen francia nyelvű tanulmány hagyta el a sajtót, dr. Olay Ferenc egyetemi magántanár tollából a Sayous-emléktábla Genfben történt leleplezésével kapcsolatban. E magyar megemlékezés igen jó alkalmat ad arra, hogy az ismert kultúrtörténeti iró évszázadokkal irányítsa vissza az emlékezést Genf magyar vonatkozásaira. Világos formában vonul el előttünk a Vezérlő Fejedelem hü svájci udvari nemesének. César de Saussure-neh alakja, aki utolsó rodostói éveit és halála körülményeit tárta fel II. Rákóczi Ferencnek. Ezzel kapcsolatban ismerjük meg Alexandre Claparédenek, a kiváló genfi magyarbarát történésznek életrajzát, aki de Saussure könyvét felkutatta, majd pedig a Magyar Nemzetnek ajándékozta. Megismerjük Liszt Ferencnek és d'Agoult grófnőnek kétéves genfi tartózkodását ; elvonul szemünk előtt az 1849. évi magvar emigráció tagjainak kiváló sora : Kossuth Lajos. Klapka György, Frigyessy Gusztáv ezredes, Horváth Mihálv. Pukv Miklós, gróf Teleki László, a Károlyi. Batthyány, ilmásy grófok ; a velük kapcsolatban álló Gw.-tav Rcvilliod. Edgár Quinet, James Fazy stb. Részletes élet- és jellemrajzban számol be szerző Eduárd Sayous francia történetíróról és egyetemi tanárról, genfi hugenotta családjáról, magyar kapcsolatairól és munkáiról, végül a szülőházán nemrég leleplezett emléktábláról. A genfi nemzetközi élet nagy államiéi-fiáról, gróf Apponyi Albertről meleg elismerő sorokat találunk a munkában, amely nagy általánosságban ad áttekintést ellenségeink által is elismert nagy tekintélyéről. Végül rövid beszámolót kapunk a genfi magyar tanulókról a XVI. századtól, Kertbeny Károlyról, Revilliod Gusztávról és Ariana múzeumáról, a Bocsfroy-emlékműről, Erzsébet királyné megöléséről, a Hungária magyar diákegyesületről. A gondosan összeállított anyag nemcsak a Genfet járó. hanem a magyar kultúrtörténettel foglalkozó minden magyar részére igen hasznos szolgálatot tesz, s csak a legmelegebben ajánlható beszerzésre. Kapható 1 P. árban a Magyar Nemzeti Szövetségnél (V., Géza-u. 4), vagy bármely könyvkereskedés utján.