Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 1. szám - Herczeg Ferenc a revizióról. A Magyar Reviziós Liga ülése

1 MAGYAR KÜLPOLITIKA Akik igy okoskodnak, azok elfelejtik, hogy a »revizió« szó még el sem hangzott Magyarországon, mikor a kisantant-kormányok már kifosztották a hatalmukba esett magyar földbirtokos osztályt, már nacionalizálták a bankokat és iparvállalatokat, már földönfutóvá tették a magyar tisztviselők tízezreit és koldussá a magyar polgárok százezreit, már kimondhatatlan szenvedést és nyomorúságot okoztak véreinknek. Végzetes naivitás volna, ha a kisantant kisebbségi politikájában igazságot, méltányosságot, vagy akár csak emberies motívumokat keresnénk, amelyekkel egyáltalában lehetséges a megértés és megegyezés. Ezek az államok meg vannak róla győződve : rájuk nézve életkérdés, hogy sikerül-e bizonyos határidőn belül a különböző fajú, nyelvű, vallású és kultúrájú kisebbségeket nyersanyagként belegyurniok a saját fajtájukba. Ehhez a tételhez alkalmazkodik minden utódállam kisebbségi politikája. Vannak végül defetista hajlamú magyarjaink, akik egy gazdasági megegyezés reményében ellenzik a reviziós mozgalmat. Ők hajlandók elfogadni a kisantant államférfiaknak azt a conditio sine qua non-ját, hogy egyelőre fel kell függesztenünk a többi kérdés —• értsd : a revizió kérdésének feszegetését. Előttünk nem kétséges, hogy a kisantant, valahányszor fölveti a gazdasági megegyezés ügyét, mindenkor politikai célokat tart szeme előtt. Az a SZÍVÓS, szinte már görcsös makacsság, mellyel az utódállamok államférfiai újból és újból kísérleteznek hol egy dunai konfederáció, hol egy gazdasági blokk, hol egy dunai Locarno tervével : mindig ugyanegy célt szolgál: a magyar nemzet mondjon le önként a saját jövőjéről, — mivel pedig a jövő az élet : mondjon le az élethez való jogáról. Trianon a születése pillanatában máris nagybeteg volt, beteggé tette a saját hazugsága és erkölcstelensége, megmenthető csak ugy volna, ha a magyarság, miután katonailag lefegyverezték, önként belemenne a morális fegyverletételbe is. Azt kívánják, hogy a magyar igazságot, melyet ők megcáfolni képtelenek, cáfoljuk meg mi magunk; hogy a magyar életerő sirját, melyet ők eddig nem tudtak még megásni, ássuk meg mi magunk ; szóval: hogy a trianoni guillotinet, melyet ők kontár módon szerkesztettek meg, tegyük üzemképessé mi magunk. Egy modern gondolkodó azt mondta : az isteni igazság nem látható és nem tapintható kézzel, de benne foglaltatik a világegyetemben, mint a só a tengervízben. A revíziós gondolat, mely, mint minden igazság, az istenség egy része, ugyancsak nem látható és nem tapintható, de ma már átjárja a kulturnemzetek lelkiismeretét, mint a só a tenger vizét. Ha a nagyvilág politikai centrumaiban szemmellátható módon hódit a magyar igazság, akkor valóban gyászmagyaroknak kell neveznünk olyan véreinket, akik nem képesek vagy nem akarják megérteni az igazságban rejlő dinamikus erőt, hanem a lemondást hirdetik nekünk. Defetisták ők, még pedig nem kevésbé balkezesek és veszedelmesek, mint azok az őszirózsás politikai műkedvelők, akik a lemondásukkal és közömbösségükkel szabad utat nyitottak az ellenségnek az ország szivébe és sárba ejtették a nemzet becsületét. Nekünk mindezekből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a reviziós mozgalmat lankadatlan erővel kell folytatnunk. A tisztelt Elnöki Tanács az ügyvezető igazgató ur beszámolójából látni fogja, hogy buzgalmunk egy pillanatra sem bágyadt el; ha az utóbbi időben kevesebbet szerepeltünk is a magyar nyilvánosság előtt, a döntő külföldi pozíciókban rendszeres és SZÍVÓS munkát végeztünk. Azért hát egy mosollyal intézhetjük el a kisantant propagandának azt az ujjongó megállapítását, hogy a revizió összeomlott, magától megszűnt, nincs már tőle miért félni. Meg lehet jósolni, hogy a propaganda rózsás optimizmusát kinos kiábrándulás fogja követni. Rá kell végül mutatnom a revizió kevésbé veszedelmes, de igen alkalmatlan ellenségeire — a revizió parazitáira, akik száz módszert eszelnek ki, hogy üzleti hasznot húzzanak a nemzeti ügyből és kompromittálják a mozgalmat. Rájuk való tekintettel kijelentem, hogy a Magyar Reviziós Liga nem utaztat ügynököket, nem gyűjt előfizetőket, nem árusit sem könyveket, sem levelező lapokat, sem bélyegeket, sem semmiféle jelvényeket. Aki ilyenekkel a Magyar Reviziós Ligára hivatkozva házal, az csaló. Ezek előrebocsátása után mély tisztelettel üdvözlöm az Elnöki Tanács megjelent tagjait és megnyitom az ülést. A beszédet sűrűn szakították meg lelkes tapssal és helyesléssel az ülés résztvevői. Amikor pedig befejezte szavait Herczeg, sokáig tartó éljenzéssel ünnepelték. Eckhardt Tibor, a Reviziós Liga társelnöke, ezután nagyszabású beszédben ismertette a külpolitikai helyzetet. Dr. Fali Endre ügyvezető igazgató terjesztette elő ezután évi jelentését. Beszámolt a Liga belföldi szervező munkájáról, majd megemlékezett azokról a külföldi Írókról, politikusokról és tudósokról : franciákról, angolokról, németekről, olaszokról, amerikaiakról stb., akik az elmúlt évben a magyar ügy tanulmányozása céljából egyenként vagy csoportosan Magyarországon jártak s akik hazájukba visszatérve értékes munkát fejtettek ki a magyar ügy érdekében. Az ittjárt külföldiek közül többen előadást is tartottak ugy Budapesten, mint vidéki városokban. Különösen nagyjelentőségű esemény volt a francia képviselői csoport látogatása a GyOSz, az OMGE és dr. Légrády Ottó főszerkesztő meghivása alapján, valamint a Magyar Újságírók Egyesülete által meghívott lengyel újságírók magyarországi utja. Felsorolta azokat a könyveket, amelyek az elmúlt évben jelentek meg a magyar ügy mellett. Már hatalmas reviziós irodalom van az egész világon ; maga a Revíziós Liga eddig 125 könyvet adott ki, különféle nyelveken s azokat az egész világon elterjesztette. Megemlékezett a Reviziós Liga négy lapjáról : a „Danubian Review", a „Nouvelles Danubiennes", a „Corriere del Danubio'" és a „Donaukurier" címeken megjelent lapokról, amelyek havonta több mint húszezer példányban jelennek meg és külföldön nagy sikereket értek el. Beszámolt még a Reviziós Liga külföldi titkárságának munkásságáról, különösen kiemelve a párisi, londoni, milanói és amerikai titkárságok működését. Ezek és a többi államokban felállított titkárságok állandó előadásokkal tartják ébren a magyar revizió gondolatát, a magyarbarát külföldieket a szükséges anyaggal, felvilágosításokkal látják el és a külföldi sajtót állandóan tájékoztatják a magyar ügyről. A Reviziós Liga titkárságainak munkássága következtében a revizió gondolata a külföldön állandóan fejlődött és ma már világproblémává vált. A „MAGYAR KÜLPOLITIKA" INGYEN JÁR MINDEN KÜLFÖLDI MAGYA,R EGYESÜLETNEK TÁMOGASS* FI ŐFIZKTÉ^FY» L A MAGYAR KII I, POLITIKÁT