Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 4. szám - A dunai kérdés alapjai

MAGYA II KÜLPOLITIKA 7 Masarykkal állandó érintkezésben volt, annak 1915.-i emlékiratát ő vitte az angol külügyi hivatalba, később pedig a cseh kormánytól a londoni egyetemen felállított Masaryk-tanszéknek lett a professzora. Mindezek a dolgok ma már általánosan tudottak és mindössze azért mondottuk el, miszerint a fentiek alapján alig lehetne azt állítani, hogy a monarchia vagy éppen Magyarország maguktól és nem külső beavatkozás utján bomlottak fel. Másrészt azt is meg akartuk állapítani, hogy ezek a követelések ugy Wüson 14 pontjával, mint az 1918. október 16.-i legfelsőbb elhatározással, végül pedig azzal a hallgatólagos megegyezéssel is szembenállottak, amely a Wilsontól felállított és a monarchia külügyi kormánya által elfogadott békefeltételek alapján létrejött. Még világosabban bizonyítják a külső beavatkozást az alábbiak. Benes ugyanis a francia, Masaryk pedig az amerikai kormánynál igyekeztek az október 16.-i elhatározásnak és ezzel együtt annak a tervnek a végrehajtását megakadályozni, amely terv szerint a Habsburgok Amerika feltételeit elfogadva, általok a nyugati kormányok részéről remélt támogatással a Dunamedencében egy Németországtól elkülönített hatalmat készültek alakítani. Benes emlékirataiban maga mondja el, hogy a francia külügyminisztérium főtitkára, Berthelot, a cseh követelés elfogadásával a monarchia feldarabolása mellett foglalt állást : ..L'Autriche-Hongrie est condamnée á disparaitre et rien ne peut la sauver." Masaryk szintén maga mondja el emlékirataiban, mikép nyerte meg W ilson elnököt annak az elhatározásnak, hogy a monarchia utolsó jegyzékére addigi magatartásával homlokegyenest ellenkező választ küldjön. Wilson ugyanis 1918. október 18.-án azt a választ küldötte Burián gróf közös külügyminiszternek, hogy az általa felállított és a monarchiától már elfogadott békefeltételek alapján nem, csak olyan uj feltételek alapján hajlandó megkezdeni a béketárgyalásokat, amely feltételek iránt a monarchia illetékes kormányának tudta nélkül utólag egy emigráns osztrák állampolgárral egyezett meg. Aki nemcsak saját államának feldarabolásához nyerte meg az amerikai kormány hozzájárulását, hanem az Ausztriától független magyar államéhoz is. Mivel pedig Wilson október 18.-i válaszjegyzékéről egy értelemmel állapították meg, hogy az a monarchia felosztását vezette be, a fentiek alapján tehát minden reményt fel kell adnunk abban az irányban, hogy Ausztria-Magyarország feloszlása belső bomlás folytán állott elő. Természetes felbomlás esetén alig lett volna szükség fegyveres megszállásokra és annexiókra. Annál kevésbé, mert azok ellen a párisi békekonferencián maga Wilson elnök azzal a fenyegetéssel foglalt állást, hogy ezek az előlegezett birtokjogot alapjaiban ingatják meg. Aminthogy valóban ugy történt, hogy a magyar állam területére idegen csapatok nyomultak, a legális fegyverszünet megkötése után ott hadmüveleteket kezdtek, foglalásokat eszközöltek, kormányaik pedig a fegyverrel megszállt területeket annektálták és idegen államokba kebelezték. Akkor senki sem gondolt arra, hogy a magyar állam területének épségét a nemzetközi jogrend védelmezte. Benes Eduárd cseh külügyminiszter azonban 1923. április 23.-i parlamenti beszédében klasszikus szavakkal fejtette ki, mint épül a nemzetközi jogrend az államok területi sértetlenségére, amelyet a támadó kormányok alapjaiban támadtak meg. Azt mondotta : „Nem tudjuk, hogyan gondolhatná valaki csak egy pillanatra is, hogy egy független állam megengedné azt, hogy több más állam, legyenek bár azok nagyhatalmak, az ő területe fölött rendelkezhetnének akár közvetlenül, akár közvetve, akár erejöknek, akár politikai vagy erkölcsi befolyásuknak tudatában, valami közöttük egyszerűen létrejött előzetes megállapodás alapján ; — az ő területe, azaz olyan valami fölött, amely minden államra nézve a maga életének alapját, létének döntő és mindent megelőző feltételét képezi. Nem is tudjuk megérteni, hogyan lehetséges az, hogy az államok egy harmadik állam területének szétosztása végett csoportosuljanak, holott a külső államokra vonatkozó területi kérdések hatásköreiken kivül állnak, mert azok kárára nem lehetséges megegyezés. Ez a megállapítás kell hogy különösen lepjen meg egy teljesen pártatlan politikust, mert itt nem pusztán arról volna szó, hogy valaki másnak a tulajdonára igazolhatatlan követelést támasszon, hanem olyan tényről is, amelynek igazságtalansága kiáltó lenne. Már ez is visszatarthat mindenkit attól, hogy olyan valaminek az alkalmazását követelje más népekre nézve, aminek magára való alkalmazását meg nem engedné. És hogyan lehetne azután megakadályozni azt, hogy az államoknak egy másik, hasonló csoportja létre ne jöjjön, amely ugyanilyen módon rendelkeznék más államok határai felől és megnövelné a világon a konfliktusok és anarchia magvait." Ha Benes beszédét egymás mellé állítjuk azokkal az eseményekkel, amelyeknek a magyar állam területi épsége az 1918. november 3.-i páduai fegyverszüneti szerződés után, amelynek alapján az még teljes egészében és érintetlenül megvolt, áldozatul esett : akkor az összehasonlítás semmi kétséget nem hagy az iránt, hogy Benes beszéde sokkal inkább vonatkoztatható az 1918.-i helyzetre, amikor a magyar állam területét a cseh, szerb és román kormánycsapatok megtámadták, mint az 1933.-ira, mikor a cseh állam területét senki sem támadta meg. Miután ő nem mondotta azt, hogy beszéde pusztán az ő államának védelmére vonatkozik, feltehetőleg tehát más államoktól és igy a magvar államtól sem tagadj a'meg azt, hogy a saját államterületéhez ragaszkodjék és annak biztonságát keresse abban a nemzetközi jogrendben, amelyben Benes a cseh államterület védelmét megtalálta. Ezzel azonban ő maga is elismerni látszott azt, hogv a dunai Európa békéjét alig lehetett másként elképzelni, mint hogy a német-osztrák, cseh és magyar államok és politikailag kialakult nemzetek az 1918. októberi legfelsőbb elhatározástól magnyitott uton, az önrendelkezési jog és a területi autonómiák utján közös dunai federációban egyesülnek. Nyomban hozzá lehetne tenni azt. hogy ebben az esetben Habsburg Károly egy cseh királyság élén maradt volna, Masaryk pedig csak akkor lehetett egy cseh köztársaság elnökévé, ha előbb a Habsburgok hatalma összeomlik. Ezzel azonban a tárgyi alapról személyi alapra tértünk át. amelyen a dunai népek érdeke és az európai béke ügye személyek versenyére szorulna össze. Amit mindenképen kerülni kívánunk, mert azt hisszük, hogy több szolgálatot teszünk az ügynek azzal, ha megállapítjuk, hogy a biztonság gondolatának védőjévé lett Benes maga állított fel különbséget a Magyarország felosztását megelőző és azt követő eljárások között. Másrészt pedig, hogy megállapitsuk, miszerint Benes felfogását elfogadva nem tagadhatjuk meg az elismerést a magyar nemzettől azért, mert a nemzetközi jogrenden és a magyar államon ejtett irtózatos sérelmek ellenére sem indult el azon az uton, hogy Európában koufliktusok és anarchia magvait hintse szét azért, hogy a nemzetközi jogrend megsértésével tőle fegyveres támadás utján elvett saját területeit visszaszerezze és a megtámadott nemzetközi jogrendet helyreállítsa. A magyar közvélemény türelemmel várta nyugodt belátását annak, hogy az 1920.-i statusquo egy a nemzetközi jogrend sérelmével megszüntetett statusquo-n épült fel és hogy a hatalmak egykor észre fogják venni azt, miszerint a nemzetközi jogrend a megtámadott magyar állam biztonságán kivül a dunai népek biztonságát is