Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 2-3. szám - A Népszövetség reformja

12 >1 A<> Y A l( UÍ 1 l'OI I I IU \ A Népszövetség reformja \hban a reménykedésben, mellyel az emberiség a nemzetközi jogban és a nemzetközi jog egyik testté vált alkotásában, a Népszövetségben, valami magasabb irányítást keres, van valami végzetszerű. A nemzetközi jog fejlődőben van, a Népszövetség most feszüli neki legnagyobb erőkifejtésének, de a müveit emberiség, mely sorsának könnyebbségét várta <llöl a jogtól és ettől az intézménytol, halványnak látja a nemzetközi jogol és elégtelennek a Népszövetséget, melybe lelket akar! lehelni és nem tudott. Ha a Népszövetségnek lelke volna, az Egyesüli Államok nem maradhattak volna tőle távol és Japán, Németország nem léphetett volna belőle ki. anélkül, hogy ezzel magát az alacsonyabb rangú népek közé ne sülyesztette volna. Japán és Németország semmit sem vesztett a Népszövetségből való kilépésével, valamint Oroszország belépésévél a Népszövetség sem gazdagodott. A Népszövetségnek materiális ereje nincs, ami talán kisebb baj, hiszen materiális ereje ugy sem lehetne akkora, hogy Chilétől Oroszországig uralkodjék a nemzeteken. Erkölcsi erejének szaggatottság.i pedig még anyagi gyengeségénél is kirívóbb. Szava nem megfellebbezhetetlen, parancsa nem kategorikus, nem szól minden néphez ,.urbi et orbi". Olyan parlament-féle, melyet pártok, érdekek, alkalmi szövetkezések, külső és belső szövevények hangolnak és igazgatnak. Viharai mondvacsinált viharok, süketítő zajjal kezdődnek, hogy aztán elbágyadjanak. A világ megszokta, meg is unta e mesterséges olimpusi lenségek mely színpadi villámokkai lényeget és saját szórakozására burkolja felhőkbe magát. A világ, mint annyi más terhet, komor megnyugvással viseli ennek a zajcsináló műhelynek terheit és költségeit is. de nem hisz hinne. Hogyan is hihetne benne bár a leghivőbb újságolvasó is, mikor a Népszövetség egyszea Franciaország, egyszer Anglia, egyszer Oroszország eszköze! Hogyan hihetne abban a legegyszerűbb ember is. hogy Oroszország igazságos birája lehelne — például — Magyarországnak? A Népszövetségnek van előkelő tisztikara, van alkotmány-levele, van palotája. van költségvetése, van jogi szakirodalom füzeteiből magasra rakott bástyafala, vannak szónokai, ragyogó szereplői, a Népszövetségnek mindene van. csak éppen leiké nincs. Igen magasan van. c^ak éppen nem nyúlik az égig, A Népszövetség a világ legnagyobb Góleme, a legzavarodottabb torony, melyet az emberiség Bábel óla rikolt. Az emberiség, mely túlzott önbizalmában már-már nem hitt, csupán sajál értelmében, vájjon hihet-e benne? Nem. A nemzetközi jog <• templomában nincs lélek, nincs Isten, következésképpen nincs parancsoló ész és parancsoló akarat sem. Az emberi teremtés, mely sokkalta összetettebb és magasabb elemekkel dolgozó az isteni teremtés egyszerűségénél, teljesen és tökéletesen megbukott: nem tudott lelket lehelni teremtményébe. Az ember valami önmagánál magasabbat akart teremteni, földi gondviselést alkotni, a gyógyulás enyhelyét. ahová hajai mankóit felaggathatná — és nem tudott. A Népszövetség maga is érzi. hogy övezzék bár büszke és parancsoló paragrafusok, melyekből tetszése szerint fujhat hidegei és melegei valódi hatalma nincs. A dinamikus erejű államok nincsenek, vagy csak féllábbal vannak benne, készen arra. hogy bármely percben elhagyhassák. Valódi viszályok esetében a Népszövetség bölcsebbnek, véli a hallgatást. A japán-kinai kérdésben nem volt szava. A granchacói háborúban dodonai kétértelműséggel beszéli. Világos akarata csak a magyar-jugoszláv mondvacsinált viszályban volt. amikor a csupán papiroszörgés idézte zavar közepétte mindkét léi szívesen fogadta a héké> elintézést. S még ebben az esetben is: a Népszövetség itélele tüskésre borzolta mindkét lel nemzeti önérzetéi. A csontig hámozott és paragrafusok izeire szedeti olasz-abesszin-angol viszály, nagy csapkodás, lovagi torna és a közvéleménynek dobott koncok, a világ ijesztgetése után most kezd végképp valódi útjára térni: eloszlik és eliszaposodik a bizottságok elálgazódásaiban, eltűnik a homokban, mini a sivalagi folyó. Néha az az érzésünk, hogy az emberiségnek e békealkotása azért erőtlen erő. azért hatástalan, azérl idegen és azérl alkalmatlan, azén okozott csalódást a világ minden népének, mert eredetére nagyon is földi, nem hatol misztikus rétegekig. A tüzet, mely ma is a szentség áhítatát idézi, mely ma is több, mint merő tény és meleghatás, -Prometheüsz az égből lopta el. A Népszövetség megalapozója nem hozta tervét mennyei magasságból, nem hallott égi szózatot égő csipkebokorból, nem hozta a kinyilatkoztatás hegvének felhőbe nyúló ormairól, nem szállott rá a mennyből fehér galamb. Nem volt az ég fia, sem Istent nem látta színről színre. Intézmény, mely tiszta materiális sikon marad, nem éreztetheti az örök Igazság varázsát. Mindaz, ami végleg megfejthető, tűnődés nélkül érthető, ami elejétől végig csupa értelem, — az még maga lehet a jelentéktelenség. Valamely dolog értelmének, mely az emberi ész számára hozzáférhető —- hogy jelentékeny és fontos legyen — még egy magasabb, hurkolt értelmet, emberi ész számára csak sejthetőt, kerülő ut >n megközelíthetöt kell magában foglalnia. Minden intézmény, minden alkotás, minden tulajdon, minden kapcsolat, mely egyetemes tiszteletre tarthat számot, magában rejti a misztikus és megfejthetetlen erőnek legalább egy parányát. Ország, a haza földje, alkotmány, ősi szokás, mondják bár babonásnak e bitet egyes modern történetírók, mind éreztetik e földöntúli vonatkozást, mind sugallják és bizonyítják az ember égi eredetét. Terhük édes. az értük hozott áldozat könnyű, kívánatos és boldogító. Ezért nem helyettesíthetők a hagyomány kötelékeitől mentes, bár észszerűbbnek látszó újításokkal. Ezért látszik minden hagyománytipró újítás egyúttal szentségtörésnek is. Ezért igyekszik minden okos ujitó más. az eddig meglévőknél régibbnek látszó legendákat adni népének. Az. újítás titka a régiben való gyökerczés. Mitbosz nélkül — ugy látszik nincs uralom. Ezért nyull vissza az olaszországi uj uralom a római dicsőség emlékéhez, a német uralom a "égi árja legenda sorskerekéhez, ezért kaparja le Attatürk Kemal a törökségbez tapadt arab kérget és tisztítja meg a török nyelvet a beléjeforrt arab elemektől. Minden uj uralom légi akar lenni. Nagyra nőtt elméletekért, melyekben s melyekért vér nem lüktet s nem is omlott, nem tud lelkesedni a világ egyetlen népe sem. A Népszövetség túlságosan fiatal, túlságosan világos, túlságosan büszke és túlságosan földi ahhoz, hogy valóban erkölcsi, vagyis Istentől credett hatalom lehetne. Hogy egyetemes mentsvárai alkothasson, az emberiségnek valami nagyobbal, valami alázatosabbal, valami bölcsebbet, valami hívőbbet és kisebbet