Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 2-3. szám - Románia a revízió ellen

MAGYAR KÜLPOLITIKA ban? Minkéi talán nem festettek feketére, akár a németekéi, hogy — némiképpen és látszat szerint — igazolják önkényüket? A versaillesi szerződés halott. És a trianoni? Ami a trianoni szerződésben a/ éldel, ugy ahogy, tartja, az, szégyenszemre, nem a szerződés erkölcsi ereje és megokoltsága. hanem a mi nemzetünk számbelileg kicsiny volta. Mi, a nagy diplomácia szempontjából, sokáig elhanyagolható mennyiség voltunk, a szegény, akinek kincséből egés/ Európa bőven adakozott. De az a politika, mely minket és igazunkat sem mibe sem vesz. zsákutcába jutott. Az a politika, mely mindennek parancsolni látszott, most egymásután <sak balsikerekel arat. Tétova kapkodássá váll egész szerződéses, népszövetségi és gyarmati politikája. Ma nincs egyenes vonala. Semmiféle akaratának nem tud eleget lenni. A népszövetségi politika mellett, mellyel ellenfeleit akarja elzsibbasztani, a katonai szövetségek hálóit fonja. Retteg békétől és háborútól egyaránt. Ez a kapkodó, az erkölcs és lennészel erőinek alapjait nélkülöző politika okozta a háború óla Európa mély hanyatlását. Az uj hajnal, az. uj világosság, a gyógyulás attól a politikától várható, mely céljában mindig világos és a természet és erkölcs el nem muló erejéhez simuló: a revíziós német, a revíziós olasz, és a revíziós magyar politikától. Olaszország és Németország közeledése máris nyilvánvaló. És ha ez a közeledés teljessé lesz, akkor mi sem leszünk Európa elhanyagolható mennyisége, akkor kitűnik a trianoni szerződés nemzetközi alkotmányellenes volta és — talán nem is az idők messzeségében — bekövetkezik Versailles után Trianon betűinek békés elhalványodása. Addig is haladunk a magunk ' i, amelynek egyik ujabb állomása a római találkozó, amelyen Mussolini a magyar miniszterelnökkel és az osztrák kancellárral együtt a dunai probléma megoldását készíti elő. A francia miniszterelnök szerint egyetlen francia sem bocsátja meg Németországnak a rajnai bevonulást. Mi azonban azt hisszük, hogy a nemzetközi alkotmányosságra való hathatós rámutatási mindenki, még ha francia is. örömmel fogadhatja. Mert szomszédnak is jobb egy erejére büszke és épp azért megbékélt nemzet, mini egy olyan, mely a jogos bosszú érzéséi hordozza magában. Az a nemzetközi tanítás pedig, melyet a rajnai bevonulás adott, a nyíltságnak és a becsületességnek az. a légköre, milyet ez a gesztus teremtett, az egész, világnak csak jövendőbeli mérhetetlen hasznára válhatik. Marius. I 1:1,111 v is A KÜLFÖLDI MAGYAR EGYLSÜLLTEKHLZ ! Felkérjük a külföldi magyar alakulatok, egyesületek, stb. vezetőit, hogy amennyiben a Magyar Külpolitika példányait még nem kapnák, szíveskedjenek címüket kiadóhivatalunkkal közölni, hogy lapunk díjtalan megküldése iránt azonnal intézkedhessünk. A MAGYAR KÜLPOLITIKA KIADÓHIVATALA Románia a revízió ellen Az a nyilatkozat, melyet Károly román király, a DailyTelegraph diplomáciai levelezője előtt a trianoni szerződés örökkévalóságáról, a határok megváltozhatatlanságáról tett. első pillanatban megdöbbentő a távlat miatt, mely messze mutatóan megnyílik a sima és éles szavak mögött. Ha azonban gondosabban elolvassuk és figyelembe vesszük a körülményeket, melyek közt kelt, csak tőlünk liifíg, mily súllyal esik életünk és Európa politikájának mérlegébe ez a hatalom birtokában oly biztos és büszke, milliók szenvedését leplező kijelentés. Tőlünk függ, hogy reviziós politikánk tiltó parancsát lássuk benne, vagy pedig uj, kitartó harcra merítsünk belőle erőt. Nyilvánvaló, hogy ez a nyilatkozat kollektív diplomáciai munka eredménye. A nyilatkozat Magyarország ellen forduló intelme, az elcsatolt területekért és az elszakított magyarságért való küzdelem valóságos gyászbeszéde, minden bizonnyal Titulescu mesterkedése, hírhedt háromszoros soha-jának ujabb változata. A beszéd e része tartalmilag nem uj. A trianoni szerződés megváltozhatatlan voltának dallamát már hallottuk. Karban és egy szívvel-lélekkel fújta ezt a győztesek hada. Aztán a kardal mind halkabb lett. A diadalmas hallalit nem kiáltozta más, mint a kisantant három állama. A közvélemény megfordult és azok, akikben a lelkiismeret élénk és tevékeny, szégyenkezve ismerték be, hogy a békeszerződésben a legnagyobb vétket követték el az igazság, következésképpen a világ boldogulása ellen. A nyilvános bünvallomások egész sorát hozhatnók fel, melyekben államférfiak bevallják vétküket, tévedésüket és tudatlanságukat Magyarország megcsonkításában és tönkretételében. E nyilvános bünvallomások óta a békeszerződések megváltoztatása a világ lelkiismeretének ügye és a jövő megoldandó feladatainak egyike lett. Ilyen értelemben foglalkozott vele Mussolinitól az angol alsó- és felsőházig minden tényező, melynek szava jelentős a politikában. És már senki, a kisantant államain kívül, nem mondhatja azt az elavult kijelentést, hogy „a határmódositások tárgyában vitának még csak az árnyéka sem lehetséges". Ellenkezőleg, még a román külügyminiszter is ábrándozott a határok ,,spiritualizálásáról". ami némiképpen talán magában rejti a határmódositások vitájának legalább is árnyékát. A királyi nyilatkozatnak az a része, mely paradicsominak tünteti fel a román állapotokat, elégedettnek az ottani magyarok életét, akiknek, tekintettel arra, hogy iskoláiktól, iskolai alapjaiktól, nyelvüktől és templomaik használatától, égi és földi boldogulásuktól meg vannak fosztva s panaszaikkal hivatalosan Genfbe utasítva, igazán minden okuk megvan arra, hogy el legyenek ragadtatva az uj Edenkerttől, ahová a békeszerződés helyezte őket, — a királyi nyilatkozatnak e része nem királyi tájékozatlanság, hanem mesteri átmenet a Daily Telegraph levelezőjének következő kérdésére adandó válaszra. Magyarország nagyon hazafias és óriási területeket vesztett népének — mondta a király — be kell látnia, hogy ez a kérdés nem a jelené, vagy a jövőé, hanem a múlté. A Magyarországgal való egyetértést gazdasági alapon érhetjük el. — Hogyan segíthetné ezt elő Anglia? — hangzik a szerénynek látszó kérdés. — Azzal, hogy nem ad olyan biztatást Magyarországnak, amely azt a hitet táplálhatná, hogy határmódosítás lehetséges.