Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 1. szám - Lengyelország és a béke

MAGYAR KÜLPOLITIKA l» Uj fejezet kezdődött ezzel a nagyjelentőségű lépéssel Magyarország revindikációs törekvéseinek történetében. A ködös és bizonytalan jelenben megcsillant a jövő biztató reménysugara. Ezt éleszteni, utjának tágasabb szemhatárt megnyitni volt fő törekvésünk. Az olaszabesszin háború azonban váratlanul sötét árnyakat vont reménységünk égboltjára. Magyarország állásfoglalása, ha nem is jött egészen váratlanul, pillanatnyilag keserű érzést hagyott vissza Angliának azokban a köreiben, amelyek semlegességet, az állásfoglalásban való tartózkodást vártak tőlünk. De ez nem csökkentette a barátságnak a rokonszenvnek azokat a szálait, amelyek mély érzésekből szövődtek és rövidesen tapasztalhattuk, hogy a helyzetnek kellő megmagyarázása odaát jóindulatú megértéssel találkozott. Spontán megnyilatkozások biztosítottak bennünket, hogy Magyarország változatlanul birja azoknak a köröknek a szimpátiáját, amelyek a nemzetek megbékélésének és az igazságosság érvényesülésének szellemében foglalkoztak eddig is a magyar kérdéssel. Hamarosan kifejezésre jutott ennek kétségtelen bizonyítéka : az angol alsóházban újból benyújtották a Trianon revízióját sürgető indítványt, Az 1935 novemberében összeült alsóház első üléseinek egyikén sir Róbert Gower több képviselőtársa támogatásával indítványt jegyzett be, amely előző indítványa szellemében kéri a trianoni szerződés revízióját és az elszakított magyarlakta területek visszacsatolását. Ugyanakkor megalakult újból az alsóház magyarbarát csoportja, amelybe ismét beléptek az előző országgyűlésből visszakerült képviselők és számosan az ujak közül, akik szintén sürgős nemzetközi problémának tartják a Dunamedence békét és nyugalmat biztosító igazságos újjárendezését. Minden intrika és minden fondorlat ellenére napirenden maradt tehát továbbra is Angliában a magyar kérdés és változatlan az a rokonszenv és barátság, amely a két nemzetet évszázadok óta szorosan egymáshoz füzi. ri: ni IVÁS A KÜLFÖLUlMAGYAR EGYESÜLETEKHEZ ! Felkérjük a külföldi magyar alakulatok, egyesületek, stb. vezetőit, hogy amennyiben a Magyar Külpolitika példányait még nem kapnák, szíveskedjenek címüket kiadóhivatalunkkal közölni, hogy lapunk d i j t a 1 a n megküldése iránt azonnal intézkedhessünk. A MAGYAR KÜLPOLITIKA KIADÓHIVATALA A Magyar Külügyi Társaság kebelében működő BrilishHungarian Society (Angol-Magyar Társulat) és az AmericanHungarian Society (Amerikai-Magyar Társulat) védősége alatt 9.-ik esztendeje fennálló angolnyelvi tanfolyamok a II. félévben is V. ker. Markó-utca 18—20. alatt, az állami Bolyai reáliskola épületében nyílnak meg. Bciratások mind kezdőknek, mind régi hallgatóknak és haladóknak január 30.-tól február 5.-ig d. u. 5—8 óra között az igazgatóságnál (V., Markó-ulra 18—20.), a tanfolyamok megkezdése után pedig az előadási órákban. Első előadási nap az uj csoportoknak február 6 , csütörtök. Tanítási órák délután 4—9, külön irodalmi, társalgó és kereskedelmi levelezési csoportok. Beiratási díj az egész félévre 10 pengő. Tandíj nincs. Bővebb felvilágosításokat szóbelileg készségesen ad az igazgatóság. Lengyelország és a béke Irta: NYIRY LÁSZLÓ ny. vezérkari ezredes Mindnyájan jól emlékezhetünk még arra, amikor az 1935. évi bolzanói olasz hadgyakorlatok záró megbeszélésén a duce a király és az idegen attasék jelenlétében kijelentette, hogy Itáliának egy millió fegyverben álló katonája őrködik Európa békéje felett. Ez a hadgyakorlat fényesen igazolta azt, hogy az olasz hadsereg a legnehezebb viszonyok között is meg tud felelni hivatásának. A gyakorlat lefuvása után a kb. 500.000 főnyi haderő továbbra is a Brenner-hágó közelében maradt. Akkor, ez a katonai demonstráció nyugatnak szólt s a Dunavölgye nyugalmát volt hivatva biztosítani. A bolzanói gyakorlatokkal kb. egyidejűleg dördültek el Itália ágyúinak érctorkai Keletafrikában s megindult az olasz kultúra előretörése Etiópiában, a hadsereg mozgó pilléreire támaszkodva. De a Brenneren továbbra is ott állott őrséget hűséggel az olasz királyi haderő másik fele. Itália megtartotta szavát Anglia és Franciaországgal és a Népszövetséggel szemben. A Dunavölgye nyugodtan alhatott, nem fenyegette azt nyugatról jövő erőtényezők hatalmi expanziója. Az afrikai hadjárat folytán, mint tudjuk, elborult a külpolitikai látóhatár Európában is s a Földközi-tenger felett viharfelhők gyülekeztek. Mindig több és több brit tengeri egység jelent meg a Földközi-tenger nyugati bejáratánál. Egyik angol csapatszállitmány a másik után érkezett Egyiptomba, Szudánba. így Itália ennek megfelelőleg, az események nyomása folytán libiai gyarmatainak biztosítása céljából kénytelen volt csapatkontingenseket elvonni Európából. Minden eshetőséggel számolva tehát lassacskán a Brennerről is kivont erőket afrikai gyarmatainak védelmére. De Olaszországban fennen lobog a kötelesség! A Duce féltő gonddal ügyelt arra, hogy az európai katonai egyensúlyt meg ne bontsa. így tehát minden Európából elvont egységet azonnal pótolt megfelelő „testvér kötelékek'''' felállításával. Minden állam érezte, hogy Európában nem lehetne büntetlenül megzavarni a rendet. Az idők kereke azonban kérlelhetetlenül gördült tova utjain és ezzel együtt megváltozott bizonyos tekintetben a világpolitika is! Az abesszin háború, amelynek tartamát annak idején csupán pár hónapra becsültük, ma is tart még. Az esős időszak közeledik, az olasz hadmüveletek pedig a vezetés kiválósága, a csapatok vitézsége és teljesítőképessége dacára sem érhetik el gyorsan céljukat. Ezzel szemben a feketék főleg idegen hatalmak segítségével szerzett korszerű hadifelszerelések és hadianyagok átvétele következtében napról-napra erősbödnek. így mind több és több olasz katonai köteléknek kellett elhagynia Európát, hogy Afrika csatamezőm akcióba léphessen. És ma, mintha Európa nyugalmát fenyegető zavarok szele más irányokból fújdogálna! Hitler abszolút békés politikát hirdet és megértést Franciaországgal. Mialatt érdektelenséget jelent ki nyugaton, általában várakozó álláspontot foglal el s tekintetét kelet felé fordítja, a szovjetuniók felé! Bár a demilitarizált Rajna-zónának német részről való esetleges megszállásának gondolatára Franciaország összerezzent s a német gyarmati politikának felvetése bizonyos izgalmat okozott nála, mégis nem puskaporos nyugaton az atmoszféra. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a kisantant vezérkari főnökei nemrégiben is tanácskozásra gyülekeztek össze, hogy „megvitassák a folyó ügyefceí". A revízió gondolatának pedig csupán elméleti megvitatása is lehetetlenné válik Titulescuék teljes elzárkózódása miatt, mig a kisebbségek jogait csupán szavakban, de sohasem tettekben „ismerik el" a kisantant hatalmasságai. Mindezekből láthatjuk,