Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 1. szám - A franciaországi magyarság [könyvismertetés]

í i MAOTAK KÜLPOLITIKA hogy a Dunavölgyének nyugalmát nem Németország veszélyezteti. Bármely irányból fenyegetnék is azonban Európa békéjét, egy bizonyos! Olaszország erős angazsmanjától Keletafrikában, megijedi Franciaország, amel) attól fél, hogy az európai katonai egyensúly felborul;'IS;I vagy meggyengülése következtében felrobban Európa puskaporos hordója. Csak pár nappal ezelőtt folytak le Párisban Károly román király és Franciaország vezetői között azok a tárgyalások, amelyek azt vitatták, miként lehetne a Dunavölgy problémájának „rendezésébe" a jelenleg Afrikában lekötött Itália helyett Szovjetoroszországot belevonni? Tudjuk, hogy ez mit jelent! A Barthou által kezdeményezett francia-orosz barátsági szerződés katonai szövetségeket hozott létre egyrészt Franciaország, Csehszlovákia, Románia, másrészt Szovjetoroszország között. E katonai szerződések következményeképen épitik jelenleg a tótföldön is azokat a szovjetorosz légi katonai bázisokat, amelyekről Csonkamagyarországot légi támadásokkal .,egy-kettőre el lehet intézni" . . . Kétségen kivül meg kell állapitanunk tehát, hogy ma a szovjettel megerősített és francia vezetés alatt álló kisantant katonai nyomása alatt nyög Középeurópa és pedig elsősorban Magyarország, amelynek legtermészetesebb erőtámasza Itália. Azt hisszük azonban, hogy a távoli Attikában katonailag és gazdaságilag mindinkább angazsált hatalmas és hü barátunk, Olaszországgal párhuzamban a fentebb vázolt akut szovjetorosz-kisantant katonai nyomás folytán, nemkülönben a Népszövetség szankciós politikájából előálló esetleges európai háborús veszélyre való tekintettel, mind nagyobb értéket jelent részünkre az Itáliával is barátságos nagy lengyel nemzet barátsága. Lengyelországra az a nagy szerep vár, hogy elsősorban saját érdekében is védekezzék Szovjetoroszország expanziv törekvései ellen, amely őt csehországi és tótföldi repülőbázisaival úgyszólván már most behálózta. Ö ma fokozottabb mérvben őre a nyugati kultúrának és civilizációnak, mert Itália haderejének egy része messze van az eseményektől. A magyarokkal való barátságra földrajzi helyzete is predesztinálja, mert adott esetekben két oldalról lenne támadásnak kitéve és pedig keletről a szovjet, délről Csehszlovákia részéről, amely utóbbival sokban érdekellentétes. így Lengyelország már a természettől adódott szövetségese Csonkamagyarországnak, amely a kisantant esetleges 3 oldalról bekövetkezhető támadásával kell, hogy számoljon. Lengyelország előtérbelépése azonban még más tekintetben is igen nagy előnyöket jelentene a békének. Megértő politikája Németországgal szemben esetleg erőinek egyesítését is jelenthetné e hatalmas nagy nemzet erőforrásaival a béke érdekében és igy a hatalmas békeblokk öklét mutathatná minden rendbontó törekvéssel szemben. Mindezeken felül pedig egy fokozottabb lengyel-német barátság révén még tisztább atmoszférát lehetne teremteni a német-francia közeledés számára, ami a kisantantra is mérséklő hatást gyakorolhatna. Összefoglalva tehát azt mondhatnók, hogy Lengyelország ma az a nemzet, amely mind történelmi, mind reálpolitikai alapon legintenzívebben egészithetné ki Itália békepolitikáját és komoly veszedelem esetén pótolhatná hatalmas és hü olasz barátunknak Európától távol lévő katonai erejét a béke fenntartása érdekében és Európa nyugalmának biztosítása céljából. Ma egész Európa tekintete tapad Lengyelországra, amely földrajzi helyzeténél és természetes öncéljainál fogva is elsősorban hivatott arra, hogy az európai katonai egyensúlyt fenntartsa és békepolitikájával a még centripetális erők forgását a helyes mederbe terelje. A franciaországi magyarság Baráth Tibor a franciaországi magyarság egyik szellemi vezetője, a szó legjobb értelmében. Azokat a bolygó lelkeket menti, melyek pályájukból kilóditva, nem találnak vezérlő gondolatot, égtájat, irányt. Baráth és munkatársai fáradságának köszönhető, hogy a Franciaországban élő — nem csekély számú — magyarság, származzék Magyarország bármely részéből és rétegéből — ma, a francia vonzás nagy szivóereje ellenére is, már elsősorban magyar. A Baráth Tibor szerkesztésében megjelent „Franciaországi magyarság" beszámoló erről a hősies, öntudatos és igazán Julián-inak mondható munkáról.Olvasvaakönyvet : tanulhatunk egyet-mást a száműzöttek lélektanáról is. Történelmi tanulság, hogy a kénytelenségből idegenben élő egyre értetlenebbül áll a hazai állapotokkal szemben, egyre sürgősebbnek véli a hazai állapotok gyökeres megváltoztatását, egyre torzultabban látja a hazai körülményeket, aminek következtében ő maga is egyre idegenebbé válik a hazaiak szemében. Igen nagy bölcsesség szükséges ahhoz, amilyen csak a legkiválóbbakban van meg, akik úgyszólván magukkal viszik hazájukat, hogy a száműzetésnek ezt a betegségét elkerülhessék. Egy angol történetíró a külföldön élőnek a lélektanát a következőképen boncolgatja : Bánata, epedése eleinte minden tárgyat eltorzít és hamis színben tüntet föl. Nem tudja elhitetni magával, hogy hazája szintúgy nem eped utána, mint ő hazájáért. Minél tovább tart e kényszerű távollét, annál nagyobb lesz e csalódás. Az idő múlása, mely elhagyott barátai buzgalmát lankasztja, éleszti az övét. Havonkint türelmetlenebbül vágyik újra látni szülőföldjét s hazája havonkint inkább feledi és könnyebben nélkülözi őt . . . E tünetek megvoltak a párisi magyarság számos tagjában is. Ők is türelmetlenül érezték, hogy ők és csakis ők tudnák megmenteni, meggyógyítani és megváltani az elhagyott hazát. Különb és jobb magyaroknak érezték magukat az otthon maradtaknál. Ok voltak tulajdonosai a politikai bölcsesség kövének, mely szinte gyermekjátékká teszi bármely ország paradicsomi boldogitását. így volt ez mindaddig, mig Franciaország, gazdasági bajoktól mentesen, aránylag jó módban tartotta őket. Mikor azonban a gazdasági világválság Franciaországba is eljutott és kitűnt, hogy a nyomor és nélkülözés, munkanélküliség, reménytelenség nem csupán magyar betegség s a francia dajkáló anya gonosz mostohává változott, a száműzöttek nagy része hajlamos lett uj lelkiismeretvizsgálatra s közülök a legtöbb el is érkezett világos önismerethez és honfihoz illő hazaszeretethez. „Akármilyen nehéz és fájdalmas ezt megtenni — irja a francia magyar kolónia egyik vezető alakja — tudomásul kell venni, hogy habár Franciaország határain belül vagyunk, a francia nemzet érdekeinek határain mindenképpen kivül állunk. Ez a mi kivül állásunk pedig nemzeti megkülönböztetésünk tényéből ered." A magyar kolónia : a nemzeti érzésű főiskolás diáksággal az éién, ma szinte kivétel nélkül, nemzeti alapon áll s ha javítani akar, nem színtelen és sajátságaitól megfosztott világpolgárságot, hanem „magyarabb magyarságot" követel. A párisi magyar kolónia nemzeti szellemű vezetői ki akarják gyomlálni az uj horizont káprázatában keletkezett idegenimádó „nyugati" történetszemléletet s ehelyett beplántálni a középeurópait, hogy rámutathassanak faji és történelmi értékeinkre. A kolónia ezért is