Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 11-12. szám - Podkarpatszka Rusz

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA „Podkarpatszka Rusz" A „Magyar Külpolitika" egyik régebbi számában, ilyen cini alatt, hivatalos cseh adatok alapján rá­mutatott arra az eloroszositó folyamatra, amely az egykori nagymagyarországi kárpátaljai vidéken élő magyar- és kisoroszajku lakosok között hivatalos csehszlovák állami asszisztencia mellett folyik. E hi­vatalos cseh magatartásnak okai nyilvánvalóak. Mint erre legutóbbi cikkünk során is rámutattunk, szere­pel ezek között elsősorban az a nagyorosz tenden­ciájú hivatalos cseh állami szimpátia, amely a hatal­mas szomszéd felé tekint; s történik ez függetlenül attól a közeli politikai rezsimtől, amely ha a marxiz­mus alapelveiből táplálkozik is. különösen a leg­utóbbi évek során erős rokonvonásokat mutatott fel tendenciáiban azzal a pánszláv-nagyorosz szellem­mel, amelynek megnyilvánulásai már itt-ott feltűn­tek a háborút megelőző években is a kárpátaljai vidékeken. Függetlenül azonban ettől a ténytől, a hivatalos cseh kormánypolitikának minden oka meg­van arra, hogy keresse a nagy keleti szomszéddal a baráti viszonyt, olyan eloroszositó, a szomszédba kacsintó törekvések segítségével, amelyek — ceteris paribus — elképzelhetetlenek lennének a csehszlovák köztársaság akármilyen más kisebbségei között. A múlt év május hava óta létrejött politikai termé­szetű közeledés a szovjet és a csehszlovák köztársa­ság között, amelynek irásbafoglalása — kifelé — az 1935. május l én aláirt cseh-szovjet u. n. kölcsö­nös támogatásra alapított paktum, cseh hivatalos részről egyre feltűnőbben tapasztalható az a törek­vés, hogy a kárpátaljai területeken még a kis-orosz kultúra rovására is nagy-orosz törekvések érvénye­süljenek. Mindezen kivül azonban szerepel még a hivatalos cseh akció mögött két más ok is. Az egyik az autonómia kérdése. Mind Benes köztársasági elnök, mind Hodzsa, az uj miniszterelnök, már több­ször kijelentette, hogy az autonómia megvalósításá­nak kérdése rövid néhány hónapon belül megérik s épül Ungváron már az uj nagy állami épület, amely „szejm" néven fogja vendégül látni az uj autonóm állani uj parlamentjét... A törekvés nyilvánvaló: mire az autonómia kérdése dűlőre jut, addigra a nagy-orosz kultúra már olyan előrehaladást tett, hogy az uj autonóm terület néprajzi viszonyai egé­szen másképpen fognak kialakulni, mint az akárcsak 5 évvel ezelőtt történt is volna. Végül pedig, de nem legutoljára: az oroszositó törekvések hátterében még mindig az a bizonyos páni félelem húzódik meg, amely a magyarságtól, vagy szláv kisebbségeknek a magyar állami eszme iránti szimpátiájától félti a cseh­szlovák állam egységét és jövőjét. A nagy oroszosi­tási törekvések oka tehát az a körülmény is, hogy a kárpátaljai falvak elsősorban egy kis-orosz dialektust vagy még a magyar nyelvet is beszélő rétegeit nagy­orosz irányban kell átalakítani, mert az lesz a leg­megbízhatóbb garanciája annak, hogy e rétegek előbb vagy utóbb teljesen elvesztik a szomszéd ma­gyar állam, vagy állam-eszme iránti szimpátiájukat, hogy a még hatalmasabb nagy-orosz szomszéd „kul­túráját" sajátítják el. Legutóbbi cikkünkben közölt statisztikai adatok, különösen az érettségiző ifjúság tendenciájára vonatkozóan, elég élénken illusztrál­ják — ugy hisszük — tételünket. Ennek aláhúzására azonban ismertessük meg néhány szóval olvasóinkkal egy olyan csehszlovák területen, közelebbről megjelölve Ungváron, nemrég megjelent kiadvány lényeges mondanivalóit, amely­uek habár nincsen hivatalos jellege, a mögötte álló személyek és érdekek következtében adataiban min­den tekintetben nemcsak megbízhatónak tekint­hető, hanem egyúttal élénken igazolja is, nyelvében és szellemében, hogy a kárpátaljai magyar és kis­orosz, vidékek nagy-orosz szellemmel való átitatása ma már olyan hivatalos cseh kormány-programm, amelynek megvalósítására semmiféle anyagi vagy erkölcsi természetű áldozat nem tekintetik soknak hivatalos csehszlovák körök részéről. Egy Ungvárott hivatalos támogatással megjelenő nagy-orosz nyelvű lap: a ..Huszkij Narodnij Golosz" Orosz Nemzeti Hang — „Podkarpatszkaja Rusz" cimü nagy gyűjteményes kiadványáról van szó, amely az. autonóm terület jövendő székvárosában jelent meg, „Uzshorodban". A kiadvány nagy formá­tumú, több mint 200 oldal terjedelmet meghaladó munka, amely igen szépen kiállítva, élvezetes illusztrá­ciók segítségével mutatja be az érdeklődőnek, hogy az orosz kultúra fejlődése hogyan áll ma a cseh­szlovák köztársasáig e több mint 800 ezer lakost meghaladó vidékén. Anélkül, hogy a háború előtti magyar közigazgatás kétségtelen hibáit akarnók itt menteni, rá kell mutatni arra, hogy az ungvári orosz lap kiadványa milyen elfogultsággal mutatja be az 1914 előtti magyar rendszert e területen. Szerinte e vidéken a XX-ik században még valósággal feudális államrendszer uralkodottt, aminek következtében a lakosságnak legalább 90%-a' analfabéta maradt. Hogy az üdvös változás mikor következett be, azt természetesen olvasóink előre tudják: a csehszlovák köztársaság megalakulásával s e területeknek a magyar államtól való elszakadásával. Bacsinszkij szenátor szerint ez időponttól kezdve alakult csak ki a hazafias érzés e vidéken, amit a szenátor kárpát­aljai patriotizmusnak nevez a kiadványban megjelent cikke során. ,,E pillanattól kezdve ébredtünk csak annak tudatára — folytatja a szenátor —, hogy tu­lajdonképpen a nagy-orosz hazához rokoni és szim­pátia-kapcsolatok fűznek ; ekkor éreztük csak meg. hogy mindnyájan orosz gyökérből származunk. Az eddigi szavak és elgondolások helyett azontúl orosz szó és orosz tett az, ami életfeltételünket képezi." A továbbiakban rámutat a nagy-orosz nyelvű munka arra, hogy a magyar uralom alatt tapasztalt szegénységnek ma már nyoma sincsen e vidéken: hidak épültek a cseh uralom óla. közmunkák, váro­siak és államiak végeztettek s csak az útépítés olyan eredményt mutat fel, amit bármely más állani is megirigyelhet a kis „országtól": a cseh uralom beve­zetése óta kb. 1300 kilométer hosszú és használható közút épült a kárpátaljai vidéken. A villamos világí­tás a háború előtt ismeretlen volt e vidéken — irja a „Podkarpatszkaja Rusz" — s úgyszólván csak három város ismerte azt, mini Munkács. Beregszász és Ungvár. Ma már azonban 65 város és falu van cllálva villanyvilágítással (215 ezer lakos részére), ami pedig az iskoláztatást illeti, 769 elemi népiskola hirdeti a csehszlovák közoktatás gondoskodását, amelyek között azonban — s ez a lényeg cikkünk szemszögéből kiindulva — 465 olyan elemi népiskola működik, amelynek oktatási nyelve a nagy-orosz. Ezenkívül lapok, folyóiratok, kiadóvállalatok, könyv­tárak s a mult évi cikkünkben említett színházi szer­vezkedés az, amely igyekszik ez egykori magyar területnek teljesen orosz jelleget adni, annyira, hogy a kiadvány egyik cikkírója lelkes hangon Ungvár ragyogó jövőjéről ábrándozik, amikorra e szép és modern város már teljesen és minden tekintetben nagy-orosz várossá vált. . .

Next

/
Thumbnails
Contents