Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 1. szám - A magyar revízió az angol parlamentben

13 MAGYAR KÜLPOLITIKA elnyomó és háttérbe szorító módszerek nemcsak az ország belsejében idéznek fel kedvezőtlen feszültségeket, hanem szükségszerűen a nemzetközi kapcsolatokat is károsítják, mert az ilyen elnyomási politika visszahatásai nem maradhatnak el ott, ahol természetadta kapcsolat áll fenn az elnyomott népiséggel. Ha mindenütt megfontolnák, hogy egy törvénytisztelő kisebbségi politika lényeges eszköz jó nemzetközi viszonyok kialakulására és a népeknek a bizalom légkörében való közeledésére, akkor már ezzel az összetűzéseknek sok anyagát kiküszöbölték volna a világból. Ez a tény nem utolsó sorban arra buzdíthatná mindazokat az államokat, amelyekre idegen népek vannak bizva, hogy saját jól felfogott érdekükben ugyanilyen módon állítsák helyre a nemzetközi megértés hidját, amire elsősorban éppen ők is hivatva volnának. És ebből a szempontból a magyar rendeletet Németországban is üdvözlik.'''' Hóman Bálint közoktatásügyi miniszteré az érdem, hogy akkor, amikor a körülöttünk lévő államokban egymásután zárják be a magyar iskolákat és kényszeritik elszakított testvéreink gyermekeit az idegennyelvü iskolákba, ő példátmutatóan rendezte, hogy csonka hazánk nem magyar ajkú gyermekei saját anyanyelvükön tanulják megismerni és megszeretni hazánkat. Szeretnénk remélni, hogy ez a magyar iskolarendelet kedvező kihatással lesz az utódállamokban élő magyarság sorsára is. A Prager Presse január 3.-i száma „Fordulat a magyar kisebbségi pobtikában" cimmel nem átallja arra hivni fel olvasói figyelmét, hogy a magyar kormányrendelet „végre közeledik azokhoz az alapelvekhez, amelyeket Csehszlovákia kisebbségi pohtikája alkalmaz." S nagy szemforgatva irja : „Ha az uj rendelkezést mind a németeknél, mind a szlovákoknál alkalmaznák, az egy lépést jelentene a csehszlovák és magyar kisebbségi politikának legalább részbeni egyensúlyához, ami adalék volna jobb politikai légkör megteremtéséhez a két állam között." LEGJOBB BUDAPEST, ZONGORÁK RÉSZLETRE IS KÉSZPÉNZÁRON LEGOLCSÓBBAN VÁSÁROLHATÓK KERESZTÉLY HÍRNEVES ZONGORATERMÉBEN VILMOS CSÁSZÁR-UT 66. SZÁM A magyar revízió az angol parlamentben Az angol parlamentben szinte történelmi múltja van már a magyar kérdésnek. Ezerkilencszázhuszban, amikor a párizsi békeszerződések a győztes államok parlamentjei elé kerültek, az angol parlamentben hangzott el a legélesebb tiltakozás a kegyetlen és esztelen békefeltételek ellen, amelyekkel Magyarországot sújtották. Azóta is számtalan esetben emelte fel tiltakozó szavát Anglia, az igazságosság és jog nevében a magyarság elnyomatása, az utódállamokhoz csatolt kisebbségek üldöztetése miatt. De a szerződésekben biztosított jogok tiszteletben tartásán felül az egész uj középdunai határmegállapitás revízió alá vételét követelte egy olyan ujjárendezés alapján, amely az érintett népeket politikailag kielégíti, gazdasági téren pedig biztosítja ezeknek a területeknek a prosperitását az egymásra utalt gazdasági egységek kölcsönös összemüködése révén. Különösen fokozott figyelem fordult a kérdés felé akkor, amikor egy háborús feszültség jelei kezdtek mutatkozni a nemzetközi politika horizontján, s amikor kétségtelenné vált, hogy ennek eredendő oka a békeszerződések gyűlölettől fűtött, tarthatatlan rendelkezéseiben keresendő. Az angol közvéleményben elementáris erővel nyilatkozott meg az a felfogás, hogy a békét csak ugy lehet biztosítani, ha revizió alá veszik az 1920-as békefeltételeket s a népszövetségi alapokmány szellemében törlik belőlük azokat, amelyek útjában állanak az európai népek tartós megbékélésének. Ennek felismerése indította az angol képviselőház felelősségérzettől áthatott tagjait arra, hogy középeurópai bizottságot alakítsanak, amelynek feladata felszínen tartani a kérdést és állandóan figyelmeztetni az illetékeseket arra a veszélyre, amely ennek megoldatlanul hagyásából a béke fenntartásának őszinte híveire háramlik. Ez a bizottság, amelyet nálunk az angol alsóház „magyarbarát csoportja" néven szoktak emlegetni, miután főfeladatának a trianoni béke revízióját és az utódállamokban sínylődő magyarság védelmét tekintette, 1933 júniusában alakult meg. Szervezője és lelkes irányitója sir Róbert Gower volt, akit a bizottság elnökévé választottak. Sir Róbert Gower a csoport állásfoglalásának kifejezésre juttatása végett június 27-én indítványt jegyzett be az alsóházban a trianoni szerződés módosítására. Indítványa igy hangzott : „Fejezze ki a Ház azt a meggyőződését, hogy Európa békés uton való rendezése, valamint a magyar nemzet iránti igazság egyaránt megköveteli a trianoni békeszerződésnek olyan értelmű módosítását, hogy a magyar királyság visszanyerje azokat az egykori területeit, amelyek lényegileg magyarok. Ennélfogva a Ház utasítja Őfelsége kormányát, hogy ezt az ügyet minél előbb terjessze a Népszövetség elé." A magyar kérdés ezzel az indítvánnyal hivatalosan is napirendre került az angol alsóházban. Az indítványt kinyomatták és felvették a tárgyalandó ügyek jegyzékébe. Amikor Gower benyújtotta a javaslatot, rajta kivül P. J. Hánnon, Moore alezredes, sir Joseph Nall, D. M. Adams, H. K. Hales és F. Llewellyn Jones irták azt még alá. A csatlakozók száma azonban naprólnapra emelkedett, ezeknek neveit az indítvánnyal együtt újból és újból kinyomatták ugy, hogy hamarosan száznyolcvanhatra szaporodott számuk. Ha hozzászámítjuk azokat, akik a Pesti Hirlap főszerkesztőjének akciójára lettek hivei a trianoni béke módosításának, akkor velük együtt több, mint 250 olyan képviselőt könyvelhetünk el, akik az angol parlamentben készek voltak szavazatukkal támogatni Magyarország jogos követeléseit.