Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 11-12. szám - Magyarország és a kisantant az Olasz Külpolitikai Intézet kongresszusán

8 ftl.442Y.%11 KÜI^POMTIKA Ez az uj nacionalizmus összekötő kapcsot teremtett Ázsia és Európa között a japán-német bolsevistaellenes megegyezéssel és — talán — ez a megegyezés hozza majd közelebb Amerikát is Európához. A bolsevista terjeszkedés járványszerü mérgének ez az uj nacionalizmus lesz igazi ellenfele. A bolsevizmus ellen való védekezés mindmostanáig csupán technikai, erő- és államhatalmi volt, éppen azért nem is lehetett tökéletes. A bolsevizmus frázisai, melyek a durva államkapitalizmust és a népek millióinak rabszolgaságát csillogó Ígéretek burkába takargatták, a földi paradicsom délibábjaként tűnhettek fel a nélkülözők milliói előtt. Éppen abban az országban, mely a bolsevizmust elsőnek törte meg saját földjén, melynek a maga nacionalizmusáért a világ rágalmait kellett kiállania, éppen azon a földön, nálunk Magyarországon, egy oly rend kebelében, mely világraszóló hatalmát már több izben megmutatta, született meg az az uj törekvés, mely a bolsevizmust nem technikai módszerekkel, állami és büntető erőszakkal akarja tönkre tenni, hanem elméletet elméletnek szegezve, hogy — megmutatván a bolsevizmus alaptételének hazugságát —, a maga oldalára térítse a szegényeket, a világ lakóinak valódi többségét, a tömegeket. Magyarországnak jutott az a feladat, hogy mint a múltban is, megvédje Európát a keleti méreg ellen és elővédje legyen az uj nacionalizmusnak. Az uj nacionalizmus elismeri Magyarországnak fontos szerepét a világpolitika uj áramlatában. A kormányzó római ünneplése ennek az elismerésnek és egyúttal az uj nacionalizmus nemzetközi vezető szerepének szimbolikus képe volt. Ez az ünneplés mutatta meg a nagy tömegeknek a jövendő külpolitikai irányát: — az uj, teremtő, nemzetközi imperialista nacionalizmust, melynek feladata az, hogy megvalósítsa a békét, megóvja Európa kultúrájának nagy hagvományait, baráti kapcsolatokat teremtsen és védekezzék az erőhatalom és elmélet minden eszközével a bolsevizmus ellen. Nem véletlen, hogy az uj nacionalizmus hivatalos bemutatkozása idején kezdi Franciaország — és vele együtt Anglia is — kényelmetlennek érezni a franciaszovjet szövetséget és keresi a szorosabb kapcsolatot a nacionalista Lengyelország felé. Az uj nacionalizmus első diadalmas állomásához érkezett, de minden feladatát még nem végezte el. .lóvá kell tennie, amit az előtte uralkodó irányok elrontottak. A békétlen, igazságtalanságok alatt nyögő Európát meg kell békítenie. Katonai szövetségek helyett a baráti szerződéseket szaporítania. A nemzetekben fel kell keltenie az egymás megbecsülésének érzését, az egymásra utaltság és a kultúra nagy hagyományai iránt való egyetemes kötelesség érzését. A nemzeti érzésnek Európát Európává kell tennie. A nemzeti érzésnek azonban nemcsak Európával, hanem önnömagával szemben is vannak kötelességei. Sokak szemében a nemzeti érzés még ma is valami helyi, kicsinyes, mondjuk meg őszintén, valami vidékies dacosságot, mokány, vagy jámbor népiességet és elmaradottságot jelent. A nemzeti érzés hangja éppen ezért nem is volt elég bátor és most sem az, különösen nem az a szélső baloldal elbizakodott hangjához mérten. Ezt a félszegségefc le kell vetnünk. A nacionalizmus ma a legfontosabb nemzetközi tényező, kinőtt helyhezkötöttségéből, kinőtt abból, hogy mások előtt félvállról vehető legyen. A római ut és ünneplés olyan volt, mint a három király utja, zarándoklás arra, amerre a fénylő csillag mutat. A hajdani szegényes jászol a világ központja lett. A földi életben is vannak ilyen csodák. A nemzeti érzés a világpolitika leghatalmasabb tényezője leli Nincs okunk és jogunk sincs arra, hogy nacionalista mivoltunkat takargassuk. Lajos Fülöp francia királyt dicsérvén, Hugó Victor felveti a kérdést, mi volt ennek az erényes királynak hibája? Szerény volt Franciaország nevében — állapítja meg róla. S ez valóban alapvető hiba. Éppen ilyen hiba volna, ha mi szerények len nénk az uj hatalom, a nacionalizmus nevében és nem használnók róla szólván azt a bátor, soha nem hal kuló hangot, mely az uj világépitő erőt megilleti. M-s. Magyarország és a kisantant az Olasz Külpolitikai Intézet kongresszusán Milánó, dec. Ciano Galeazzo gróf, olasz külügyminiszter nyitotta meg az Olasz Külpolitikai Intézet („Istüuto per gli Studi di Politica Intemazionale") első kongreszszusát, amelyet Milánóban tartottak meg, az ősi Castello Sforzesco termeiben, az olasz politikai előkelőségek jelenlétében. Valamennyi olasz minisztérium külön kiküldöttekkel képviseltette magát, a rendkívüli érdekességü külpolitikai kongresszuson, amelyen Pirelli Alberto államminiszter elnököl. Az Olasz Külpolitikai Intézet kongresszusa részletesen foglalkozott a ma összes időszerű problémákkal, többek közt a földközitengeri helyzettel, a nyersanyagok elosztásával, a Népszövetség reformjával, de minket, magyarokat, különösen érdekelhet a kongresszusnak az a része, amely az olasz-magyar-osztrák egyezménnyel foglalkozik és amely a Duna-medence megoldásának nagy kérdéseit vizsgálja. A problémát számos előadó — Olivetti Gino, Moscheni Alberto, Segála Renzo, Varanini Varo, Zingarelli Italo, stb. — világítja meg, és az összefoglaló jelentés Gayda Virginio, a „Giornale d'Italia" nagynevű főszerkesztőjének müve. Az Olasz Külügyi Intézet vezetőségének előzékenységéből sikerült megszereznünk Gayda Virginio nagy jelentését. — A békeszerződséek szétrombolták Ausztria és Magyarország tökéletes gazdasági egységét — mondja Gayda Virginio —, de a nemzetiségek harmóniáját és egyensúlyát is, amelyeknek elveiért a Népszövetség most is annyira lelkesedik. Ezek a békeszerződések a: Európa életében döntő fontosságú nemzetiségi elvek meggyalázásai, amelyek tönkretették az azelőtt egymásra utalt területek együttélését és gazdasági együttműködését. A politikai kényszerhatárok kitűzése a legkiáltóbb ellentétben áll az egyes országok igazságos önvédelmi jogaival! — Ma már bebizonyított tény, hogy az európai béke diktátorait nem a nemzetiségi elvek, hanem politikai célok vezérelték, amelyekkel két nagy népet, a magyart és a németet a kis-antant három uj, megnagyobbodott államának szolgáltatták ki, mert ők voltak a régi osztrák-magyar monarchia oszlopai. így születtek meg Jugoszlávia és Románia határai, ellen-